Koreai sorozat
Alternatív címek: He’s Beautiful, You’re Handsome
Készült: 2009
Részek száma: 16
Műfaj: vígjáték
Szereplők: Jang Geun Suk (Mary Stayed Out All Night, Beethoven Virus)
Park Shin Hye (Heartstrings)
Jung Yong Hwa (Heartstrings)
Lee Hong Ki
Uee (Birdie Buddy)
Park Shin Hye (Heartstrings)
Jung Yong Hwa (Heartstrings)
Lee Hong Ki
Uee (Birdie Buddy)
Ennek a sorozatnak a célközönsége, nyíltan vagy burkoltan, de mindenképp a fiatalabb generáció. Nem csoda hát, ha az említett körben nagyon népszerű is. Ha még 16 lennék, biztos egyetértenék az interneten fellelhető kommentekkel: „Imádtam – irtó cuki, főleg a fiúk – Must see!” Mai fejjel már picit árnyaltabban fogalmazok.
A sorozat elkövetői a Hong nővérek, akik már 2009 előtt és azóta is bizonyították, hogy jó érzékkel tudnak populáris vígjátéksorozatokat készíteni. A műveik összetéveszthetetlenek, nemcsak a könnyen emészthető (néha egyenesen idétlen) humor miatt, hanem mert szívesen parodizálnak felkapott popegyütteseket, hollywoodi és hazai (értsd: koreai) filmalkotásokat. Emellett bizonyos motívumokat, sőt színészeket előszeretettel emelnek át egyik sorozatukból a másikba.
Így került pl. Jang Geun Suk is ide, a Hong Gil Dong című dorama egyik mellékszerepéből egyenesen a You’re Beautiful színészgárdájának élére. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez a sorozat növelte duplájára a rajongótáborát, annak ellenére, hogy túl sokat nem kellett megcsillogtatnia a színészi képességeiből.
De térjünk rá a történetre. A cím – magyarra fordítva: Gyönyörű vagy – egy kis magyarázatra szorul. A sorozat főszereplőjének a neve ugyanis nemcsak a mi fülünk számára szokatlan. Go Mi Nam neve magyarba átültetve valami olyasmit jelent, hogy „szépfiú”, és ezzel élcelődnek is néha a sorozatban.
Az első részben megismerkedünk a keresztségben Gemma nevet kapott ifjú apácanövendékkel, aki árvaházban nőtt fel. Épp Rómába készül, amikor felbukkan fiú ikertestvérének, Go Mi Namnak a menedzsere. Go Mi Nam feltörekvő ifjú rockzenész, és épp készül elfoglalni a helyét a népszerű A.N.Jell (ejtsd éj-en-dzsel) nevű formációban, amikor egy váratlan műtét közbeszól. A menedzsernek pedig az az isteni ötlete támad, hogy ha már úgyis hasonlítanak, Gemma helyettesíthetné őt a szerződés aláírásánál.
Gemma rááll a dologra, fiúruhát ölt és elmegy a paktum helyszínére. Az első találkozás a zenekar tagjaival teljesen elbűvöli ártatlan kis apácanövendékünket. A három fiút – Tae Kyungot, Shin Woo-t és Jeremyt nem is tudja máshoz hasonlítani, csak a templomkertben kiállított pucér márványszobrokhoz. Hogy mégis földi halandók, arra a csapat frontembere, Tae Kyung hamar ráébreszti, amikor bevonszolja az egyik hangszigetelt stúdióba és rákényszeríti az éneklésre. Gemma elénekel egy zsoltárt – és csak a teljesen gyengeelméjű nézők nem jönnének rá egyből, hogy lánnyal van dolguk – mire a mogorva bandavezérnek eláll a szava, és megköttetik az üzlet – Gemma (pontosabban Go Mi Nam) fel van véve az együttesbe.
Gemma számára itt véget is érne a szereplés, ő Rómába akar utazni, ám a reptéren az útlevelét kalandos módon elcseréli az „angyali” bandavezér mp3-lejátszójával, így lemarad a gépről. Belehallgat egy dalba, és megpecsételődik a sorsa. Beadja a derekát a menedzsernek, és úgy dönt, eljátssza az ikertestvére szerepét, amíg az vissza nem térhet a világot jelentő deszkákra.
Ennyi volna a bevezető. A folytatást nem részletezem, elég tudni, hogy sok benne a poén, de kevés az eredetiség.
Az egyik érthetetlen húzás az írók részéről, hogy Gemma valódi személyazonossága már a történet elején kiderül egy csomó ember számára. A másik, hogy a két apátlan-anyátlan árva közötti interakció egyenlő a nullával. Gyakorlatilag egyedül vannak a világban (a nagynénit leszámítva), mégsem érződik közöttük semmilyen testvéri ragaszkodás.
Persze a fentieken kívül is akadt számos történetvezetési furcsaság, de most inkább rátérnék a karakterekre.
Kedvencet nem igazán tudnék mondani. Park Shin Hye aranyosan játszott, de olykor erőltetettnek tűnt az „édi-bédi naíva” megformálása. A valódi Go Mi Nam, akár Columbo felesége, gyakran szóba került, de az alkotók kínosan ügyeltek rá, hogy a lehető legkevesebbet lépjen a színre, mintha attól tartanának, hogy Park Shin Hye nem képes megbirkózni a fiúszereppel. Pedig én szívesen láttam volna a kettős alakítást. Gemma/Go Mi Nyu karaktere önmagában nem volt igazán szórakoztató, inkább csak sodródott az eseményekkel. Amikor a lány esetlen kiskutyaként loholt az ő „legfényesebb csillaga”, Tae Kyung nyomában, vagy amikor minden második szavával bocsánatot kért, mindig az az érzésem támadt, hogy nincs igazán saját akarata.
Jang Geun Suk jól hozta a citromba harapott arckifejezést, néha már aggódtam, nehogy úgy maradjon. Amikor először megláttam, a frizurájától és a vastag szemkontúrtól is kilelt a hideg, később már egész megszoktam az „imidzsét”, de igazán csak azokban a pillanatokban tudtam értékelni, amikor keresztbe tett a „nemzet tündérkéjének”.
Shin Woo tipikus másodhegedűs drámahős. Szegény nem nagyon tudott kibontakozni a történetben. Sajnáltam (a színészt és a karaktert is) az eltékozolt lehetőségért. A szőkére festett Jeremy csak Angelina Jolie-val együtt volt aranyos – nélküle az esetek többségében inkább borzasztó éretlen. Akadt még vagy fél tucatnyi hasonló figura – „Mr. Jackpot”, a rettenetes angol kiejtésével, Go Mi Nam menedzsere, a riporter, a nemzet tündérkéje meg a pénzéhes nagynéni, mindannyian jellegzetes, irritáló Hong-karakterek.
A sztori legnagyobb pozitívuma számomra mindenképp a sok fülbemászó dal. Talán a Hong nővérek jobban jártak volna, ha zenés darabbá alakítják, kevesebb idétlen geggel. Azért olyan jelenet is akadt, amin szívből tudtam nevetni – mint például a disznós üldözés és a plüssnyúlon végzett szervátültetés.
Összegezve tehát, nem mondom a sorozatra, hogy rossz, csak azt, hogy bizonyos kor felett már igen nehéz komolyan venni.
Tetszési indexem: 6/10.
