2019. szeptember 27., péntek

ARTHDAL CHRONICLES - sorozatismertető

Alternatív cím: Asadal Chronicles
Készült: 2019
Részek száma: 18
Műfaj: kosztümös fantasy dráma
Szereplők:
 Jang Dong Gun (A Gentleman's Dignity, Suits)
Song Joong Ki (Sungkyungkwan Scandal, Nice Guy, Descendants of the Sun)
Kim Ji Won (Heirs, Descendants of the Sun, Fight My Way)
Kim Ok Bin (Hanoi Bride, The Blade and the Petal, Yoona's Street)


Több, mint másfél éve nem írtam semmilyen sorozatismertetőt, ami javarészt annak is köszönhető, hogy 2018 eleje óta egyetlen dorama sem fogott meg annyira, hogy időt és energiát fektessek egy hosszabb lélegzetvételű írásba. Ez a bejegyzés viszont most rendhagyó lesz. 

Most ugyanis nem azért ragadok klaviatúrát, mert olyan komoly hatást tett rám valami pozitív vagy negatív irányba. Ami most következik, igazából egy ANTIAJÁNLÓ. Az ismertetőkben általában csak a saját benyomásaimat szoktam rögzíteni, de igyekszem nem befolyásolni az olvasóimat. Jelen pillanatban viszont mindenkit, aki volt olyan szerencsés, hogy még nem kezdett bele, szeretnék eltanácsolni a sorozattól!

Hogy miért? Kezdjük az elején. 
Amikor beharangozták az Arthdal Chronicles-t, mint a Netflix és a tvN közös produkcióját, azt mondták, egy nagy lélegzetvételű, kosztümös fantasy-t fog látni a közönség (honnan vehették vajon az ihletet?). Úgy kommunikálták, hogy három évadra tervezik, sok szereplővel, extra látványvilággal - no és rekord méretű költségvetéssel.

Aztán nyár elején elkezdték vetíteni a 3X6 részre tagolt, nagy csinnadrattával belengetett sorozatot. Az első etap június 1 és 16 között ment le (Children of the Prophecy), a második ki tudja milyen megfontolásból június 22 és július 7 között (The Sky Turning Inside Out), majd a harmadik adagot szeptemberben adták le (Arth, the Prelude to All Legends).

Nos, már ez is okozott némi zavart az éterben, de azt hittem, a legokosabb nézői stratégia, ha elkerülöm a felesleges várakozást, és egyben nézem meg, amikor már mind a 18 rész lement.

A sztoriról és annak fonákságairól is ejtek majd szót, de előtte még hadd mondjam el, már a 6. rész tájékán kerülgetett a baljós sejtelem, hogy ennek a sorozatnak a szerkezetével és tagolásával súlyos gondok vannak. A bemutatkozó részekben egy csomó információt zúdítanak a nézőkre, amelyeket nem igazán magyaráznak, ránk bízzák, hogy hámozzuk ki (ha tudjuk) a kontextusból a hiányzó részleteket. Aztán a folytatásban kapunk egy csomó elhúzódó, nem igazán érdekfeszítő jelenetet, ami semmit nem tesz hozzá az élvezeti értékhez, csak fokozza a fejekben támadt zűrzavart. Ennek köszönhetően eltékozolódik a műsoridő, és egyes fontosnak szánt szereplőket csak epizódokkal később vonnak be az aktív eseményekbe.
A 18. rész végéig azt várja az ember, hogy a lassan kibontakozó mesefolyam elér a csúcspontjához, az elhintett történetmorzsák összeállnak egésszé, a jók erői egyesülnek, szembeszállnak a gonosszal és az egész megkapja méltó lezárását. Az elcsigázott nézőket (közöttük Jackimit) azonban epikus végkifejlet helyett egy hatalmas csavar várja: ott maradnak egy befejezéssel, ami teljesen egyértelműen nem is befejezés! Mert hogy ez a 18 rész voltaképpen nem a három részes sorozat, hanem csupán az első évad a háromból.

De hogy ne legyen vége a meglepetéseknek, a 18 rész után, amely a hírek szerint nem hozta az elvárt nézettséget, a produkciós cég még csak "fontolgatja" a 2. évadot. Itt némiképp értelmet nyer, miért érezhető a történetből már az elején, hogy 18 részhez képest túl sokat markol, az viszont már kevésbé, hogy miért kellett az eredetileg 54 részesre tervezett sorozatot "amerikaiasan" évadokra tördelni, amikor a koreai sorozatok egyik legnagyobb előnye az évadmentesség. Ja, mert túl nagy lett a költségvetés, a profit meg, ahogy a madarak csiripelik, igen soványra sikeredett? Bárki is a felelős ezért a húzásért, alaposan sikerült lábon lőnie magát. Ha folytatják, lehet, hogy még nagyobb a bukás, ha nem folytatják, akkor meg az összes eddigi rész leforgatása volt felesleges pénzkidobás.

Ez a nagyobbik, de nem egyetlen problémám a sorozattal.

Ha még valaki kíváncsi ezek után, megpróbálom összefoglalni a meglátásaimat.

Szóval, aki szereti a történelmi királydrámákat, nem biztos, hogy ezt is értékelni fogja. Egy sokkal korábbi, legendabeli korszakba kerülünk vissza, ahol sem a megszokott államszervezet, sem a bürokrácia, sem pedig a jól ismert udvari egyenruhák nem köszönnek vissza. A bronzot még épphogy csak feltalálták, és Neanthal nevű (Neanderthal - Neandervölgy) szupererővel rendelkező, kék vérű fél-emberek vándorolnak az erdőkben. Nincsenek királyságok, az emberek különböző klánokba tömörülve élnek Arthdal vidékén. Ezek egyesítésének gondolatával játszik az egyik törzsfő. A neanthalok visszautasítják az únió gondolatát, így a törzsfő a balkézről való fia, Tagon ravasz tervének segítségével gyakorlatilag kiírtja a népüket, és saját irányítása alatt sikeresen létrehoz egy hatalmas szövetséget.
Mindeközben egy Asa klánbeli fiatal nő és egy Neanthal nászából születik egy félvér ikerpár, akiket nem sokkal a születésük után elválasztanak. Eunsom az anyjával együtt évekig a vadonban vándorol, majd Arthdalon kívülre, egy Iark nevű földre kerül és a Wathan törzsben nevelkedik felnőtt férfivá. Testvére, Saya Arthdalba kerül és Tagon nevelt fiává válik. Mivel a félvér Neanthalok, vagy ahogyan az emberek hívják őket, Igutuk gyűlölet tárgyát képezik, ezért Saya létezését eltitkolják, egy toronyba zárva éli a napjait.
A lényegi történet akkor kezdődik, amikor Tagon hadserege behatol Iarkba, és lerohanja a békés Wathan törzset. Eunsom elszökik, a törzs életben maradt tagjai azonban fogságba kerülnek, közöttük Tanya, a gyerekkori barátnője, a sámán-asszony utóda. Mivel a Wathanokat Arthdalba hurcolják, Eunsomnak nincs más választása, utánuk kell mennie, hogy valamiképpen kiszabadíthassa őket.

Már az első részben utalnak rá, hogy az ikerpár egyik tagja (valószínűsíthetően Eunsom) az arthdali "megváltó" isten, Aramun Haesulla reinkarnációja. Kapunk egy próféciát, amely megjósolja, hogy Aramun nagy változásokat fog hozni Arthdal életébe, ráadásul nem is egyedül, de hogy ezen a fronton még mi várható, azt lássa mindenki a maga szemével, aki elég vakmerő, hogy a figyelmeztetésem ellenére végignézi mind a 18 részt, én nem szeretnék rá több szót vesztegetni.

A képi világon sokszor azt érezni, hogy nagyon próbál a nyugati típusú fantasy filmek nyomdokaiban haladni. A ruhák, a díszletek, a (nem túl ügyes) CGI, valamint a sok vérontás mind ezt támasztja alá. Ugyanakkor - nyilván a történelem előtti kornak köszönhetően - erősen hangsúlyosak a babonás, sámánisztikus vonások, törzsi unga-bunga, amelyet a jól bevált, hagyományos politikai intrikák fűszereznek. A zene nem rossz, mert akkor biztos felfigyeltem volna rá, így viszont alig-alig vettem észre. 

A főszereplők:

Tagon (Jang Dong Gun) szigorúan titokban tartja a származását. Azt mindenki tudja, hogy az apja az Únió vezetője, azt viszont senki, hogy az anyja pedig Neanthal. Talán némi bűntudat készteti arra, hogy magához vegye az erdőben talált Igutu csecsemőt, a későbbi Sayát. Miután az apját félreállította, Tagon veszi át a klánok szövetségének a vezetését. A történet tesz némi gyenge kísérletet, hogy olyan személyként állítsa be, aki az emberek közötti népszerűség által akar jó vezetővé válni, és gyűlöli a vérontást, de én ezt már az elején sem veszem be, mert egy ilyen ember nem lenne képes hidegvérrel részt venni az anyja népének kiirtásában. 

Taelha (Kim Ok Bin) szép és ambíciózus nő, Tagon kedvese, a Hae törzs főnökének a lánya. Gyerekkora óta ismeri Tagont, így a titkáról is tud, ez az oka, hogy a férfi rá bízza a csecsemő Saya nevelését. Taelha múltja nem épp irigylésre méltó, az apja kémként használja, hogy közelebb kerüljön a hatalomhoz, ennek ellenére nem sok sajnálatot lehet érezni iránta, számító és manipulatív teremtés.

Saya (Song Joong Ki) Az ikerpár azon tagja, amelyik Arthdalba kerül. Mivel az Igutukat senki sem szereti, rejtőzködnie kell. Ennek következtében nem szocializálódott megfelelően, s bár unalmában kiolvasott pár ezer könyvet, még mindig nehézséget jelent neki megkülönböztetni a jó cselekedetet a rossztól. Mondjuk ez olyan nevelőanya mellett, mint Taelha, nem is csodálható.

Eunsom (szintén Song Joong Ki) Igutu, Aramun Haesulla megtestesülése. A történet elején találkozik a legendás lóval, Kanmarou-val, és együtt indulnak a Wahanok megmentésére - hogy aztán nem sokkal később a ló röhejes módon úgy döntsön, Eunsom mégsem méltó a figyelmére, és faképnél hagyja a hőst. Eunsom amolyan tipikus fantasy-főszereplő, akinek már a születésekor égi jelek jövendölik, hogy megváltja a világot - bátor, jószívű és önfeláldozó, ugyanakkor szerintem nem a legélesebb elme a sztoriban... ez abból is látszik, hogy a 18 rész alatt vagy tízszer fogságba esik, ötször ki akarják végezni és azt meg számolni sem tudom, hányszor verik pépesre. Sajnos úgy tűnik, hogy a lila Igutu vér nemigen segít neki a hőssé válásban.

Tanya (Kim Ji Won) Az a szereplő, akin valamifajta jellemfejlődés fedezhető fel a történet folyamán. Miután Arthdalba hurcolják a törzsét, szolgálólányként kerül Saya mellé, és tanulva a körülötte folyó eseményekből, elhatározza, hogy Saya vonzalmát kihasználva hatalomra tesz szert, és megmenti a törzsét. Kapóra jön neki a ranglétra tetejére való kapaszkodásnál, hogy kiderül, ő az istenekkel kapcsolatot tartó szent Asa klán leszármazottja! Így a törzsi sámántánc évekig tartó kitartó tanulása nem volt hiábavaló, hahaha!

A 18. részig persze nagyjából kialakul, hogy ki kivel áll szemben, azonban nem világos, hogy a prófécia három gyermeke (Eunsom, Saya, Tanya) milyen módon fogja magában hordozni Arthdal végzetét. És hogy az a végzet valójában nem-e valami másnak a kezdete. Tekintettel arra, hogy a katarzis, és vele a mindent eldöntő végső csata valószínűleg csak az írók képzeletében létezik, én nem is fogadok arra, hogy ki fog nyertesen kijönni belőle. Egy biztos. a néző nem.
Hogy mi a francért néztem végig ezt az egészet, ha ennyi bajom van vele? Azért, mert szeretem a műfajt, és mert valójában volt potenciál ebben a sorozatban ahhoz, hogy élvezhető fantasy mesévé váljon.

12 megjegyzés:

  1. Bár még nem láttam a filmsorozatot, el tudom képzelni, ha végig nézném egyet értenék veled. Nem csak azért, mert nagy általánosságban az írásaid alapján úgy tűnik egy srófra jár az agyunk, hanem mert az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a legújabb filmsorozatok színvonala kétségbeejtően alacsony. Egymás után elérhetőek a sorozatok, lefordítják amiért örök hála, de az nem a fordító hibája, ha egyszerűen nézhetetlennek minősül. Van egy filmrajongói csoportunk és a többiek is ugyan erről számolnak be, hogy van úgy, inkább megnézünk a régi kedvencek közül egyet újra, mint hogy folytassuk a megkezdett újat. Nagyon elszabadultak a pénzszerzés irányába..... ha valamelyik sori napi szinten hozza a nézettséget, nyújtják mint a rétestésztát, így halál unalmassá válik, amint esik a nézettség, csinálnak egy gyors befejezést ami sem a történethez, sem a néző elvárásaihoz nem passzol. Bár láthatjuk a történelem során a legtöbb igazi művész a saját korában egyszerűen éhen halt, mert annyit nem keresett meg a műveivel hogy ételre jusson, tehát kell némi üzleti megfontolás, de teljesen átbillenni nem tanácsos, mert az sem fogja meghozni számukra az anyagi sikert. Eddig arra gondoltam megnézem majd egyszer, de már letettem róla, úgy is abba hagynám..... engem egyik koreai sztár sem hoz annyira lázba, hogy miatta unatkozzam. Köszi és üdv neked :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Kriszti! Köszönöm, hogy olvasod a blogot és még hozzászólást sem vagy rest írni.
      Bizony, sajnos mostanában egyre kevesebb sorozat üti meg a mércét, főleg, ha már eddig is sokat láttál és nem vagy újonc a kérdésben :-) És úgy látszik, hogy az amerikai trendek is egyre erősebben hatnak. A régi nézőknek ez sajnos rossz hír...

      Törlés
  2. Kedves Jackimi!
    Én is olvastam az ismertetőd-véleményed a sorozatról, és bár el kell ismernem, hogy rátapintottál számtalan hibájára, nekem mégis tetszett az utolsó részig. Valóban rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul, némely karakter háttere kiforratlan, épp csak érintenek bizonyos dolgokat, amelyet egy írott fantasy-ben szépen ki lehet bontakoztatni, de egy filmsorozatban nem olyan könnyű. Mindezek ellenére, ahogy te is írtad, élvezhető sztori. Reménykedem, hogy azért lesz még egy elfogadható folytatása, lezárása.
    Ayana

    VálaszTörlés
  3. sziasztok megnéztem az 1. évadot érdekes és izgalmas mindig van olyan jelenet vagy rész ami miatt nézed....de ez izlések és pofonok

    VálaszTörlés
  4. Kedves Jackimi nagyon nem értek egyet veled...

    Az nálam is elmondható hogy a múltban sokszor egy srófra járt az agyunk, és hasonlóan ítéltünk meg egy sorozatot, de ennél nagyon különbözik a véleményünk!

    Ez a sorozat nagyon jó!

    Az ARTHDAL CHRONICLES meglehetősen különbözik a koreai drámák nagy többségétől, üdítő kivétel az affektálós, cukifaktoros, idegesítő/idióta női főszereplős cunami áradatban, valamint az eddig megszokott történelmi királydrámákra sem hasonlít - és nem csak azért mert sokkal kidolgozottabb és átgondoltabban bemutatott a mögé pakolt világ és az azt felépítő összefüggések felfűzése.

    Ez egy high concept sorozat, érdekes történettel, lenyűgöző világgal és fantasztikusan jó karakterekkel. Itt nem evidenciákkal indulunk, és nem csak a felszínt látjuk, mivel nem egy konvencionális királyság a helyszín, és nem csak az uralkodási lánc nyertesei / vesztesei a téma.

    Arth világának minden részletet fel kell fedezni, ami nem lesz nehéz ha valakit érdekel ez a varázslatos környezet, ugyanis a sorozat elképesztően kidolgozott módon építi fel a bronzkorszaki emberek társadalmát, ahol a törzsek és klánok, a babonák és misztikum, és a kegyetlenség és barbárság talajából szökken szárba egy új kultúra, a királyság koncepciója.

    A részek mindent beleadnak a látványos megvalósításba, egyszerre van jelen a barlangi ember, a primitív törzsek, a harcos klánok és a szofisztikáltabb, kvázi ókori átmenetet képző uralkodó "családok" akik egy-egy törzset irányítanak, valamint a kézműves, és kereskedőkkel tarkított városi réteg, ahol a leigázott törzsek tagjaiból válnak a város egyre terjeszkedő infrastruktúráját kiszolgáló rabszolgák.

    De a történet nem csak a törzsek és klánok egységéről és egyben mély különbségéről szól, hanem az emberi nem valamint egy emberinek tűnő de mégis attól gondolkodásban és fizikai adottságokban meglehetősen eltérő másik faj, a neanthaliak harcát követő helyzetről is. Az egész elképesztően jól lett adaptálva, és a konfliktuson keresztül bemutatva, hogy a homo sapiens életterének, agresszivitásának és gondolkodásmódjának a legnagyobb erényei hiába emelik mindenki fölé mert egyben ez magában hordozza az elkerülhetetlen erkölcsi töréspontokat is.

    Az ARTHDAL CHRONICLES nem csak pár karakter története, hanem az egész faj, társadalom, technika és kultúra története is egyben, legalábbis egy ilyen történet alapjainak letétele mivel ez a pár rész messze nem elegendő a teljes kibontásra.

    Ez egy olyan szintű mítoszteremtési kísérlet mint amilyen a Gyűrűk Ura, a Trónok Harca vagy épp Asimov Alapítványa. Nyilván nem lehet annyira kiforrott és elismert mint ezek (bár nekem a Trónok Harcánál sokkal jobban tetszett) de igenis elismerésre méltó.

    Mivel egyben nem fér ki, folyt köv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint az elején említettem ellent kell mondanom neked sok mindenben.

      1. Ez nem királydráma, így felesleges azokhoz hasonlítani. Itt a mítosz az ami dominál, a társadalmi struktúra, hadsereg, kultúra, hitvilág, technológia egymáshoz viszonyított jelentősége és egymás feletti dominanciája nincs még szilárdan kialakítva, így a civilizáció fejlődésének lehetőségei képlékenyek. Pont ezt hivatottak bemutatni az egyes törzsek és klánok.

      2. Szerintem a karakterek terén egészen másra figyeltél, mint ami szerintem a lényeg. Itt nem Eunsom a tipikus fantasy-főszereplő. Ő csak része (és nem kifejezetten főszereplője) a történetnek, az esetlen, naiv, erkölcsi mérceként szolgáló karaktere valóban a sztori kevésbé eredeti része, de általa megismerhetünk rengeteg helyszínt és törzset, bepillanthatunk az Arthdalon kívüli életbe, és az embereket motiváló hitvilág és kultúra is jobban kibontakozik. Sok más fontos szereplő van, eredeti gondolatokkal, fontos dilemmákkal, ami nem feltétlenül a vagyonról és az önmagában lévő hatalomról szól (persze kinél mi a fontos), hanem sokkal inkább az általa előidézhető változásokról.

      3. Az hogy a sorozat nem volt annyira nézett mint ahogy számítottak rá nem a sorozat mondanivalójának vagy megvalósításának a hibája. Ez egy zseniálisan felépített világ remek történettel és remek karakterekkel / szereplőkkel, akkor is ha az emberek másra számítottak és ilyen vagy olyan okokból nem nézték annyian.

      Mindenkinek, aki többre / másra vágyik mint a most futó lapos sorozatok csak ajánlani tudom...

      Törlés
    2. Ha figyelmesen elolvastad az írásomat, sehol sem írtam olyat, hogy a sztori sablonos, a világ kidolgozatlan vagy a karakterek egysíkúak. És speciel a Trónok Harcánál nekem is jobban tetszett (a filmsorozatról beszélek), mert azt az első évad után abba is hagytam, ennek viszont az összes részét végignéztem. Írhatnék hosszabban, de akkor maradjunk a pontjaidnál:
      1. Nem hasonlítottam a királydrámákhoz, azt írtam, hogy aki azokhoz van szokva (és a koreai kosztümösök rajongóinak többsége ilyeneken "kondicionálódott") az Arthdaltól ne számítson hasonlóra.
      2. Eunsom az elején nagyon is rendelkezett a főhős minden klasszikus jellemvonásával: ezt sugallták az elején a Prófécia Gyermekeként való megjelöléssel, az igutu származásával, a legendás lóval stb. Aztán valahogy a karaktere tett egy nagy lépést hátrafelé. De mint említettem, a csúcspont, az ellentétes erők összecsapása elmaradt a történetből, így még mindig nem tudom, konkrétan mi vele a szándékuk, azon túlmenően, hogy rajta keresztül ismertetik meg a nézővel az Arthdalon élő különböző törzseket. Ha nem ő a "világmegváltó", vagy nem ő egyedül, akkor az tényleg egy üdítő húzás lehet(ne)... de attól tartok, hogy ezt már sosem fogjuk megtudni.
      3. Mind igaz, amit írtál, de megint csak oda tudok kilyukadni: bármilyen jól felépített a világ és remek a történet - ha az eldolgozatlan szálak ott lógnak a levegőben, ha nincs konklúzió, akkor minden energia, amit belefektettek, időpocsékolás.
      Számomra a jó befejezés a jó történet szerves része, nem tehetek róla.

      Törlés
  5. A hozzászólásokból is látszik, hogy sokaknak nem jött le a mondanivalóm lényege. Bizonyára az én hibám, nem fogalmaztam elég egzakt módon. Akkor itt most hadd foglaljam össze:
    Nem ajánlom a sorozat megtekintését annak, akinek egy fantasy sorozattól azon túlmenően, hogy szerteágazó, világteremtő, egyedi hangulatot, többdimenziós karaktereket teremt, az is alapvető elvárása, hogy ÉRTELMESEN BEFEJEZETT TÖRTÉNETET kapjon. Én utálom a befejezetlenséget, akár tévésorozatról, akár regényről van szó.
    Tehát majd akkor újraértékelem a véleményemet, ha a fent említett befejezést megkaptam. Sajnos erre jelen sorok írásakor nem sok remény van :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jackimi!

      Tényleg nem kötözködni akarok, de valóban félreérthető volt amit írtál. Tökéletesen egyetértek, hogy nincs befejezve a sorozat, de ez nem azt jelenti hogy ez nem egy jó sorozat. Sőt! Ez egy kivételesen eredeti, jól felépített világ, remek sztori, remek karakterekkel, és üdítően más perspektívából mint amit eddig láthattunk.

      A főhősről nyilván más fogalmaink vannak, nálam a FŐ hős az egyetlen személy, az aki köré fonódik a történet, és akinek a karakterén keresztül viszonyulunk a történethez és a világhoz. Ebben a sorozatban ilyen karakter véleményem szerint nincs, pont az a legizgalmasabb az egészben hogy sok ilyen van. Egyrészt a hármas prófécia minden tagjáról elmondható valami mitikus dolog (nem csak Eonsum legendás lováról), Tanya születéséről pl. hogy Ő is a kék meteor feltünésekor jön a világra, de a Wahan kultúrában ez egész mást jelent mint Arthdalban. "The one who will break the shell will arrive on the day of the blue comet, accompanied by death. Wahan will ceased to be Wahan." Képességei és tudása nem véletlenek sorozata, pl. a parittyahasználat amit kitanul, mintha csak isteni sugallat lenne, sorsszerűen vezet ahhoz hogy megtalálja az Arthdaliak által szent jelképnek tekintett mitikus harangot, amit ők az egyik kiválasztott megtestesüléseként értelmeznek. A lélektánca is mást jelképez a wahani törzsi kultúrában, mint az a tánc amit az Asa klán tagjai lejtenek a politikai manipulációikért. Folytathatnám a sort, de számomra az igazi hősök nem ők hárman, hanem Tagan és Taelha. Akik ráadásul egy mai ember számára már eleve romlottak, kegyetlenek, barbarisztikusak, hiába imádni valóak.

      Törlés
    2. Nincs két egyforma ember, így egyértelmű, hogy a sorozatokat is más szemüvegen keresztül nézzük. Az enyém pl. dioptriás és kékfény-szűrős :)
      Sajnos, amit Eunsomról, mint potenciális főhősről említettem, újfent "nem ment át", lehet, hogy megint az én megfogalmazásommal van a gond. Mindegy, nem szeretném tovább ragozni. Csak még annyit záró gondolatként, hogy a nemzetközi fantasy irodalomban tucatjával léteznek egyedi, jól felépített képzeletbeli világok (a Trónok Harcán és a Gyűrűk Urán kívül is), melyek ismeretében az Arthdal fantasy szempontból sem kiemelkedő. Maximum koreai viszonylatban.
      De örülök, ha számodra lenyűgöző élmény volt, és az sem zavart, hogy a közepén - tán örökre - félbeszakadt. Jó neked :)

      Törlés
  6. "az Arthdal fantasy szempontból sem kiemelkedő. Maximum koreai viszonylatban. De örülök, ha számodra lenyűgöző élmény volt, és az sem zavart, hogy a közepén - tán örökre - félbeszakadt. Jó neked :)"

    Még egyszer elnézést ha bármi olyat írtam ami éles ellentétben áll a Te véleményeddel. Nagyon szeretem az oldalad és értékelem a munkád, de itt most nagyon mást gondolunk. Kb. a nyolcvanas évek vége óta foglalkozom elég komolyan fantasy-val (grafikus / designer vagyok és egy csomó munkám ebben a témakörben születik), és szerintem az Arthdal világalkotása nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő. Azóta amúgy kiderült hogy szeptember / októberben folytatják a sorozat forgatását, a főbb szereplők már aláírtak, az egyetlen nagyobb változás hogy más rendező lesz (de ezt már akkor tudtuk mikor az elsőbe belekezdtek).

    Szép napot és sok sikert ehhez a fantasztikusan jó oldalhoz. Továbbra is Te vagy a kedvenc magyar kdrama bloggerünk ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond sincs azzal, ha valamiben gyökeresen ellentétes a véleményünk :)
      Én nem foglalkozom hivatásszerűen fantasy-vel, de mint "fogyasztó", szintén a 80-as évek óta követem, úgyhogy van mihez hasonlítanom az Arthdal Chronicles világalkotását.
      Köszönöm, hogy továbbra is követed a blogot, és kíváncsian várom az Arthdal folytatását. Reméljük, tényleg összejön.

      Törlés