SOROZATISMERTETŐ - Oh My Ghostess

dél-koreai sorozat

készült: 2015

műfaj: romantikus, fantasy

részek száma: 16

Szereplők:

Park Bo Young (The King and I, Star's Lover),

Jo Jung Suk (The King 2 Hearts, Lee Soon Shin is the Best),

Kim Seul Gi  (Flower Boy Next Door, Surplus Princess, Discovery of Love),

Im Joo Hwan (Tamra the Island, What's Up?, Ugly Alert, Shine or Go Crazy)

Azon már nem is csodálkozom, hogy 2015 egyik számomra kedves sorozatát megint csak kábeltévé szervírozta. Az, hogy már eleve várakozással néztem elébe, 3 főszereplőnek is köszönhető, mert mindháromnak szerettem a korábbi munkáit. A negyedik, Park Bo Young eddig ismeretlen volt előttem, nem véletlenül, hiszen javarészt mozifilmekben brillírozott az utóbbi években. Szerencsére az ő játékában sem kellett csalódnom.
Az Oh My Ghostess tulajdonképp vígjátéknak mondható - ha eltekintünk attól a ténytől, hogy egy fiatal nő kísértete az egyik főszereplő, aki nem természetes halállal távozott az élők sorából. Ebből a szempontból sok a hasonlóság az Arang and the Magistrate-tel. Nem mintha össze akarnám hasonlítani a két sorozatot, erre nincs is szükség, mert szerencsére abszolút nem egy mai környezetbe helyezett koppintásról van szó.
De haladjunk csak sorrendben. Az említett szellem-hölgy, Soon Ae (Kim Seul Gi) már 3 éve időz az élők világában, mert teljesítenie kell utolsó feladatát: szűz kísértetként találnia kell egy megfelelő életerővel rendelkező férfiembert, akivel "pótolhatja" azt, ami ifjú életéből kimaradt. Ehhez persze anyagtalan és láthatatlan lényként emberi (női) testre van szüksége. Így történik, hogy megszállja a csendes, félénk Na Bong Sunt (Park Bo young), aki szakácssegédként dolgozik egy olasz étteremben. Bong Sun testében aztán rögvest kiveti a hálóját az étterem tulajdonosára (Jo Jung Suk). Kissé sietős a dolga, ugyanis ha nem történik meg idejében az aktus, a 3. év leteltével nem tud békében távozni, ehelyett gonosz szellemmé változik.
Természetesen az étterem személyzete elég értetlenül szembesül a hirtelen megváltozott, nagyszájú, élénk Bong Sun-nal. Bár néhányan talán sejtették korábban, hogy a leányzó titokban gyengéd érzelmeket táplál a főnök iránt, ilyen nyílt "támadást" még egy kevésbé visszahúzódó személyiségtől sem várt volna senki. A főnök, Kang Sun Woo pedig - aki nem győz menekülni a kéjvágytól fűtött nőszemély elől - elkönyveli, hogy a lány bipoláris viselkedését depresszió okozza, és ragaszkodik az alapos orvosi kivizsgáláshoz. Ezek a mozzanatok számtalan vicces és nevettető (olykor már-már bosszantó) jelenethez vezetnek, amitől az elején a sorozat abszolút vígjátéknak tűnik.

Időközben kiderül, hogy korántsem olyan egyszerű a képlet, amilyennek induláskor látszott. Az emberi világ erkölcsi törvényeitől kicsit elszokott szellemlányunknak tudomásul kell vennie, hogy nem helyes csak úgy, engedély nélkül kölcsönvenni mások testét holmi öncélú bujálkodáshoz. Ráadásul amikor Bong Sun képében meglátogatja családtagját - kis étkezdét üzemeltető apját és fiútestvérét - lassan kezdenek előtörni a múlt emlékei, és Soon Ae rájön, hogy a halálának körülményei nem teljesen egyértelműek.

Én személy szerint nagyon vártam azt a pillanatot, amikor a két lány - az élő és a holt - elkezd végre kommunikálni és közös nevezőre jutni a céljaikat illetően. Sajnos Bong Sun egyénisége olyan mértékben el van nyomva a kezdetekkor, és oly kevés a közös jelenete a konyhafőnökkel, hogy az emberben óhatatlanul az a képzet támad, hogy Sun Woo kibontakozó érdeklődése valójában a szellemlánynak és nem a gazdatestként szolgáló Bong Sun-nak szól.
Szerencsére mielőtt túlságosan belebonyolódnánk ebbe a képtelen szerelmi háromszögbe, az események fordulatot vesznek és ez egyben lökést is ad Soon Ae-nek, hogy a saját halála körülményeinek kiderítésére koncentráljon. Így az alkotók "kislisszolnak" a saját maguknak állított csapdából (véleményem szerint nem a legfrappánsabb módon, de legalább nem telik el túl sok idő felesleges gyötrődéssel és tipródással, mint sok más sorozatnál tapasztalható).

Anélkül, hogy bármit elárulnék a végkifejletről, ki kell jelentenem, hogy főgonoszunktól néha tényleg a frász kerülgetett. Nagyon jó ötlet volt olyan színészt választani a szerepre, aki a lehető legártatlanabb arckifejezéssel úgy tud nézni, hogy a vér is megfagy az ember ereiben. Persze a többi szereplő alakításáról is dicshimnuszokat lehet zengeni. Jó munkát végzett a casting, erőltetéstől mentes, természetes játékot láthatunk még a mellék-karakterektől is.

A befejezésről csak annyit, volt egy-két momentum, ami miatt forgattam a szemem (miért kell minden sorozat végén külföldre utazni és kihagyni egy-két évet?) és olyan is, amit egyszerűen rossz ötletnek tartottam (Sung Jae túlélte? És amnéziás?.....), de összességében ez egy olyan történet, amin nem unatkoztam, és amit ajánlanék olyanoknak is, akik még újoncok a koreai sorozatok világában.
Tetszési indexem: 8/10.