2012. június 22., péntek

SOROZATISMERTETŐ - Love Rain (Szerelemeső)



Koreai sorozat
Alternatív cím: Love Rides the Rain
Készült: 2012
Részek száma: 20
Műfaj: romantikus, melodráma
Szereplők: Jang Geun Suk (Hwang Jin Yi, You're Beautiful, Mary Stayed Out All Night)
                 Im Yoon Ah (9 End 2 Outs, Cinderella Man)
                 Kim Si Hoo (Powerful Opponents)
                 Jung Jin Young (Dong Yi, Brain)
                 Lee Mi Sook (Great Inheritance, Cinderella's Sister)

Két generációs love storykból elég sok van a filmtörténetben, úgy tűnik, idén is „megkaptuk a magunkét”, Jang Geun Suk-kal, valamint egy népszerű dél-koreai lánybanda egyik tagjával, Im Yoon Ah-val a főszerepben. Tavaly ősszel kezdték felvenni a jeleneteket és idén tavasszal fejezték be a forgatást, a munkálatokat nagy médiafigyelem övezte, nemcsak a színészek népszerűsége, hanem a forgatókönyvíró miatt is, aki olyan klasszikusokat alkotott, mint a Winter Sonata és az Autumn in My Heart.
Végre elmondhatom, hogy a cím hallatán nem kell kérdőn vonogatnom a szemöldökömet, ugyanis az eső szerves résztvevő a történetben, hol a mélabús, lehetetlen kapcsolat, hol pedig a reménybeli boldogság szimbólumaként.


 
Az első epizódok a 70-es évekbe repítenek vissza minket, ahol két ifjú egyetemistát egymás mellé sodor a véletlen, és ezzel – gyakorlatilag első látásra – meg is pecsételődik a sorsuk. Seo In Ha (Jang Geun Suk) képzőművészeti szakos hallgató. A parkban összefut a félénk és csendes Kim Yoon Hee-vel (Im Yoon Ah) és a lány akkora hatást tesz rá, hogy megfesti a portréját, majd gondosan el is rejti a festőfelszereléseket tároló kabinban, nehogy valaki meglássa. Ebből is kitűnik, In Ha nem az a Casanova-típus, úgyhogy az udvarlás kínosan lassú és esetlen folyamat a számára – mire meghívja a lányt a híres Love Story vetítésére (igen, a Ryan O’Neal- Ali MacGraw féle amerikai filről van szó), addigra már le is csapja a kezéről a legjobb barátja, Dong Wook. Így In Ha szép csendben magába fojtja az érzelmeit és csak távolról figyeli álmai netovábbját. Mire képes lenne kimondani, amit érez, addigra már késő – őt várja a sorkatonai szolgálat, Yoon Hee pedig (akiről kiderül, hogy súlyos beteg), Amerikába költözik és később csak a halálhíre tér vissza Koreába.



Az első epizódok – bár szépen fényképezett, aranyszínű őszi fényben felvett jelenetekből álltak – nem nagyon tudtak elbűvölni. Jang Geun Suk valami hihetetlenül előnytelen, lenyalt frizurát kapott, és az általa megformált bátortalan, teszetosza karakter szintén nehezen ragadott meg. Nem csoda, hogy a hasonlóan visszahúzódó Yoon Hee-vel való románcáért már az első pillanattól kezdve nem adtam egy petákot se. Ha a főhősök már a nézőt se tudják meggyőzni a baljós csillagzat alatt született érzelmek mélységeiről és lángolásáról, akkor az már rég rossz. Ráadásul, ahogy a találkozásuk, úgy az elválásuk sem váltott ki semmilyen megrendülést. A melodramatikus elem voltaképpen csak Yoon Hee betegsége az egészben. Semmi szülői ellenkezés, semmi tragikus esemény, semmi komoly ármány vagy óriási félreértés – csak és kizárólag kettejük tétovasága (majdnem azt írtam, töketlensége) volt az oka, úgyhogy csak enye bosszankodást éreztem, amikor „nem jött össze” nekik.
Hála istennek ezután nagyot ugrottunk előre és megérkeztünk a jelenbe, aranyló ősz után a téli Japán fesői, hóborította hegyei közé, kedvenc részeimhez. Itt rögtön meg is ismerkedhetünk a vagány divatfotóssal, Seo Joon-nal (szintén Jang Geun Suk), aki teljesen más, mint az apja, In Ha annak idején. Például rendkívül hatékony csajozós trükkök vannak a tarsolyában. Amikor kezébe kerül egy elveszített mobiltelefon, amelynek már a csengőhangja is a tulajdonosa nem mindennapi személyiségéről árulkodik, ő talán még nem, de mi sejteni kezjük, hogy akit nemsokára útjába sodor a véletlen, jelentős szerepet fog játszani a jövőjében.



Jung Ha Na (szintén Im Yoon Ah játssza) azért van Japánban, mert meg akarja találni özvegy édesanyja fiatalkori szerelmét. A lány merőben különbözik azoktól, akikkel Joon eddig találkozott – eszes, mesterkéletlen, talpraesett és a tetejébe immunis a felszedős szövegekre. Így a kissé zord és gőgös művészpalánta észrevétlenül megtapasztal valami új érzést – na vajon kitaláljuk, mi az?


 
Természetszerű, hogy a két fiatal útjai Szöulban újra összefutnak. Ha Na merő véletlenségből Joon legjobb barátjától bérel egy szobát, s ugyanebben az épületben található a fotóstúdió is. Bár az újbóli találkozás szócsatákkal indul, mint tudjuk, a veszekedés csupán bájitalként szolgál, és főhőseink csakhamar az esernyő alatt találják magukat, amelyen a szerelemeső kopog.



Igen ám, de bonyodalmak nélkül nincs melodráma. Mert közben kiderül, hogy a mágikus hatású csapadék nemcsak őket áztatja, hanem a szüleiket is. Joon apja, In Ha összefut az utcán egy asszonnyal, aki nagyon ismerős neki, és alig hisz saját magának is, amikor rájön, hogy a rég halottnak hitt Yoon Hee tért vissza Koreába. Kiderül, a nő valójában nem halt meg a tengerentúlon, ellenkezőleg, szerencsésen kigyógyult a tüdőbajából. A haláláról szóló mesét Joon anyja találta ki, aki már egyetemista koruk óta bele volt zúgva In Ha-ba. Így, hogy a riválisát végleg kiiktatta, elvetethette magát a meglehetősen határozatlan fiúval – más kérdés, hogy hamarosan el is váltak.
In Ha – mondani se kell – újra akarja kezdeni egykori szíve választottjával, csakhogy ennek több akadálya is van. A féltékeny, elsárkányosodott exfeleség mellett még nagyobb dilemma merül fel, amikor kiderül, hogy kettejük csemetéi időközben egymásba bonyolódtak... Vajon a szülőknek vagy a gyermekeiknek lesz-e nagyobb esélyük, hogy boldogok legyenek egymással?


Hogy mi a válasz, azt inkább nem árulom el azok kedvéért, akik még nem látták, de annyit megsúghatok, hogy a sztori a klasszikus melodráma-szabályok szerint alakul. Magyarán itt is jelen vannak azok a bosszantó „előre gyártott” elemek, amelyekből a műfaj építkezni szokott: féltékenység, oktalan bűntudat és az állítólagos „nagy érzelmek” feláldozása a lelkiismeret oltárán. Ezért ebből a szempontból ne várjunk túl eredeti megoldásokat a Love Rain-től se.
Összegezve, a sorozat melodrámához képest kellemes és nézhető, nem csap át egyik hangulati szélsőségbe se. Ahogy a felejthetetlen katarzis, úgy a mélydepresszió is elmarad. Az első epizódok után a középső egyharmad meglepően élvezhető és üdítő, aztán fokozatosan visszatér a fenti hagyományokhoz, de szerencsére az unalmasabb részeket sikerült egy szolíd lezárással jóvátenniük. A zenei anyag, a rendezés és a színészi játék egyaránt csak hozzátesz és nem elvesz belőle. A főcímzene is kellemes (Love is Like a Rain/ A szerelem akár az eső):




Befejezésül még hadd tegyek ide egy idézetet, amely ugyan nem ennek a történetnek a sajátja, hanem a Love Storyból való, de többször elhangzik: „Ha az ember szeret valakit, semmi szükség arra a szóra: sajnálom.
És ami jó hír lehet az angolul nem tudóknak, hogy van magyar fordítás, itt találhatjátok.
Tetszési index: 6/10.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Jackimi !

    A sorozatot még nem láttam, de biztosan megnézem majd.Amiért írtam, az az ismertetőd, imádtam minden sorát.Természetesen a többi bejegyzéseddel is így vagyok,de ez a mostani írásra késztetett.Kérlek lepj meg bennünket továbbra is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett :-) A magam részéről nem szeretem a két soros sorozatismertetőket, mert azok alapján nem tudom eldönteni, van-e kedvem megnézni az adott sorozatot. Ezért is írok ilyen hosszan. Meg azért, mert szeretek írni :-D

      Törlés
  2. Én pedig nagyon szeretem az ismertetőidet! Be kell vallanom, engem nem különösebben fogott meg a történet. Persze, ez nem az ismertetők/d hibája, mert jók voltak, ahogy a tied is szuper. Már annyi felől hallottam véleményeket erről a sorozatról, de többnyire úgy éreztem, hogy csak Sukkie miatt vannak annyira oda érte. Én viszont nem igazán tartozom az őt kedvelők táborába. Mindig is vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Azért, ha lesz hozzá magyar felirat, valószínüleg megnézem majd.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm az ismertetőt Jackimi, én is nagyon szeretem olvasni a jegyzeteidet, nem csak szeretsz írni , de tudsz is , színesen, élvezetesen ,gazdag szókinccsel .
    A Love Rain egy kicsit emlékeztet engem a The Classic-ra.

    VálaszTörlés
  4. Vissza olvastam a soraimat és rájöttem, hogy amit igazán szerettem volna közölni veled, nem derült ki a soraimból.
    Persze , hogy megnézem majd a sorozatot, de őszintén szólva nem várok tőle sokat.Nekem a stílusod az, ami arra ösztönöz,hogy kövessem a bejegyzéseidet, írásaidat.Utóbbin egyébként igazán remekül szórakoztam. Különben a fordításaidat is nagyon kedvelem.Köszönöm.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszet az ismertetöd nagyon jokat irsz:D Nagyon megtetszet ez a sorozat de sehol se talalom magyar felirattal. :S Nem tudja valaki, hogy hol tudnam meg nezzni magya felirattal??:D

    VálaszTörlés