SOROZATISMERTETŐ - Hotel King

Készült: 2014

Részek száma: 32

Műfaj: thriller, romantikus, melodráma

Szereplők:  
Lee Dong Wook (My Girl, Partner, Scent of a Woman, Mandate of Heaven)
Lee Da Hae (My Girl, Chuno, East of Eden, Miss Ripley, Iris II)
Im Seul Ong (Personal Taste, Mandate of Heaven)
Wang Ji Hye (Personal Taste, Protect the Boss, Bachelor's Vegetable Store)
Lee Duk Hwa (Giant, Midas, May Queen, Secret Love)
Kim Hae Sook (I Hear Your Voice, Suspicious Housekeeper,  Marriage Not Dating)

2014 a régi nagy párosok újra-összejöveteleinek éve. Lee Dong Wook és Lee Da Hae ugyan nem az egyetlen olyan pár, akiket szerettem volna együtt látni, de a legnagyobb várakozások elé mindenképp ők állítottak. 2006 elején fejeződött be a My Girl, az a romantikus vígjáték-sorozat, amelyben először fedeztem fel kettősüket, és több mint 8 évet kellett rá várni, hogy ez ismét megtörténjen.

A Hotel King a koreai sorozatok többségéhez hasonlóan vegyes műfajú. Van benne pszichothriller, jókora adag melodráma (sok-sok sírás), vígjátéki elemek (erről főképp a szálloda személyzete gondoskodik), illetve romantika is. Az első epizódban kapásból egy hajmeresztő öngyilkosság – pontosabban annak álcázott gyilkosság – szemtanúi lehetünk, amikor egy idős férfi több tíz emeletnyi magasságból épp főhősünk lába előtt landol, átszakítva a helyszínül szolgáló luxushotel üvegkupoláját. És ha ez még nem volna elég, visszarepít minket a főszereplő gyerekkorába, amelyben mintha Dante pokla elevenedne fel.

Jayden egy Amerikába adoptált koreai kisfiú, aki a kisebb bajtársával együtt nem épp irigylésre méltó körülmények között él a lehetőségek hazájában. Egy nagyváros sikátoraiban koldul, bűnszövetkezet kényének-kedvének kiszolgáltatva, ahol a kegyetlen verés mindennapos. Egyik ilyen alkalommal a társa védelmében a fiú lelövi a bandavezért a saját pisztolyával. A következő, amire vissza tud emlékezni, hogy egy csodaszép helyen ébred, és mivel a tekintete angyalokat ábrázoló festményre esik először, azt hiszi, a mennyországba került. Csakhogy a koreai úriember, akivel találkozik, már a valóság része: új nevet, új életet kínál neki, valamint a bosszú lehetőségét a gyerek apján, aki miatt hősünknek idáig ilyen nyomorult sors jutott.

Sok évvel később Jayden Cha Jae Wan néven már a Ciel Hotel igazgatója. A személyzet a háta mögött a szálloda szörnyetegének nevezi. Nem csoda, mert egy szigorú, érzelemmentes tekintetű, profi és ambíciózus ember benyomását kelti, akit látszólag az sem zökkent ki a nyugalmából, hogy az apja, a Ciel elnöke épp a szeme láttára követ el öngyilkosságot.

Ám a Ciel elnökének van egy lánya is, aki a tengerentúlon él, és aki a halálhírre hazautazik. Ah Mo Ne elég zabolátlan, szeszélyes és éretlen, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy átvegye a szálloda elnöki posztját. Ráadásul nem hiszi el az apja öngyilkosságáról szóló meséket. Érkezésével megkeződik a küzdelem a hatalmas luxusszálloda birtoklásáért, valamint az igazság kiderítéséért.

Mint látható, a Hotel Kinget a makjang drámák követelményeinek megfelelően alaposan megspékelték titkokkal, cselszövéssel, régi bűnökkel és egyéb hihetetlen eseményekkel. Biztos vagyok benne, hogy ez a tény nem mindenki számára teszi fogyaszthatóvá. Emellett a hangulata is sajátos, amit meg kell szokni. És tény, hogy rengeteg könny – és néha vér – folyik el benne, ami megintcsak nem a könnyed történetek sajátja. A feszültséget oldó jelenetek többsége a kíváncsi szobalányok, a lepcses szájú szobainas, a civakodó recepciósok érdeme. Szerencsére a karakterek többsége, beleértve a rigolyás szállóvendégeket, egyáltalán nem sablonos. Az elején a Fehér Boszorkány kifejezetten a kedvencem volt közülük, még ha ez később változott is. Be kell vallanom, az egyetlen, akit nehezen tudtam hová tenni, az Ah Mo Ne. Eleinte azt gondoltam, hogy a Paris Hilton-stílus egy felvett póz, amellyel a környezetét akarja megtéveszteni, de sajnos akármennyire izgalmas alternatíva lett volna, be kellett látnom, hogy ezt az alkotók másképp gondolták. Mo Ne nekem így sokáig inkább bizarr, mint bájos figura maradt. Ja, és nem tudom, ki volt a stylist, de hősnőnk gardrobja szinte végig nem kicsit polgárpukkasztó.

A másik, akit kiemelnék, Lee Jong Goo karaktere, ahol a szerep ismét jól megtalálta a színészt – kevés ilyen javíthatatlan, beteg lelkű, undorító és egyben szánalmas egyént találni még a sorozatok berkeiben is.

A sorozatnak szerintem két nagy erénye van: az egyik a még mindig jól működő kémia a két főszereplő színész között, a másik pedig az események megjósolhatatlan “követési távolsága”. A titkokról meglepő gyorsasággal lehull a lepel, hogy aztán újabb rejtélyek bukkanjanak fel mögöttük, ezért az egész történet jó tempóban halad (igaz, vannak logikailag kikezdhető részek, meg olyan mozzanatok is, amelyeknek a kibontásáról később megfeledkeznek). 31 részen keresztül megmarad a leleményesség, csak mintha a fináléra kifogyott volna a muníció az íróból. Olyan kérdésekre, mint hogy mi lett a főbb karakterekkel, miért kellett egy már lezártnak hitt lelkiismereti problémából újabb akadályt kreálni, meg hogy miért csak az utolsó 5 perc szolgál megelégedésül a szegény, kitartó nézőnek, nem kapunk meggyőző választ.

Ennek ellenére hadd legyek túl mohó, és hadd reméljem, hogy a két Lee-vel megint találkozhatom a nem is távoli jövőben (de ne 8 év múlva!) mondjuk egy romantikus komédiában.
Tetszési indexem: 8/10.