2011. július 16., szombat

SOROZATISMERTETŐ - 49 Days (49 nap)


49 Days (49 nap)
Készült: 2011
Részek száma: 20
Műfaj: Fantasy, melodráma
Szereplők:  
Lee Yo Won (Queen Seon Deok)             
Nam Gyu Ri
Jo Hyun Jae (Nine Tailed Fox)
Bae Soo Bin (Shining Inheritance)
Jung Il Woo (My Fair Lady)









Hogy miért is 49 nap a sorozat címe, az hamar kiderül. A tibeti buddhizmusban ugyanis az elhunyt gyászszertartása 49 napig húzódik, mivel ez az átmeneti időszak a lélek számára a test halála és az újjászületés között, ez a sorozat pedig egy igazi „szellemes”, testmegszállós történet.
A főhősnő, Ji Hyun (Nam Gyu Ri), egy 20-as éveiben járó, életvidám, kissé naív lány. Épp az esküvőjére készül, amikor a vőlegényéhez tartva tömeges közlekedési baleset áldozata lesz. Már a helyszínen természetfeletti élményben van része, ugyanis az egész eseményt és saját maga testét is kívülről látja, őt viszont senki, egy furcsa, motoros fickót leszámítva.

  
A kórházban az orvosok közlik a családtagokkal és a barátokkal, hogy a lány kómába esett. Ji Hyun, pontosabban a lelke, itt újra találkozik a motorossal, akiről kiderül, hogy egy Időzítő, olyan szellem, akinek az a feladata, hogy a halottak lelkét a Mennyekbe vezető felvonóig kísérje. Az Időzítőnek azonban néha egyéb munkája is akad. Azokat a lelkeket kell istápolnia, akik „véletlenül”, előre nem tervezett módon rekednek élet és halál között.
Ji Hyun is ilyen. A lány megtudja, hogy esélyt kaphat a további életre, amennyiben a rendelkezésére álló 49 nap alatt összegyűjt 3 tiszta könnycseppet három olyan személytől, akik igazán szeretik őt. Ám hogy ez a feladat ne legyen olyan egyszerű, a rokonai által hullatott könnyek nem érvényesek. Ji Hyunnak a cél érdekében egy élő ember testét kell felhasználnia, de csakis akkor szállhatja meg, amikor ez a személy épp alszik. A „gazdatest” történetesen Song Lee Kyung, vagyis az a lány, akinek az öngyilkossági kísérlete miatt az egész baleset bekövetkezett.
 


Ezek után Ji Hyun elindul egy 49 napos lélekutazáson, mely alatt rengeteg mindent tanul meg a világról, az emberekről, de legfőképp önmagáról. Hogy az út végén élet, vagy halál várja, maga sem tudja, és mialatt peregnek a kiszabott napok, lassan maga mögött kell hagynia naivitását, gondtalan életszemléletét, és rá kell döbbennie, hogy az őt körülvevő emberekben egészen más lakozik, mint hitte.



Ez a rövid tartalom, a továbbiakat pedig csak azok olvassák, akik már látták, vagy akiknek a szórakozását nem fogja elrontani, ha megtudnak egy-két részletet.
Hadd kezdjem a pozitívumokkal. Maga az alapötlet talán nem teljesen eredeti, de mindenképp érdekes, és a megvalósítás is, részletekbe menő, gondosan felépített, drámai, csavaros. Örömmel üdvözöltem egy seregnyi ismerős színészt, elsősorban az esendő „főgonoszt”, Ji Hyun vőlegényét alakító Bae Soo Bint. Üdítő újdonság volt látni ebben a szerepben – a sérelmeit feldolgozni nem tudó, a becsületességnél és jószándéknál is erősebb, már-már egészségtelen becsvágytól hajtott fiatalember szerepében. Korábban csupa olyan alakítást láttam tőle, ahol maga volt a jóság megtestesítője, itt viszont sokszor legszívesebben tarkón vágtam volna egy sütőlapáttal, csakúgy, mint a kétszínű szerelmét, aki történetesen Ji Hyun legjobb barátnője volt. Nagy tanulság, hogy a mások iránti jóindulat és könyörület is a visszájára sülhet el. Ji Hyun családjának mindketten sokat köszönhettek, a hálát azonban bosszúvággyá torzította a keserűség. A bűntársak a történet vége felé már határozottan dühítettek, de ez mindenképp a hiteles színészi alakítás jele.
A két főszereplő lány ellentétes karaktere is tökéletesen átjött. Lee Kyung túlzott érzelmi függőségben élt egy személlyel, és semmire sem értékelte többé az életet, miután elvesztette őt, viszont Ji Hyun töretlen derűvel, élniakarással tekintett a jövőbe. A kettős szerep nem kis teljesítmény, de Lee Yo Won teljes átéléssel, sikeresen vitte véghez. Nam Gyu Ri már nem hagyott bennem ilyen lelkesedést. Nem tudom, miért, de egy kirakati babára emlékeztetett a nagy, ijesztően fekete szemeivel és a merev arcizmaival.


Meg kell említeni még a történetben humort csempésző, laza és „trendi” Időzítőt (Jeong Il Woo), és Han Kang-ot (Jo Hyeon Jae), aki csalhatatlanul és ösztönösen felismerte az áltestben ténykedő, titkos tinikori szerelmét. Valószínűnek tartom, hogy nincs olyan nőnemű teremtmény, akinek ne sajgott volna érte a szíve, hiszen kétszer egymás után veszítette el azt, akit szeretett.



Bevallom, hogy maga a történet mégsem keltett bennem teljes elégedettséget. Néha – főleg a vége felé – az volt az érzésem, hogy a forgatókönyvíró szándékosan kínozza a nézőket. A 19-20. részben mintha megváltoztatta volna a saját maga által felállított szabályokat. Még ha az okát értem is, ez olyasmi, amit sem könyvben, sem filmben nem szeretek. Azt kétségtelenül elérte, hogy a befejezés ne legyen megszokott, „hollywoodias”. Az üzenet világos: „Élj úgy, mintha minden napod az utolsó lenne” – csakhogy ez a felismerés nem újkeletű, számos filmben elsütötték már (koreai példánál maradva ilyen pl. a Who Are You? és a Flowers For My Life című sorozat is). Elégedettség helyett üresnek éreztem az utolsó képsorokat. „A 49 nap pusztán kegyetlenség” – mondta az egyik részben Ji Hyun, és ez az én nézőpontomból tényleg beigazolódott. Nem az volt a bajom, hogy a 3 könnycsepp megszerzése mellékszállá vált, hiszen Ji Hyun életében is szeretett mindenkit elégedettnek látni maga körül, és szellemként is a hozzá közel állók boldogsága érdekelte leginkább. Az ellen sem tiltakozhatok, hogy épp ebben a köztes állapotban kellett megtalálnia azt, aki igazán szerette. Az viszont igazságtalan, hogy néhány órányi boldogság sem jutott nekik, és nézőként még az sem volt elégtétel, hogy a rosszakarók így vagy úgy, de elnyerték a büntetésüket. A váratlanul kiderülő rokoni kapcsolat nagyobb vigaszt jelentett volna, ha jobban előkészítik, és nem az utolsó részben rántják elő hirtelen a bűvészkalapból.
Összegezve, bennem a történet kettős érzést hagyott hátra. Más befejezéssel talán még 10 pontos is lehetett volna, így viszont: 8/10.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Jackimi!
    Ez az egyik legjobb koreai sorozat (ha nem a legjobb) amit láttam.
    Köszönettel tartozom, hogy megnézhettem.

    VálaszTörlés