Majdnem 5 éve, hogy megírtam az 1. részt a kedvenc dorama kliséinkből, és azóta se készült belőle folytatás. ☹ Pedig a koreai sorozatok kimeríthetetlen tárházát kínálják a bejáratott sablonoknak még napjainkban is, ezért kár lenne parlagon hagyni a témát. Most összeszedtem magam, illetve azokat a sorozatokat, amelyek egy nagyon is jellegzetes, vígjátékban és melodrámában egyaránt lelkesen alkalmazott klisét tartalmaznak. Míg keresgéltem, rájöttem, hogy főleg a 2010 előtt készült sorozatokra jellemző ez az elem, mostanában szerencsére kezd kikopni a sorozatkészítők repertoárjából. Következzenek tehát
az amnéziás főszereplők.
Az egyik legelső ilyen történet, amelyet láttam, a 2006-os Fantasy Couple. Ez tulajdonképp a Vasmacska kölykei (Overboard) című, 1987-ben készült amerikai vígjáték feldolgozása, amit én személy szerint nagyon szeretek. Bár a koreai sorozat-változat messze nem olyan fergeteges, mint az eredeti, Han Ye Seul egészen jól hozza az arrogáns örökösnőt, aki egy baleset során elveszíti az emlékeit, és hirtelen egy csóró mesterember feleségeként, valamint 3 gyerek anyjaként tér magához. Mindezt persze csak elhitetik vele, kihasználva az amnéziáját, annak a bosszúnak a részeként, amelyet a gyalázatos viselkedésével kivívott magának. Ugyanakkor a „kaland” teret enged a rátarti úrihölgynek, hogy megtanulja, hogyan kell törődni másokkal.
Egy még régebbi klasszikus – vagyis kissé elavult - amnéziás melodráma a Save the Last Dance for Me. Talán emiatt megbocsáthatjuk neki, hogy legalább egy tucat különböző klisét felvonultat. A sztori lényege, hogy a főhős veszíti el az emlékeit és a szegény, szorgalmas főhősnő segít neki visszanyerni azokat… miközben természetesen egymásba szeretnek. Ezek után számos csavar akadályozza meg édes-bús egymásra találásukat, de ezeket nem árulom el, hátha valakinek mégis van kedve megtekinteni ezt a korai gyöngyszemet.
Szintén nem a legfrissebbek közé tartozik a 2005-ös 18 vs. 29 című vígjáték. Ennek 29 éves hősnője nem megy át teljes emlékezetvesztésen, csupán „visszamegy” 18 éves korába, és ezzel együtt elkezd rettenetesen idegesítően viselkedni, így bevallom, én cseppet sem tudtam részvétet érezni az irányába.
A Bad Family kis hősnője szerencsére épp az ellenkező reakciót váltja ki a nézőből. Nincs szívszorítóbb, amikor egy gyermek elveszíti az egész családját. Bár azért az sem a legjobb ötlet, ha úgy pótoljuk a veszteséget, hogy felbérelünk egy rakás (rossz) színészt a valódi rokonok helyett…
Ugyanebben az évben, 2006-ban még egy olyan sorozat látott napvilágot, amelyben az amnézia veszi el a történet legalább 50%-át. Itt a főhős a bosszújához használja fel a hősnőt, majd később sújt le rá a felejtés, mintha csupán ezáltal kaphatna feloldozást a korábbi tetteiért. A tipikus hatásvadász fordulatai miatt Queen of the Game sem tartozott a kedvenceim közé ebben a témában.
Ha kicsit ugrunk az időben előre, a Nice Guy (vagy The Innocent Man) című 2012-es melodrámában rögtön kétszer is lesújt a jó öreg amnézia. Előbb a hősnő veszíti el az emlékeit egy autóbalesetben, majd SPOILER! a végére a főhős is „elkapja”, mint valami fertőző betegséget. Szóval aki arra vetemedik, hogy végignézze, és még jól is akar szórakozni, dobja ki a józan paraszti eszét az ablakon.
Hogy jó hasznát is lássuk az emlékezetkiesésnek, szintén 2012-ben jelent meg a Haeundae Lovers, melynek rosszfiúk után nyomozó ügyészét éri utol a vígjátéki klisék egyik legfélelmetesebb fegyvere. Ez a sorozat szintén egy hatalmas kliséhalmaz, de legalább nem akarja magát túl komolyan venni.
Valamivel tartalmasabb szórakozást nyújt a Shopping King Louis (2016). Louis, a dúsgazdag, fiatal örökös egy pillanat alatt válik hajléktalanná, amikor elveszíti az emlékezetét, azonban a divatérzéke és az allűrjei ezután sem hagyják cserben, ami számos fergeteges vígjátéki helyzetet teremt. És még ugyanebben az évben izgulhatjuk végig egy „szellemírtó” egyetemista fiú és egy kísértetlány találkozásának történetét a Bring it On, Ghost! című sorozatban. Itt rendhagyó módon az 5 éve halott Hyun Ji az, aki nem emlékszik rá, ki volt életében, szóval az ő esetét nem lehet klasszikus amnéziának tekinteni. Persze hadd bíztassak mindenkit: a mese végére itt is minden a helyére kerül.
A frissebb sorozatok közül megemlítendő mindenképp a Find Me in Your Memory. Ennek egyik érdekessége, hogy a férfi főszereplőnek rendkívüli memóriája van, élete minden percére képes visszaemlékezni. A női főhős esete sem kifejezetten amnézia, azonban életének egy bizonyos pontját a traumatikus élmények hatására olyan mélyen eltemette magában, hogy nem képes a felszínre hozni.
A Mouse című thrillerben (2021) – amely egy bizonyos ponton olyan szövevényessé válik, hogy ember legyen a talpán, aki pontosan követni tudja – a sorozatgyilkos főszereplő egy sebészeti beavatkozás hatására válik amnéziássá… vagy mégsem?
2022-t sem úszhattuk meg legalább egy amnéziás sztori nélkül, sőt, itt még a halálos betegség is bekúszik a képbe, mint dorama-közhely. A Crazy Love sorozat titkárnője egy lesújtó diagnózis után utolsó nagy tetteként a narcisztikus főnökén akar bosszút állni, kihasználva annak emlékezetvesztését. Mivel azonban ez egy romantikus vígjáték, furcsa lenne, ha közben ne történne pár nem várt fordulat, igaz?
És végül bónuszként hadd említsek meg egy sorozatot, amely ugyan nem koreai, hanem tajvani, de minden bizonnyal klasszikusnak számít a témakörben. Az Autumn’s Concerto gyakorlatilag akár koreai is lehetne, mert ugyanazokkal a jól bevált fogásokkal él, hogy megragadja a közönség érzelmeit, és azt kell mondjam, sikerrel. Aki nem morzsol el legalább egy könnycseppet a szeme sarkában a főhősök szenvedései láttán, azt nem is lehet vérbeli doramarajongónak nevezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése