SOROZATISMERTETŐ - Snow Queen (Hókirálynő)

Koreai sorozat

Készült: 2006-2007

Részek száma:16

Műfaj: romantikus dráma

Szereplők:  

Hyun Bin (My Name is Kim Sam Soon, Secret Garden)

Sung Yu Ri (Hong Gil Dong, Romance Town)

Im Ju Hwan (Tamra, What's Up?)

Yoo In Young (Loveholic)

Chun Ho Jin (Smile You, Midas)

A koreai sorozatok alkotói előszeretettel használnak motívumként híres irodalmi műveket, de közülük is különös vonzalmat táplálnak a gyermekmesék iránt. A Snow Queen (Hókirálynő) Hans Cristian Andersen klasszikus meséje, két fiatalról, Kay-ról és Gerdáról, valamint a szeretet erejéről szól (amikor Kay-t a hideg szívű Hókirálynő magával ragadja, távoli, havas országának jégpalotájába, Gerda felkerekedik, vállalva a hosszú, veszélyes utat, hogy kiszabadítsa a fiút.)

A kezdő képsorok hatalmas, hófedte hegyek közé repítenek, ahol egy magányos alak előbb kutyaszánon, aztán gyalogszerrel szeli az érintetlen fehér fennsíkot. A kísérő zene szépséges és szívbe markoló. Aztán Hyun Bin hangján halljuk a Hókirálynő meséjének interpretációját. Ez az indítás elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy kíváncsivá tegye az embert, vajon Andersen fantáziája fog-e mai környezetben megelevenedni.

Bár a mesének egy modern korba helyezett adaptációja is eredményezhet nagyon érdekes történetet, ebben a sorozatban a szerelmi háromszögként is értelmezhető kapcsolat Kay, Gerda és a Hókirálynő között nem fedezhető fel ilyen egyértelműen.

Az első epizód teljes egészében visszaemlékezés. Főhősünk, Tae Woong (Hyun Bin) matematikusi vénával megáldott tizenéves, aki az új iskolába bekerülve tudásával kenterbe ver mindenkit, még az addig zseniálisnak tartott, gazdag Kim Jeong Kyu nevű diákot is. Kettejük kezdeti rivalizálása aztán egy kínos incidens után óvatos léptekben barátsággá alakul. Közösen készülnek fel egy nemzetközi matematikaversenyre is. Mindezzel párhuzamosan Tae Woong egy másik érdekes barátságot is köt, amikor kimenekít a nagyobb diákok karmaiból egy nála több évvel fiatalabb kislányt. Ez a gyerek furcsa kis jószág, undok, fent hordja az orrát, de Tae Woong mégis megérzi benne azt a magányosságot, ami őt is elválasztja a többi társától. Kap a kislánytól egy csipogót, és megbeszélik, hogy találkozni fognak a vidámpark bejárata előtt, ám a találkozóra már nem kerül sor. 

Tragikus dolog történik. Amikor Tae Woong megnyeri a matematikaversenyt, Jeong Kyu nem bírja elviselni a kudarcot, hogy megint második lett, és a két barát összeszólalkozik. A veszekedést követően pedig a gazdag fiú egy autó elé veti magát, majd a kórházban belehal a sérüléseibe.

Eltelik 15 év. Tae Woong-ból nem lett nagy nevű matematikus. Bujkál a múlt elől, a tragédia felett érzett bűntudat teljesen tönkretette az életét; otthagyta az iskolát, és az őt egyedül nevelő édesanyját, egy kis boxklub manzárdszobájában éldegél, álnevet vett fel és egyetlen célja, hogy sportoló legyen. Egy nap a barátját látogatja meg épp a kórházban, amikor szemtanúja lesz egy botrányos jelenetnek. Egy fiatal nőbeteg öngyilkossággal fenyegetőzve kiabálja a folyosó közepén, hogy nem akar több kezelést. Tae Woong közbeavatkozik és lecsillapítja az őrjöngő fiatal lányt, mert még mindig a barátja halála lebeg a szeme előtt.

Úgy adódik, hogy Tae Woong-nak röviddel később újfent szorult helyzetből kell kimentenie a lányt. Kiderül, hogy Kim Bo Ra (Sung Yu Ri) egy gazdag vállalkozó egyetlen gyermeke, és azért szorul olyan gyakran kórházi kezelésre, mert gyógyíthatatlan autoimmun betegségben szenved. Ez a kór fizikai terhelést követően izomgyengeséget okoz, illetve az egyéb betegségekre való fokozott hajlamot, ezért rendszeres felügyeletre és gyógyszeres kezelésre van szükség, hogy szinten tarthassák. Hiába kap meg bármit, a lány sorsa tehát valójában szánalomra méltó, főleg, amikor fény derül arra, hogy az anyja elhagyta, s az apjával való viszonya sem felhőtlen. Miután Tae Woong többször segítséget nyújt Bo Rának, a gazdag vállalkozó is felismeri a tehetséget és a becsületességet a fiúban, ezért állást ad neki: fuvaroznia kell a lányát az iskolába. Bár Bo Ra rettenetesen undok, gőgös és rideg az új sofőrjével – igazi Hókirálynő – Tae Woong türelmesen és megértően bánik vele, mert megérzi, hogy ez a viselkedés a betegség és a magány okozta válaszreakció. A közösség érzése pedig, ahogy az lenni szokott, idővel összehangolja a két fiatal gondolatait…

 

Innentől kezdve csak az olvassa, aki nem bánja a történet végkimenetelére való utalásokat.

Természetesen, mivel koreai sorozatról van szó, a klisék ebből a szériából sem hiányozhatnak, és emiatt egy kicsit vegyes érzéseim vannak a Snow Queen-nel kapcsolatban. Szabályos szerelmi négyszög formálódik például az edzőterem tulajdonosának lányával (Yoo In Young) és a Kim Bo Ra számára kiszemelt, jól szituált orvos vőlegény (Im Ju Hwan) bevonásával. Az volt az egyetlen üdítő változatosság, hogy egyik másodhegedűs sem vált bosszúálló angyallá a történet folyamán. 

Egy másik jellegzetes elem a mélyen szántó bűntudat, ami Tae Woong-ban munkál. Az nyilvánvaló a néző számára, hogy Kim Bo Ra azonos azzal a kislánnyal, akivel annak idején rövid időre összekapcsolódott a sorsuk, ám az már nem annyira, hogy az öngyilkos barát valójában a lány bátyja volt. Amikor ez a tény napvilágra kerül, természetesen semmilyen módon nem küzdhető le a tragikum felett érzett lelkifurdalás, és végül oda vezet, hogy a szerelmeseknek el kell válniuk.

Kim Bo Ra ritka, nehezen kimondható nevű betegsége sejteni engedi a történet végkimenetelét, de sajnos itt is képbe került az a motívum, ami több hasonló jellegű sorozat megtekintése után nekem személy szerint már csalódást okozott – a váratlanul diagnosztizált, és a lehető legrosszabb fajtából való rákbetegség. Ami miatt persze a mi megközelíthetetlen Hókirálynőnkből hirtelen önfeláldozó szent lesz, és csupa kíméletből elhagyja azt, akit szeret. Igen örülnék, ha egyszer már valami hihetőbb fordulattal rukkolnának elő a sorozatkészítők!

A színészi játék összességében nem adott okot a panaszra, noha kiemelkedő alakításra nem emlékszem. Kim Bo Ra alakja nehezen megkedvelhető kategória volt, még akkor is, ha tudom, hogy a kiállhatatlansága a belső törékenységet és a lehangoló gyerekkor lelki sebeit hivatott takargatni. Ezt az ellentmondásos személyiséget Sung Yu Ri az elvárható szinten hozta. Sokan szidják a szerény teljesítményét, de szerintem nem volt annyira rossz, hogy élvezhetetlenné tegye a sorozatot – talán azért nem, mert Hyun Bin sem ebben alakította eddigi élete legjobbját (de lehet, hogy csak a My Name is Kim Sam Soon után érződött kicsit szenvtelenebbnek). A karakter, akit megszemélyesített, egy szimpatikus, őszinte, becsületes fiatalember, de jó embereknek azzal a bosszantó tulajdonságával, hogy mindig túlzásba viszik a lelkiismeret kérdését. 

Összegezve, a történet szomorú, de semmiképp sem depresszív hangulatú. Jól megállja a helyét a melodrámák között, de semmi olyan újdonsággal nem szolgál, ami a műfajban kiemelkedővé tenné. Annyit mindenesetre megtudtam belőle, hogy a Hókirálynő Lappföldön lakik!

Tetszési indexem: 6/10.

Magyar feliratról egyelőre nem tudok.