Készült: 2016
Részek száma: 20
Műfaj: történelmi, misztikus, romantikus dráma
Szereplők:
Lee Joon Ki (Time Between Dog and Wolft, Iljimae, Two Weeks),
IU (Dream High, You're the Best Lee Soon Shin, Producer),
Kang Ha Neul (Heirs, Angel Eyes, Misaeng),
Hong Jong Hyun (Wild Romance, Dating Agency: Cyrano),
Nam Joo Hyuk (Who Are You - School 2015, Weightlifting Fairy Kim Bok Joo)
Lee Joon Ki (Time Between Dog and Wolft, Iljimae, Two Weeks),
IU (Dream High, You're the Best Lee Soon Shin, Producer),
Kang Ha Neul (Heirs, Angel Eyes, Misaeng),
Hong Jong Hyun (Wild Romance, Dating Agency: Cyrano),
Nam Joo Hyuk (Who Are You - School 2015, Weightlifting Fairy Kim Bok Joo)
Tudom, hogy már több helyen megjelent róla ismertető, és nálam sem friss az élmény, de valakinek megígértem, hogy írok a Moon Lovers-ről, úgyhogy most betartom a szavam.
Sokszor feltűnt már, hogy bizonyos sorozatok esetén a magyar és a nemzetközi nézőközönség véleménye között óriási szakadék tátong. Ez a dolog még szembetűnőbb lett múlt év végén, amikor a itt a blogon a népszerűségi szavazáson kiemelkedő első helyet ért el a Moon Lovers. Mindeközben a nemzetközi blogokon általában hatalmas csalódásként könyvelik el és elenyésző a pozitív vélemény.
Mint ismeretes, a történet az elsöprő sikert aratott kínai Bu Bu Jing Xin feldolgozása. Ez, valamint Lee Jun Ki és IU személye, meg az óriási előzetes csinadratta le kellett volna hogy fektesse a siker alapköveit. Valamiért azonban az elvárt nézettség elmaradt Koreában. Helyette az azonos időben vetített Moonlight Drawn by Clouds aratott le minden babért.
Mi lehetett a kudarc oka? A sorozat utólag került adásba, így elméletileg volt elég idő az utómunkálatokra. Ez viszont a végeredményen nem látszik, ahogyan azt a sorozat sok kritikusa felrója - szerintem jogosan. Voltak, akik a későn beinduló románcot, a főhős "alulhasználtságát", a hősnő bugyutaságát, a felesleges mellékszereplőket, az alkalmatlan időben felcsendülő túl modern zenei aláfestést stb. kifogásolták. Az internetes nézőközönség idegeit még a többféle verzióban felkerülő, össze-vissza vagdosott részek is borzolták.
Az előbbi kritikákat sajnos a magam részéről nem tudom megcáfolni.
DE! Temérdek hibája ellenére a sorozatnak sikerült minden egyes új résszel a képernyő elé szegeznie. Először is imádom a korszakot, amelyben játszódik, és bár ez felületes dolog, a szép díszleteket, kosztümöket, hatásosan megkomponált jeleneteket is nagyon értékelem. A látványra igenis adtak ebben a sorozatban. Másodszor (hála az eredeti történetnek, amelyet ez a változat igyekezett a lehetőségekhez képest követni) a szokványostól sokkal kevesebb "kosztümös klisét" kaptunk a nyakunkba. Mivel a Bu Bu Jing Xin-t idáig még nem tudtam megnézni, nincs összehasonlítási alapom, úgyhogy a sokak által kifogásolt befejezés az egész sorozaton át finoman lebegtetett misztikum miatt engem nem ábrándított ki. Reménytelinek, továbbgondolhatónak találtam.
Röviden a történet:
Egy vérbeli 21. századi lány lelke rejtélyes módon átkerül a koreai történelem egy korai korszakába, Gorjóba, mégpedig egy nemesi származású hölgy, Hae Soo testébe. Mivel sejtelme sincs, miként kerülhetne vissza a saját korába, meg kellene tanulnia beilleszkedni a helyi társadalomba. Ám ahelyett, hogy szép csendesen alkalmazkodna, fokozatosan az egymással versengő 8 királyi hercegfi érdeklődésének középpontjába kerül. Közülük is kettő lesz nagy hatással a későbbi életére: az egyik az unokatestvére férje, a kedves és figyelmes Wang Wook, a másik a szilaj, vérszomjas harcos hírében álló Wang So, aki az arcán lévő sebhelyet maszkkal takarja. Ahogy telnek az évek, Hae Soo-nak rá kell jönnie, hogy a drámai események, amelyek a saját korában már csupán a vérzivataros történelem távoli fejezetei, feltartóztathatatlanul be fognak következni. Hacsak nem próbál meg tenni ellenük valamit...
A trónus vágyva vágyott, mégis veszedelmes objektum ebben a történetben: aki rá akar ülni, annak borzalmas dolgokat kell elkövetnie. Ez a motívum szépen végig is ível az egész sorozaton. A kezdetben még egészen könnyed hangvétel lépésről lépésre megy át nyomasztó, kegyetlen hatalomharcba, és szükségképp el kell búcsúznunk egyes szereplőktől. Végül pedig mindenkinek - a nézőnek is - le kell vonnia a kötelező következtetéseket.
Mint ismeretes, a történet az elsöprő sikert aratott kínai Bu Bu Jing Xin feldolgozása. Ez, valamint Lee Jun Ki és IU személye, meg az óriási előzetes csinadratta le kellett volna hogy fektesse a siker alapköveit. Valamiért azonban az elvárt nézettség elmaradt Koreában. Helyette az azonos időben vetített Moonlight Drawn by Clouds aratott le minden babért.
Mi lehetett a kudarc oka? A sorozat utólag került adásba, így elméletileg volt elég idő az utómunkálatokra. Ez viszont a végeredményen nem látszik, ahogyan azt a sorozat sok kritikusa felrója - szerintem jogosan. Voltak, akik a későn beinduló románcot, a főhős "alulhasználtságát", a hősnő bugyutaságát, a felesleges mellékszereplőket, az alkalmatlan időben felcsendülő túl modern zenei aláfestést stb. kifogásolták. Az internetes nézőközönség idegeit még a többféle verzióban felkerülő, össze-vissza vagdosott részek is borzolták.
Az előbbi kritikákat sajnos a magam részéről nem tudom megcáfolni.
DE! Temérdek hibája ellenére a sorozatnak sikerült minden egyes új résszel a képernyő elé szegeznie. Először is imádom a korszakot, amelyben játszódik, és bár ez felületes dolog, a szép díszleteket, kosztümöket, hatásosan megkomponált jeleneteket is nagyon értékelem. A látványra igenis adtak ebben a sorozatban. Másodszor (hála az eredeti történetnek, amelyet ez a változat igyekezett a lehetőségekhez képest követni) a szokványostól sokkal kevesebb "kosztümös klisét" kaptunk a nyakunkba. Mivel a Bu Bu Jing Xin-t idáig még nem tudtam megnézni, nincs összehasonlítási alapom, úgyhogy a sokak által kifogásolt befejezés az egész sorozaton át finoman lebegtetett misztikum miatt engem nem ábrándított ki. Reménytelinek, továbbgondolhatónak találtam.
Röviden a történet:
Egy vérbeli 21. századi lány lelke rejtélyes módon átkerül a koreai történelem egy korai korszakába, Gorjóba, mégpedig egy nemesi származású hölgy, Hae Soo testébe. Mivel sejtelme sincs, miként kerülhetne vissza a saját korába, meg kellene tanulnia beilleszkedni a helyi társadalomba. Ám ahelyett, hogy szép csendesen alkalmazkodna, fokozatosan az egymással versengő 8 királyi hercegfi érdeklődésének középpontjába kerül. Közülük is kettő lesz nagy hatással a későbbi életére: az egyik az unokatestvére férje, a kedves és figyelmes Wang Wook, a másik a szilaj, vérszomjas harcos hírében álló Wang So, aki az arcán lévő sebhelyet maszkkal takarja. Ahogy telnek az évek, Hae Soo-nak rá kell jönnie, hogy a drámai események, amelyek a saját korában már csupán a vérzivataros történelem távoli fejezetei, feltartóztathatatlanul be fognak következni. Hacsak nem próbál meg tenni ellenük valamit...
A trónus vágyva vágyott, mégis veszedelmes objektum ebben a történetben: aki rá akar ülni, annak borzalmas dolgokat kell elkövetnie. Ez a motívum szépen végig is ível az egész sorozaton. A kezdetben még egészen könnyed hangvétel lépésről lépésre megy át nyomasztó, kegyetlen hatalomharcba, és szükségképp el kell búcsúznunk egyes szereplőktől. Végül pedig mindenkinek - a nézőnek is - le kell vonnia a kötelező következtetéseket.
Sarkalatos pont a sorozatban a női főszereplő. Egy tűzről pattant, intelligensebb hősnő lehet, hogy több hívet nyert volna magának. Hae Soo kezdetben hebrencs, később tétova viselkedése az én türelmemet is néha próbára tette. Sajnos a karakter elég passzív, sokszor csak sodródik az eseményekkel, eszközzé válik az egymásnak feszülő erők kezében. Talán ebből kifolyólag a két főszereplő között kibontakozó érzelmeket sem éreztem annyira intenzívnek, mint amilyennek lenniük kellett volna. Ugyanakkor mégis tudtam szurkolni a boldogságukért.
IU legnagyobb erőssége a történetben a pislogásmentes, tágra nyílt szemű bámulás (állítólag ez volt felé a rendezői elvárás). Lee Jun Ki csípőből hozta a sebzett lelkű, számkivetettségben felnőtt, marcona herceget, neki a hasonló szerepek meg se kottyannak. Wang Wook (Kang Ha Neul) kifejezetten érdekfeszítő szereplő - a pálfordulása után imádtam utálni. Akárcsak a negatív szereplőket, már a kezdet kezdetétől. Volt néhány egészen lebilincselő női karakter is a sztoriban, mint Hae úrnő és Oh udvarhölgy. A mellékszerepekben tündöklő ifjú titánok játéka sem zavart különösebben (látványilag meg még kevésbé, persze nyilván ezért esett rájuk a választás). Akadtak halványabb és tündöklőbb alakítások, de ez a legtöbb sorozatnál így van. Annyira nem szembetűnő az ellentét, hogy bosszantson.
Tudom, hogy ezzel kevesen értenek egyet, de a történet fő vonala mellett futó egyéb szálakra, karakterekre szánhattak volna több időt, például érdekelt a titokzatos udvari csillagjós, vagy a baekje-i hercegnő személye is - az ő történetük sajna súlytalan, semmibe vesző és kidolgozatlan.
A háttérmuzsikáról csak annyit, hogy tényleg lehetett volna autentikusabb, kevésbé modern. Ugyanakkor több dallam is kiemelkedik a koreai sorozatok tinglitangli tucatszámai közül. Három-négy olyan zeneszámot is találtam, amelyet ha meghallok, nem kell törnöm a fejem, hogy melyik sorozatban hallottam.
Mindent összevetve számomra a hibái ellenére a Moon Lovers nem volt csalódás, hanem egy lebilincselő, néhol szívszorító, de izgalmas és elgondolkodtató időutazás.
Tetszési indexem: 8/10.
Minden szavaddal egyet értek, engem nagyon lekötött, semmi gondom nem volt vele, azt már megszoktam hogy szinte nincs olyan koreai sorozat aminek ne lenne ilyen, vagy olyan hibája, ennek is van, de a jó dolog volt többségben. Nekem nagyon tetszett.
VálaszTörlésTökéletesen igazad van! Nagyon tetszett, a szereplők kimagaslóan hozták a megformált szerepeket. A történet sem szokványos sablon, fordulatos. Mikor azt hiszed minden rendben jön , sínen a cselekmény tuti jön egy fricska. Lee Joon Gi itt lett a kedvencem. Igaz hogy rengeteget bőgtem , izgultam ,de ha kihagyom bűn lett volna. Super jó volt.
VálaszTörlésEgyetértek veled.A végét illetően is,én is "reménytelinek és továbbgondolhatónak" találtam.Nagyon szerettem és nem figyeltem a hibákat :)
VálaszTörlésImádtam minden egyes percét <3 kedvencem lett!
VálaszTörlésNekem a Moon Lovers volt az első koreai dráma amit láttam. Míg élek nem fogom elfelejteni. Én imádtam! Lee Joon Gi egy életre a szívembe költözött! Más produkciókat is láttam már tőle, és nekem nagyon tetszik a játéka. (Megvan benne minden amit egy pasiban szeretek.)
VálaszTörlésIU karakterét nagyon sajnáltam a végére, hogy így elcseszték. Vagyis már a közepén kezdtek mutatkozni a jelek. A 8.herceget szívből sajnáltam, de legalább nem marcangoltam magam sokáig, hogy kinek drukkoljak. A többi szereplő nekem teljesen bejött, szerettem őket. A zene, hogy mennyire modern vagy sem, cseppet sem érdekelt (ugye összehasonlítási alapom nem volt), a mai napig szeretem, hallgatom a dalokat......még 4 hónap után is simán kicsordult rá a könnyem.
Szóval, bárki bármit mond, elfogult vagyok a Moon Lovers -el, Lee Joon Gi -val. Mert ennek a filmnek minden pillanatát imádtam.