SOROZATISMERTETŐ - Yoona's Street (Yoona utcája)

dél-koreai sorozat

készült: 2014

műfaj: családi, krimi, romantikus vígjáték

részek száma: 50

szereplők: 

Kim Ok Bin (Hanoi Bride, Sword and Flower), 

Lee Hee Joon (The Princess' Man, Wild Romance, Unexpected You) 

Lee Moon Shik (Iljimae, The Duo, Rooftop Prince, Empress Ki), 

Jung Jong Joon (Sweet Spy, Merchant Kim Man Deok), 

Ahn Nae Sang (May Queen, Monstar, Golden Rainbow), 

Kang Shin Hyo (Iris II)

Abban a biztos tudatban írom ezt az ismertetőt, hogy a magyar doramanéző közösség túlnyomó többsége mégcsak nem is hallott a Yoona’s Street-ről, és csupán apró töredéke lesz hajlandó valaha végignézni, még akkor is, ha egyszer készül (esetleg épp általam) magyar felirata. Lehet, hogy ha a jtbc kereskedelmi csatorna helyett valamelyik állami adón ment volna, széles körű promócióval, idolokkal és népszerű színészekkel, jóval nagyobb lett volna a visszhangja, viszont abban teljesen biztos vagyok, hogy ebben az esetben nem tetszett volna feleennyire sem.

Internetes információk szerint egy 1994-es sikersorozat, a Moon of Seoul nyomán született, ugyanannak az írónak a tollából. Nem tudom, hogy az eredeti mennyiben hasonlít a Yoona’s Street-re, de ez a sorozat, így, ahogy van, megállja a helyét. Miközben megvan benne minden, amit a koreai doramákban szeretünk, mégis teljesen egyedi, és a szokásos közhelyekből is maximum egyet-kettőt tudnék rábizonyítani.

Történetünk fő helyszíne egy kis panzióforma szöuli társasház, amely átlagosnak tűnő, viszont cseppet sem közönséges bérlőknek ad otthont. A tulaj egy volt gengszter, aki a második feleségével (egykori bárhosztesszel), valamint a nagylányával és kisfiával él a hagyományos koreai stílusú ház földszintjén. Mellettük a kis szuterént idős bácsika lakja – ki gondolná, hogy valaha rettegett hírű bandavezér volt. A tetőtérben található bódéban a tulaj sógora, kutyatolvaj és drogüzér húzza meg magát. Az emeleten lakó szobafestőnek és feleségének is megvannak a maga kis titkai, akárcsak történetünk címszereplőjének, Yoonának, aki a tehetős idősebb pasasokra vadászó Mi Soon-nal osztja meg albérletét.

Ahogy ebből a felvezetőből sejteni lehet, Yoona nem épp átlagos foglalkozást űz. A 28 éves lány ránézésre ártatlannak tűnik, a kutya sem mondaná meg róla, hogy zsebtolvaj. Pedig nem is akármilyen. Már háromszor járt a rácsok mögött, az apja is zsebtolvaj volt, méghozzá szakmai körökben igen híres és elismert.

A második emeleten van egy harmadik lakás is, csakhogy ennek lakója, az egyedülálló tanárnő nem sok vizet zavar a történetben – ugyanis már az elején váratlanul öngyilkos lesz. Az üressé váló lakást igen nehezen lehet kiadni, így Yoona beajánlja azt a “hajléktalant”, akivel nemrég találkozott, hogy a szokásos bérleti díj feléért kivegye.

Itt kezdődik el tulajdonképp az igazándi történet, ugyanis a “hajléktalan” sem átlagos fickó. A harmincas évei elején járó fiatalember neve Kim Chang Man. Nincs se családja, se lakása, se egyetemi végzettsége, se egzisztenciája, viszont van pozitív személyisége, segítőkész hozzáállása és univerzális tehetsége, ezekkel pedig pár nap alatt észrevétlenül nélkülözhetetlenné válik a lakók számára. A beköltözésével lassú változási folyamat indul, ami mindenkit akarva-akaratlanul a jó irányba terel. Csupán egyvalaki van, aki kitartóan ellenáll: a keményfejű, megszelidíthetetlen Yoona. Márpedig a makacsságban méltó ellenfélre akad, mert ahogy az lenni szokott, Chang Mant a legnagyobb kihívás ösztönzi leginkább – eltökélt szándéka, hogy "megjavítja" a lányt.

És hogy sikerül-e neki? Elárulom, hogy ez élete legnehezebb feladata, és az egyik legérdekesebb vonulata is az egyébként sokrétű történetnek. Ezalatt mindenkinek alkalma nyílik némi jellemfejlődésre, de a szokásos koreai módival szemben senki sem fordul ki teljesen önmagából. Talán pontosan ez a Yoona’s Street legnagyobb érdeme. Szórakoztató és hihető módon tárja elénk a lakóközösségnek és a velük kapcsolatban lévő emberek az életét, egymáshoz való viszonyát, annyira részletgazdagon, hogy az ember egy idő után azt veszi észre magán, hogy ő is ott él, eszik-iszik, tereget, játszik és veszekszik a ház lakóival.

A színészgárda (köztük számos profi veteránnal) nagyon sokat tesz azért, hogy közelebb kerüljenek hozzánk a kidolgozott karakterek. Yoona például abszolút kedvenc, mert üdítően más, mint a megszokott szorgosan dolgozó, elnyomott Hamupipőke-típus; vagány, önálló, földhözragadt. Mivel az utca nevelte, az öklét is bátran használja, ha kell, és villámgyorsan tud futni. Nem egy ábrándozó típus, nem beszél gügyögő hangon, ruhatárában nincsenek trendi holmik és tűsarkú topánkák, viszont zsebtolvaj körökben van tekintélye, mert számára legfontosabb a lojalitás és betyárbecsület. Természetesen a zord maszk alatt egy rendes lány, csak az érzelmeit nehezen tudja kimutatni.

Chang Man pont az ellentéte: egy idealista becsület bajnoka, ami a szívén, az a száján. Szinte mindenhez ért, a számítógéptől kezdve a taek won do-n és a bojlerszerelésen át az irodalomig. A történet elején szinte a gáncstalan bajnok szerepében tündököl, de később kiderül, hogy messze nem tökéletes ő sem. A segítőkészsége néha a visszájára fordul, és van úgy, hogy mulatságos módon túlcsordul az önbizalma, de megmutatja a kicsinyes, arrogáns és kakaskodó oldalát is. Itt jegyezném meg, mennyire örültem, hogy Lee Hee Joon esélyt kapott ilyen hosszú sorozatban a kibontakozásra. Nemcsak játszani tud, de énekelni is - ezt sem tudtam volna meg soha, ha nincsenek a Yoona’s Street karaoke-jelenetei.

További kedvenceim még a történetben “Balta” bátyó (és a története a hátán lévő elrontott tetoválásról), illetve a két zsebtolvaj, Nam Soo és Yoon Ji, meg a zsaruból átvedlett karaoke-bár tulajdonos, Bong Dal Ho, de a végére az önző lakótársat, Mi Soon-t és a kutyás ahjussi-t is megkedveltem.

Ami érdekes, hogy a sorozatban ugyan felmerülnek komor vagy szomorú témák, mégsem téved át tartósan a melodráma tartományába, mindig marad benne elég könnyedség és humor, ellensúlynak. Végig sikerül egyszerre érdekfeszítőnek és hétköznapinak maradnia, abszurd fordulatok nélkül is. Azt nem tudom, mennyire hitelesen ábrázolja a zsebtolvajok társadalmát, de ahogyan teszi, az külön bájt kölcsönöz az egész meseszövésnek. Határozottan tetszik, ahogy dűlőre jut a konfliktusokkal, mert mindig nagyon emberien, koreai doramához képest szokatlanul egyszerűen, de frappánsan teszi. Ezért is van az, hogy szinte elrepül az 50 rész, és közben a szereplők személyes ismerőseinkké válnak, akiktől nehéz elszakadni. Én legalábbis így voltam vele.

Tetszési indexem: 9/10.