2016. április 18., hétfő

SOROZATISMERTETŐ - Descendants of the Sun (A Nap leszármazottai)


Készült: 2015, adásba került: 2016
Részek száma: 16
Műfaj: akció, romantikus, vígjáték
Szereplők:
Song Joong Ki (Sungkyunkwan Scandal, Three With Deep Roots, Nice Guy),
Song Hye Kyo (Full House, Worlds Within, That Winter the Wind Blows),
Jin Goo (All In, AD Genius Lee Tae Baek, Falling for Innocence),
Kim Ji Won (To the Beautiful You, Heirs, Gap Dong)

Ha már a csapból is ez folyik, kizárt dolog, hogy ne írjak ismertetőt a sorozathoz, és nem azért, mert az utóbbi idők legsikeresebb dél-koreai doramája, hanem mert ellentmondásosabb viszonyom még talán egyetlen szériához sem fűződött. Lehet, hozzájárul, hogy magával a forgatókönyvíróval, Kim Eun Sook-kal szemben is ugyanilyen kettős érzéseim vannak. A munkái közül a szintén nagy sikerű Secret Garden az egyik legnagyobb kedvencem - míg pl. a Heirs körüli felhajtás sosem talált bennem visszhangra. Jó, azért nem akarok igazságtalan lenni, ebben az esetben volt társírója is, de az illető munkásságát egyáltalán nem ismerem.
A Descendants of the Sun-láz már a vetítés alatt végigsöpört egész Kelet-Ázsián, és elképesztő nézettségi adatokat produkált (némelyik epizód a 40%-ot is megközelítette, ami bombasztikus, ha azt vesszük, hogy a dél-koreai csatornákon 10% feletti nézettség már jónak mondható főműsoridőben). Az ilyen jelenségek engem általában óvatosságra intenek, így csak kb. a hatodik rész táján csatlakoztam a nézőtáborhoz - hogy aztán velük együtt tűkön ülve várjam a folytatást újabb 5 héten át.
Igen, be kell ismerni, hogy komolyan meghasonultam önmagammal és sokáig hagytam, hogy a józan eszem behódoljon a felszínesebbik énemnek. Hogy mi az a mágikus szórakoztató faktor, amelynek a kedvéért a szürkeállományomat simán hajlandó voltam parkolópályára állítani?

Viccet félretéve, a Descendants of the Sun nem más, mint egy szivárványos tündérmese haza- és hivatásszeretetről szóló magasztos történetnek álcázva. De a recept, lássuk be, működik, nem is akárhogy:
1. Végy egy veszélyes foglalkozású főhőst, mondjuk elit katonát, akinek a feje felett mindennap ott lebeg Damoklész kardja.
2. Adj hozzá egy olyan hősnőt, aki a munkája során életeket ment, azaz orvos, így karrier és életfelfogás szempontjából kellőképp szembe lehet állítani a főhőssel.
3. Helyezd őket egy kitalált balkáni ország egzotikus díszletei közé és keverj melléjük kellő mennyiségű barátságot, bajtársiasságot, fűszerezd válogatott vészhelyzetekkel, némi akcióval, édesítsd romantikával és máris kész az egyveleg, amelyet tömegek kajálnak 16 részen keresztül.


Órákig lehetne ecsetelni a sorozat erényeit és fogyatékosságait, de most álljanak itt inkább felsorolásszerűen a saját észrevételeim.
Kezdem mindazzal, ami számomra meggyilkolta a hangulatot:

- Egy szórakoztató sorozatnak nem feltétlenül feladata mélyenszántó leckéket adni az életről, de azért a logikát, a hihetőséget nem kellene alárendelni a külsőségeknek.

- Ez egy előre leforgatott produkció, azaz rengeteg idő lett volna az adásig utánanézni a részleteknek és felépíteni egy koherens szerkezetet, amely mentén a cselekmény halad. Vagy ha már ez meghaladta az alkotók képességeit, legalább az időrendre odafigyelhettek volna, meg arra, hogy Vancouver közelében nincs működő tűzhányó (bár lehet, hogy utóbbit csak slusszpoénnak szánták.)

- Az, hogy a különböző veszélyhelyzetek epizódszerűen követik egymást és villámgyorsan megoldódnak, nem feltétlenül rossz dolog, de ha random módon dobálják őket a kalapba, az ember képtelen rendesen átérezni a helyzet drámaiságát.

- A kitalált ország igen kényelmes megoldás, hogy ne kelljen kutatómunkát végezni, viszont a sorozatban a külföldiek ábrázolása rettentő életidegen. 

- A főgonosz kétdimenziós, képregényszerű figura, és a színészi játék sem dob sokat rajta.

- A főhős más részről egy legyőzhetetlen Terminátor, ami megakadályozott abban, hogy akár egy percre is őszintén aggódnom kelljen a testi épségéért.

- Hiányoltam a főszereplők hátteréről szóló részletesebb információkat.

- Az érzelmi manipuláció néhol épp olyan égbekiáltó, mint amilyen bosszantóak a feltűnően elhelyezett termékmegjelenítések.

- Egyes eseményekre alig vagy egyáltalán nem kap a néző magyarázatot az egész sorozat alatt.



Amit értékeltem:

- Egy rakás megszokott koreai doramaközhely - szerelmi háromszög, gazdag-szegény ellentét, arrogáns bunkó főszereplő, gyerekkori lelki trauma - teljesen hiányzott. 

- Humor. Az elején még mérsékelten jelen lévő komikum a vége felé egyre jobban előtérbe kerül, bár a vegyes műfajú koreai sorozatokra jellemzően itt is érzelmi hullámvasútba ültetik a nézőt.


- Lélegzetelállító képi világ. Csodaszép helyszínek, profi operatőri munka, hatásos díszletek.

- OST. Viszonylag kevés olyan sorozat van, amelyiknek a teljes zenei anyaga annyira meg tud ragadni, hogy többször végighallgatom. A Descendants... ezek közé tartozik.

- A karakterek. Talán az a legnagyobb erőssége az egész doramának, hogy a négy főszereplőn kívül is felsorakoztat egy marék jellegzetes, kedvelhető figurát, akiknek a kedvéért sokszor a sorozat minden fogyatékosságáról megfeledkezhetünk.

- A romantika és az emberi kapcsolatok. A Descendants...-ban nem egy, hanem kettő, (sőt három) párosnak drukkolhatunk, hogy egymásra találjanak. Ez elég ritka az ilyen jellegű sorozatokban és gyanítom, jelen esetben a siker egyik titka is. Főhőseinken, Yoo Shi Jin századoson (Song Joong Ki) és Kang doktornőn (Song Hye Kyo) kívül figyelemmel kísérhetjük a szigorúnak látszó, ám aranyszívű Seo főtörzsőrmester (Jin Goo) illetve a tűzről pattant Yoon Myung Joo hadnagy (Kim Ji Won) komplikált románcát is. Bevallom, amennyire kedveltem a százados és a doktornő vicces évődését, a kapcsolatuk egy perce sem okozott izgalmat, míg a második párosunk boldogságáért az első perctől szívből szurkoltam, annak ellenére, hogy az ő tiltott szerelmük jóval konvencionálisabbnak számít a koreai sorozatokban. Bárcsak több műsoridő jutott volna nekik!
De ne felejtsem el, ad nekünk még a történet egy szoros baráti és bajtársi köteléket Yoo százados és Seo főtörzs között, valamint szemtanúi lehetünk a példás összetartásnak a különleges alakulat tagjai valamint az orvos kollégák körében. Mindez olyan szívmelengető ráadás, hogy folyton elcsodálkozom, miért nem jutott ugyanennyi energia a történet kidolgozására is.


- Színészi játék. Meggyőződésem, hogy más szereplőkkel ez a sorozat fele ekkora sikert sem arathatott volna. Ők megdolgoztak a nézettségért, mind a fő-, mind a mellékszerepekben (most elsősorban a koreai színészekre gondolok, a nemzetközi gárda nem sok szót érdemel). A kölyökarcú Song Joong Ki talán első pillantásra nem épp katonaalkat, de kevés színész van, akitől Kim Eun Sook flörtölős dialógusai nem hatnak émelyítően, és ő egyike ezeknek. Song Hye Kyo a szokásos formáját hozza, a sírós jelenetekben erős, a szenvedélyesekben kevésbé. Kim Ji Wonnal eleinte voltak fenntartásaim a Heirs-beli szerepe miatt, de az alakítása kellemesen meglepett. Jin Goo pedig egyszerűen fantasztikus, ahogy rezzenéstelen arccal képes ezerféle érzelmet megjeleníteni.

Remélem, a sorozat őrült népszerűsége tovább növeli Kim Ji Won ismertségét, Jin Goo-nak meghozza az áttörést, mert mindketten maximálisan megérdemlik.


- A katarzismentes, de cuki befejezés tökéletesen illett a film egész hangvételéhez. Mostmár csak azon kell szurkolni, hogy ne legyen Descendants of the Sun 2!

Összegezve: az elején elkövettem azt a hibát, hogy túl komolyan vettem a sztorit. Az alkotók azonban úgy gondolták, a nézőtömegek ízlését nem feltétlenül a művészi igényű, agytornáztató tartalom szolgálja ki. Néha a tömény fanservice is megteszi. Mindenesetre búskomorság-oszlatónak, édesség helyett legközelebb már én is tudom, mit válasszak.

Fentiek fényében az értékelésemet is ketté kell bontanom.
Történet: 5/10.
Minden más, ami elszórakoztatott: 8/10.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Jackimi!

    Imádtam a sorozatot, de egyetértek azzal amit írtál.
    Küldtem e-mailt neked a my girl feliratával kapcsolatban.

    Kellemes napot kívánok!
    Üdv.:
    Viki

    VálaszTörlés
  2. Szerintem nagyon gyenge volt a sztori, a szereplők egész jók voltak, de ez csak egy közepes eresztés. És én is egyetértek azokkal amiket írtál. :-)

    VálaszTörlés
  3. Szia Jackimi!

    Valóban látványos, szórakoztató mozi volt. Ha nem lenne kötelező sorkatonai szolgálat Dél-Koreában, azt hinném kedvcsináló toborzó
    film készült a hivatásos állomány növeléséhez.
    A történet elég kesze-kusza volt, de az egyes részek (főleg a földrengés és az utána következő napok) izgalmasra sikeredtek.
    Viszont az a kettős feltámadás!!
    Hihetőbb lett volna ha a sok sírás helyett inkább reménykednek az életben maradásukban. Akkor együtt reménykedhettünk volna mi is.
    Így viszont, a semmiből feltűnő katona ... nekem nem jött be.

    VálaszTörlés
  4. Cseppkével értek egyet, sőt a "fő"-páros érzelmi kapcsolatát egyáltalán nem éreztem, nem volt közöttük összhang, a második párosnak drukkoltam. Amúgy az egész film a nagy beharangozás következtében bennem sok-sok kétséget ébresztett, szerintem egyszerűen közel sem volt olyan jó, mint várható lett volna. Mindig az az érzésem, hogy a jó témák adta lehetőségeket egyáltalán nem használják ki. Rengeteg jó katonai témájú filmet, sorozatot néztem végig nem rövid életem során, a nyomukba nem léphet ez a sori, pedig a Secret Garden nekem is az egyik fő kedvenc, és SJK-t mint "Csábmestert" imádtam.

    VálaszTörlés