SOROZATISMERTETŐ - You're Beautiful

Koreai sorozat

Alternatív címek: He’s Beautiful, You’re Handsome

Készült: 2009

Részek száma: 16

Műfaj: vígjáték

Szereplők: Jang Geun Suk (Mary Stayed Out All Night, Beethoven Virus)
                 Park Shin Hye (Heartstrings)
                 Jung Yong Hwa (Heartstrings)
                 Lee Hong Ki
                 Uee (Birdie Buddy)

Ennek a sorozatnak a célközönsége, nyíltan vagy burkoltan, de mindenképp a fiatalabb generáció. Nem csoda hát, ha az említett körben nagyon népszerű is. Ha még 16 lennék, biztos egyetértenék az interneten fellelhető kommentekkel: „Imádtam – irtó cuki, főleg a fiúk – Must see!” Mai fejjel már picit árnyaltabban fogalmazok.

A sorozat elkövetői a Hong nővérek, akik már 2009 előtt és azóta is bizonyították, hogy jó érzékkel tudnak populáris vígjátéksorozatokat készíteni. A műveik összetéveszthetetlenek, nemcsak a könnyen emészthető (néha egyenesen idétlen) humor miatt, hanem mert szívesen parodizálnak felkapott popegyütteseket, hollywoodi és hazai (értsd: koreai) filmalkotásokat. Emellett bizonyos motívumokat, sőt színészeket előszeretettel emelnek át egyik sorozatukból a másikba.

Így került pl. Jang Geun Suk is ide, a Hong Gil Dong című dorama egyik mellékszerepéből egyenesen a You’re Beautiful színészgárdájának élére. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez a sorozat növelte duplájára a rajongótáborát, annak ellenére, hogy túl sokat nem kellett megcsillogtatnia a színészi képességeiből.

De térjünk rá a történetre. A cím – magyarra fordítva: Gyönyörű vagy – egy kis magyarázatra szorul. A sorozat főszereplőjének a neve ugyanis nemcsak a mi fülünk számára szokatlan. Go Mi Nam neve magyarba átültetve valami olyasmit jelent, hogy „szépfiú”, és ezzel élcelődnek is néha a sorozatban.

Az első részben megismerkedünk a keresztségben Gemma nevet kapott ifjú apácanövendékkel, aki árvaházban nőtt fel. Épp Rómába készül, amikor felbukkan fiú ikertestvérének, Go Mi Namnak a menedzsere. Go Mi Nam feltörekvő ifjú rockzenész, és épp készül elfoglalni a helyét a népszerű A.N.Jell (ejtsd éj-en-dzsel) nevű formációban, amikor egy váratlan műtét közbeszól. A menedzsernek pedig az az isteni ötlete támad, hogy ha már úgyis hasonlítanak, Gemma helyettesíthetné őt a szerződés aláírásánál.

Gemma rááll a dologra, fiúruhát ölt és elmegy a paktum helyszínére. Az első találkozás a zenekar tagjaival teljesen elbűvöli ártatlan kis apácanövendékünket. A három fiút – Tae Kyungot, Shin Woo-t és Jeremyt nem is tudja máshoz hasonlítani, csak a templomkertben kiállított pucér márványszobrokhoz. Hogy mégis földi halandók, arra a csapat frontembere, Tae Kyung hamar ráébreszti, amikor bevonszolja az egyik hangszigetelt stúdióba és rákényszeríti az éneklésre. Gemma elénekel egy zsoltárt – és csak a teljesen gyengeelméjű nézők nem jönnének rá egyből, hogy lánnyal van dolguk – mire a mogorva bandavezérnek eláll a szava, és megköttetik az üzlet – Gemma (pontosabban Go Mi Nam) fel van véve az együttesbe.

Gemma számára itt véget is érne a szereplés, ő Rómába akar utazni, ám a reptéren az útlevelét kalandos módon elcseréli az „angyali” bandavezér mp3-lejátszójával, így lemarad a gépről. Belehallgat egy dalba, és megpecsételődik a sorsa. Beadja a derekát a menedzsernek, és úgy dönt, eljátssza az ikertestvére szerepét, amíg az vissza nem térhet a világot jelentő deszkákra.

Ennyi volna a bevezető. A folytatást nem részletezem, elég tudni, hogy sok benne a poén, de kevés az eredetiség.

Az egyik érthetetlen húzás az írók részéről, hogy Gemma valódi személyazonossága már a történet elején kiderül egy csomó ember számára. A másik, hogy a két apátlan-anyátlan árva közötti interakció egyenlő a nullával. Gyakorlatilag egyedül vannak a világban (a nagynénit leszámítva), mégsem érződik közöttük semmilyen testvéri ragaszkodás.

Persze a fentieken kívül is akadt számos történetvezetési furcsaság, de most inkább rátérnék a karakterekre.

Kedvencet nem igazán tudnék mondani. Park Shin Hye aranyosan játszott, de olykor erőltetettnek tűnt az „édi-bédi naíva” megformálása. A valódi Go Mi Nam, akár Columbo felesége, gyakran szóba került, de az alkotók kínosan ügyeltek rá, hogy a lehető legkevesebbet lépjen a színre, mintha attól tartanának, hogy Park Shin Hye nem képes megbirkózni a fiúszereppel. Pedig én szívesen láttam volna a kettős alakítást. Gemma/Go Mi Nyu karaktere önmagában nem volt igazán szórakoztató, inkább csak sodródott az eseményekkel. Amikor a lány esetlen kiskutyaként loholt az ő „legfényesebb csillaga”, Tae Kyung nyomában, vagy amikor minden második szavával bocsánatot kért, mindig az az érzésem támadt, hogy nincs igazán saját akarata. 

 

Jang Geun Suk jól hozta a citromba harapott arckifejezést, néha már aggódtam, nehogy úgy maradjon. Amikor először megláttam, a frizurájától és a vastag szemkontúrtól is kilelt a hideg, később már egész megszoktam az „imidzsét”, de igazán csak azokban a pillanatokban tudtam értékelni, amikor keresztbe tett a „nemzet tündérkéjének”.

 

Shin Woo tipikus másodhegedűs drámahős. Szegény nem nagyon tudott kibontakozni a történetben. Sajnáltam (a színészt és a karaktert is) az eltékozolt lehetőségért. A szőkére festett Jeremy csak Angelina Jolie-val együtt volt aranyos – nélküle az esetek többségében inkább borzasztó éretlen. Akadt még vagy fél tucatnyi hasonló figura – „Mr. Jackpot”, a rettenetes angol kiejtésével, Go Mi Nam menedzsere, a riporter, a nemzet tündérkéje meg a pénzéhes nagynéni, mindannyian jellegzetes, irritáló Hong-karakterek.

A sztori legnagyobb pozitívuma számomra mindenképp a sok fülbemászó dal. Talán a Hong nővérek jobban jártak volna, ha zenés darabbá alakítják, kevesebb idétlen geggel. Azért olyan jelenet is akadt, amin szívből tudtam nevetni – mint például a disznós üldözés és a plüssnyúlon végzett szervátültetés.

Összegezve tehát, nem mondom a sorozatra, hogy rossz, csak azt, hogy bizonyos kor felett már igen nehéz komolyan venni.

Tetszési indexem: 6/10.