2011. július 3., vasárnap

TRÓNOK HARCA – A Tűz és a Jég Dala (Game of Thrones – Song of Ice and Fire) első benyomások

Előre bocsátom, már évek óta szorgalmasan veszem George R. R. Martin regényfolyamának köteteit, de még csak az első rész feléig jutottam az olvasásban. Nem azért, mert nem tetszik, hanem mert valami mindig közbejön. Pedig ezt a könyvet a folyamatos olvasásra találták ki. Hatalmas nemzetközi rajongótábora van, lassan alapműként kezdik emlegetni az igazán a Gyűrűk Urával népszerűvé vált high fantasy műfajában. Az első kötet története dióhéjban: Adott a Westeros nevű kontinens, ahol a középkori lovagi, hűbéres rendszerhez hasonló osztálytársadalom uralkodik. Valamikor a sárkánykirályok álltak az ország élén, ám nem túl sok idővel a történet kezdete előtt az uralmukat megdöntötte Robert Baratheon és hű csatlósai, köztük a sztori egyik központi alakja, Lord Eddard Stark.A sárkányos dinasztia két utolsó leszármazottja azonban megmenekül a vérfürdőtől és egy másik kontinensre menekül, ami állandó, rejtett fenyegetést jelent az új királyi hatalomra.
A másik, az első könyvben még csak sejtetni engedett veszély azonban máshonnan ered: a fagyos északról, ahol a hatalmas Fal és az Éjszakai Őrség áll csak a titokzatos lényekkel benépesített tundrák és a Mások útjában.


A történet, amellett, hogy szövevényes és rengeteg szereplővel operál, egy kicsit sem unalmas, és rendkívül kidolgozott. Nincs a karakterek között egy sem, amelyik kétdimenziós, fekete-fehér alak lenne, mindegyikük cselekedetei mögött ott sejtjük a logikus, érthető motívációkat. Néha nehéz követni, ki kicsoda, de messze nem annyira, mint Robert Jordan-nél (A világ szeme-sorozat). A könyv végén vaskos függelék segít eligazodni a szereplők között.
Igazság szerint ami nekem kevésbé jön be, az az imitt-amott előforduló durvaság és szex. Lehet, túl finomkodónak tűnök, de ezt nem tartom egy jó fantasy szükséges velejárójának. Mégis, ha ettől eltekintek, igazán nem sajnáltam a könyvért kiadott többezer forintot.
Itt is olvashattok róla ajánlást: Trónok Harca
De most nem is annyira a könyvről akarok beszélni (ha átrágtam magam rajta, az is megeshet, hogy írok egy jó kis kritikát), hanem a HBO által leforgatott nagy költségvetésű sorozatról. Pontosabban arról a részéről, ameddig a nézésében előre jutottam, ugyanis nem akarom a filmmel megelőzni a könyvet, nem szeretném, ha a látvány megfakítaná az olvasmányélményt.
A megfilmesített könyvekkel mindig az a gondom, hogy teljesen más a képi megvalósításuk, mint amit én elképzelek az olvasás folyamán. Itt is tetten érhető ez. Az első 4 rész megtekintése után azt mondhatom, minden csodálatosan, színvonalasan lett átültetve a képernyőre – csak épp másként képzeltem el. 
Eddard Stark (Sean Bean) – Azt hiszem, jó választás volt. A Gyűrűk Ura után ismét egy harcedzett, középkorú főurat alakít, itt ráadásul egy előkelő család feje is.

 
Robert Baratheon (Mark Addy) – Lehet, hogy csak a maszkmesteri munka tette, de kicsit túlkorosnak éreztem a szerepre. Majd kiderül...


Cersei Lannister – Az egyik főármánykodó, a királyné. Nekem furcsa volt Lena Headey-t kiszőkített hajjal látni. Talán találhattak volna a karakterhez jobban hasonlító színésznőt is.



Tyrion Lannister (Peter Dinklage) – A királyné törpe növésű, fanyar humorú öccse. Kétségkívül az egyik legérdekesebb karakter a történetben, és ahogy elnézem, a színész is jó választás volt.



A Stark-gyerekek: A kisebbekkel semmi gondom, de Robb és Jon Snow is túlkorosnak tűnik. A történetben még csak 15 évesek. Bár gondolom, azért választottak idősebb színészeket, mert a sorozat forgatása nem fogja kivárni, míg egy gyerekszínész felnő, mint Harry Potterék esetében...





Daenerys (Emilia Clarke) és Khal Drogo (Jason Momoa) – Két viszonylag ismeretlen színész, ám az én véleményem szerint telitalálat mindkettő.


A helyszínek, jelmezek ellen semmi kifogásom nem lehet. Csak mintha a farkasokkal kicsit takarékoskodtak volna...
Mindezzel együtt azt hiszem, a sorozat azoknak lesz leginkább élmény, akik már olvasták a könyvet. Akik még nem, esetleg kedvet kaphatnak hozzá, mindenesetre az a benyomásom, hogy a kicsit zanzásított történetvezetés igényel némi háttérinformációt, amit a könyv nyilván meg fog adni.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése