Készült: 2009
Részek száma: 16
Műfaj: romantikus
vígjáték
Lee Da In (Worlds Within)
Kim Hee Won
Ezzel a sorozattal kapcsolatban nem voltak túl nagy elvárásaim, és ezáltal nem is csalódtam. Talán még nagyon sokáig nem kerítettem volna rá sort, de a Rooftop Prince után hirtelen kedvem támadt megnézni Lee Tae Sung-ot valamilyen pozitív szerepben. A Playful Kiss-ben is az volt, de azért valami érettebb karakterre lettem volna kíváncsi. Így akadt utamba a Romance Zero, úgyhogy gondoltam, írok ehhez a kevésbé ismert sorozathoz egy ismertetőt.
Ha romantikus
komédiaként tekintünk rá, ahogyan a műfaji meghatározás szól, akkor nem nyújt semmi
kiemelkedőt vagy fergetegeset. Nem több, mint egy kellemes, nézhető sorozat. Viszont
igen érdekes abból a szempontból, hogy szerkezetileg jobban hasonlít az
amerikai szériákra, mint a legtöbb eddig látott dorama. A négy főszereplő csak
afféle kapocsként szolgál a sok különálló, kerek egészt alkotó történet között.
A sorozat ugyanis egy házasságközvetítő irodában játszódik, amely –
kényszerűségből – mindenféle zűrös és nehezen kezelhető ügyfél párkeresési
problémáit próbálja megoldani. Minden epizód meghökkentő esettel állítja szembe
a rettenthetetlen házasságszerzőket, és szolgál valamilyen – többé-kevésbé
kielégítő – megoldással, vagy legalább tanulsággal, amelyet mi nézők is
elraktározhatunk magunknak. Hozzáteszem, hogy a szórakoztatás javára az írók
lemondtak a túl életszagú szituációkról, de ez nekem nem jelentett problémát.
Kim Woo Jin fiatal kora ellenére a
nagyon árulkodó nevet viselő Wedding Factory (Esküvőgyár) nevű
házasságközvetítő cég legsikeresebb
párkapcsolati menedzsere. Rögtön történetünk kezdetén elköveti élete első baklövését, aminek következtében hirtelen kegyvesztetté
válik. Ez abban nyilvánul meg, hogy előléptetés helyett áthelyezik és egy olyan csoport élére kerül, amelyik sokkal inkább ütődött, mint ütőképes (mint ahogy a nevük is mutatja). A "Romance Zero" randiszervező egység egy zöldfülű
gyakornokból, egy kivénhedt madamból és egy szabályok ellen lázadó csitriből
áll, aki mindig Buddha-szobrot cipel a hóna alatt. Irodájuk
a végállomása a cég azon klienseinek, akikkel a többi pármenedzser már végképp
semmit sem tud kezdeni.
A peches kezdés
csak rövid időre töri meg Kim Woo Jin ambícióit. Megpróbálja kihívásnak
tekinteni a dolgot, és amint megérkezik az első ügyfél, teljes erőbedobással
veti bele magát (és csapatát) a lehetetlen megvalósításába. Nincs könnyű dolga,
hiszen nem elég a balfék brigád, emellett nagy riválisa, a cégvezető unokaöccse
is folyton keresztbetesz neki. És persze ott vannak a problémás ügyfelek. Epizódról
epizódra olyan esetekkel szembenézniük, amelyektől minden „átlag”
házasságközvetítő elmenekülne.
Ilyen például a
halott lány, akinek posztumusz rendeznek esküvőt, vagy a magányos maffiavezér,
a lelkibeteg milliomoscsemete, a harcias rendőrnő, az Alzheimer-kóros nagymama
vagy a látszólag tökéletes úriember, akit a bizarr hobbija akadályoz meg a
párkeresésben.
Miután az irigy
rivális kifúrja a csapatot a Wedding Factory berkeiből, Kim Woo Jin megalapítja
a saját cégét, s immár Zero Base néven folytatja a kollégákkal a kihívást
jelentő esetek megoldását. Mindeközben persze a legnagyobb feladatot – mondani
se kell – a saját magánélete jelenti, mert felbukkan a volt felesége, aki iránt
még mindig táplál érzéseket...
Nos hát
körülbelül ennyi az, amit dióhéjban tudni lehet a sorozatról. Ahogy mondtam, mély és maradandó nyomokat nem hagyott, de két
fajsúlyosabb darab megnézése között kellemes, laza levezető lehet. Már annak,
aki tud angolul, ugyanis magyar feliratról jelenleg nem tudok.
Tetszési indexem:
6/10.
A leírásod alapján nekem tetszik, én szeretem az ilyen jellegű sorozatokat. Lee Tae Sung nagyon tetszett a Time dog and wolf-ban, olyan kis gonosz volt.Imádom, hogy a koreaiak mindenféle szerepet eljátszatnak mindenkivel. Nem húznak rá egy karaktert egy színészre.
VálaszTörlés