2011. október 15., szombat

THE PRINCESS’ MAN – Legenda és valóság

Magamat is megleptem azzal, hogy 3 nappal a sorozat utolsó részének vetítése után, ezt a gyöngyszemet a sageuk (koreai történelmi dráma) örökranglistám elejére helyeztem. Bár a kezdetekkor is sejtettem, hogy szeretni fogom, köszönhetően a főszereplők – Park Si Hoo, Moon Chae Won, Song Jong Ho, valamint a forgatókönyvíró, illetve a stáb korábbi munkáinak, mégis voltak fenntartásaim. A „Csoszun-korabeli Rómeó és Júlia történet”, ahogyan aposztrofálták, nem keltett túl sok illúziót a befejezést illetően.
Nos, mindazok, akik az elejétől a végéig követték a vetítéssel egyidőben, biztos, hogy kellő mennyiségű drámát kaptak a nyakukba. Ami viszont a forgatókönyvírók tehetségét dícséri, az az, hogy a történet megtalálta az egyensúlyt az izgalmak, tragédiák, és a szép, felemelő pillanatok között. És bírt azzal az erővel – legalábbis nálam – amivel csak a legemlékezetesebb sorozatok dicsekedhetnek: hogy még napokkal a befejezés után is felidézem magamban ezeket a pillanatokat, és gondolatban újra játszom, majd folytatom a szereplők életútját.
A neten fellelhető információanyag kiterjed mind a történelmi tényekre, mind pedig a nép ajkán fennmaradt legendákra, és elmondható, hogy az alkotók egyenlő arányban merítettek belőlük a sorozat elkészítésekor. Lássuk, először is, mi az a valós történelmi keret, amelybe a történetet helyezték:
Ehhez először is vissza kell utaznunk az időben hat évszázadot, Csoszun ötödik királyának uralkodása idejére. Ő a Nagy Sajong király legidősebb fia volt és Mujong néven került a trónra 1450-ben. Még csak 6 éves volt, amikor elődje létrehozta a „Kiválóságok Termét”, amelyet a király által személyesen kiválasztott tudósok alkottak. Ez volt az a korszak, amelyet a történészek a koreai kultúra aranykorának neveztek – nem véletlenül, hiszen a Kiválóságok Terme bölcseinek köszönhető többek között a hangul – az egyszerűsített fonetikus írásmód, amely a kínai írásjelek szerepét vette át és több-kevesebb változtatással a mai napig használatos Koreában.


Történelmi tény, hogy Sajong király fia, Mujong (akit a sorozatban is láthatunk, hisz ő Kyung Hye Hercegnő és az ifjú Hong Wi apja) gyenge fizikummal rendelkezett, és a valóságban mindössze 2 évig, 1450-52-ig uralkodott. A feljegyzések szerint 17 ifjabb fiútestvérrel dicsekedett, és nyilván ezek közül jónéhány ácsingózott a hatalomért. Mivel tisztában volt vele, hogy uralma gyengül, a király a Kiválóságok Termének méltóságait gyűjtötte örököse, Hong Wi Koronaherceg köré támogatásként.
1452-ben Hong Wi-t Danjong király néven trónra emelték. Ekkor csupán 11 éves volt. 1455-ig uralkodott, 1457-ben pedig fiatalon elhunyt – saját nagybátyja tette el láb alól.
Nővére, Kyung Hye mindössze 5 évvel volt idősebb nála, 16 éves korában ment férjhez Jeong Jong-hoz, a feljegyzések szerint valóban született egy kisfiuk. Később Jeong Jong-ot is utolérte a vég; bűnösnek találtatott a király elleni összeesküvésben és kivégezték, a hercegnőt pedig száműzték a fővárosból.
Sooyang Nagyherceg Mujong király 3 évvel fiatalabb öccse volt, és nagyon ambíciózus politikus. A király támogatója, a Második (Jobb) Államtanácsos, Kim Jong Seo iránt a valóságban is különös gyűlöletet táplált. Olyannyira, hogy 1453-ban kitervelt egy puccsot, amelynek fedőtörténeteként árulással vádolta meg az államtanács tagjait. Kim Jong Seo-t a Fő Államtanácsossal, Hwangbo In-nal, valamint egyéb tanácstagokkal egyetemben családostól kivégeztette.
Ezt követően Sooyang saját magát nevezte ki Fő Államtanácsosnak, és az ifjú Danjong királyt bábként mozgatva maga vette kézbe az állam irányítását. 1455-ben aztán odáig jutott, hogy unokaöccsét lemondatta a trónról és száműzetésbe küldte, majd 1457-ben méreg általi halálra kényszerítette, csakúgy, mint két öccsét, Anpyong és Geumsung Nagyhercegeket, akik a fiatal királyt támogatták.
Ezután koronázták Csoszun 7. királyává Sejo néven és a trónon is maradt 1468-ban bekövetkezett haláláig.
A történelmi feljegyzések szerint Sooyang Nagyhercegnek egy lánya és négy fia született. A lány neve Yi Se-seon volt, és apja trónra kerülésekor Uisook hercegnő néven került bele a krónikákba.


Róla több változatban is fennmaradt az a mendemonda, amelynek motívumait aztán az írók beleszőttek a sorozatba. Az egyik változat szerint, amit megtaláltam a neten, a hercegnőt annyira elborzasztották az apja tettei, hogy folyton azért könyörgött, hogy fejezze be végre a kegyetlenkedést. A nagyherceget felbőszítette a lánya hozzáállása, annyira, hogy már a testi épségét sem lehetett garantálni, ezért a felesége segítségével végül a hercegnő kiszökött a palotából. A rege azt tartja, menekülése alatt véletlenül akadt össze Kim Jong Seo (feltételezett) unokájával, aki szintén Sooyang kegyetlenkedései ellen harcolt. Némelyik forrás egy bizonyos barlangot emleget, ahol a szerelmesek rejtőztek, és sokáig nem is tudták egymás valódi személyazonosságát. Csak miután kezdtek megbízni egymásban, és miután összeházasodtak, árulták el az igazi kilétüket. Sok évvel később Sooyang, vagyis akkor már Sejo király súlyosan megbetegedett, és mivel nem találtak gyógyírt a bajára, egy hegyvidéki templomba ment imádkozni a gyógyulásáért. Itt véletlenül találkozott a lányával, akinek már két fia volt, illetve annak férjével, akiről meg kellett tudnia, hogy ősellenségének leszármazottja. Sejo király ekkor már némi önbírálatot gyakorolt a tettei felett, a lányától is bocsánatot kért, és rá akarta venni, hogy térjen vissza a palotába, ám a szegényes, egyszerű körülmények között élő nő megtagadta a kérését. Nem sokkal később a király embereket menesztett a házba, hogy elvigye, ám addigra az egész családnak nyoma veszett.

4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó kis kiegészítője volt a történetnek. Köszi, köszi.....

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm a feliratot és az ismertetőt!
    Sajnos csak az első részt láttam még, mert nem találtam meg a többi feliratot és meg szeretném kérdezni hogy azokat hol találom.... ???
    Még egyszer köszönöm -^^-

    VálaszTörlés
  3. Köszi a háttér ismertetőt! Ezek szerint nem csak Európában, hanem az egész világon divat volt a királyi családokban egymást gyilkolászni a hatalomért. Ilyen emberekre kellett volna példaképként felnézni a közönséges halandóknak :(

    VálaszTörlés