INTERJÚ Ezorituval

Ezoritu a Dorama Forever oldalán publikálja a dél-koreai, illetve különböző egyéb kelet-ázsiai - tajvani, kínai, thai - sorozatokhoz készített magyar feliratait. Ezúttal ő lett az alanya a kíváncsiskodásomnak.

Ezoritu: Kedves Jackimi! Köszönöm, hogy felkértél erre az interjúra! Remélem másokat is érdekelni fog a fordítói életem, a gondolataim, az elképzeléseim. Íme, a kérdéseidre adott válaszaim:

Jackimi: Mikor és hogyan találkoztál először a dél-koreai sorozatokkal?

E: Én is, mint sokan mások, a Palota ékkövén keresztül ismerkedtem meg a koreai sorozatokkal. Véletlenül láttam meg egy epizódot a tévében, Jang Geum már orvos volt, tehát jócskán a közepénél tartott a sorozat. Szerencsére megismételték az egészet, így az elejétől újra néztem. Teljesen elvarázsolt.

J: Mit gondolsz, miért van ekkora sikerük a hazájukon kívül, többek között nálunk is?

Nézel-e másfajta sorozatokat is a dél-koreai doramákon kívül?

E: Én is nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy miért is voltak rám olyan hatással az első koreai sorozataim, hogy nem is óhajtottam rajtuk kívül mást, sem filmet, sem sorozatot, sem más tévéműsort nézni. Arra a következtetésre jutottam, hogy olyan húrokat tudtak megpendíteni a lelkünkben, olyan mélyre tudtak lenyúlni a szívünkbe, amire a nyugati és az itthoni alkotások már nem voltak képesek. Az is eszembe jutott, hogy lehet, ők is hasonlót érezhetnek, amikor európai, amerikai filmeket, sorozatokat néznek.

Egy idő után viszont telítődtem a koreai sorozatokkal, egyre kevesebb volt az, ami kedvemre való volt, elmúlt a varázs. Eloszlott a rózsaszín köd, lehullt a szememről a hályog, és nagyon kritikusan kezdtem szemlélni őket. Egyre jobban zavartak a durva, agresszív jelenetek. Ki nem állhattam a zsarnok nagymamákat, anyósokat, a kérlelhetetlen apákat, a munkahelyi megalázásokat. Zavart, hogy azt sugallják a nézőnek, igyál sojut, vagy taposs rá a gázra és kezdj el száguldozni, akkor majd minden problémád megoldódik. Amit még muszáj megemlítenem, egyre inkább zavart a sok agyon plasztikázott színész látványa is.

Éppen azon gondolkodtam, hogy a régebbi koreai sorozatokhoz nyúlok vissza, és azokból kezdek el fordítani az éppen futók helyett, amikor közbeszólt a véletlen. Letöltöttem egy filmet, amelyről azt hittem, hogy koreai, csak amikor elkezdtem nézni, akkor derült ki, hogy hongkongi. Ha már ott volt előttem, hát adtam neki egy esélyt. Végignéztem, tetszett, és ami a legmeglepőbb volt, a végére a kantoni nyelv sem bántotta a fülemet. Le is fordítottam gyorsan. Kerestem még egy hongkongi filmet, megnéztem, az is nagyon tetszett, azt is lefordítottam. Ekkor már kapzsi lettem, sorozatot szerettem volna, találtam is egy kedvemre valót. Imádtam, lefordítottam. Innentől kezdve nem volt megállás, eszembe sem jutott visszatérni Koreába. Élveztem, hogy már a kantoni nyelv sem egy nagy zagyvaság számomra, hanem abból is sok szót megértek, mint a koreaiból. Annyira jól esett, hogy a „csak koreai romantikus vígjátékot vagyok hajlandó megnézni”, és a „csak a koreai nyelvet bírja a fülem” állapotomból kiléptem. Hirtelen szabadnak éreztem magam.

A hongkongi után jött vietnámi, thai, tajvani, japán, indiai, kínai film és sorozat. De van még a tarsolyomban maláj, szingapúri, nepáli sőt két mongol film is, már csak időt kell találnom a lefordításukra.  

A legcsodálatosabb, hogy mióta nem koreai sorozatokat, filmeket fordítok, újra érzem azt a csodás érzést, ami valamikor eltérített a nyugati alkotásoktól.

Egyébként nem nézek semmilyen más sorozatot, csak amit fordítok, vagy fordítani szándékozok.

Nekem a fordítás ad örömet. Egyszer a The Heirs-szel kivételt tettem, de nem volt jó. Sajnáltam az elvesztegetett időt. Csak azon járt az eszem, mennyi sort lefordíthattam volna abban az egy órában. 

J: Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél feliratokat fordítani?

Az ismeretségi körödben tudnak-e erről a hobbidról, és ha igen, mit szólnak hozzá?

E: Először az egyik barátnőmnek, aki nem tud angolul, fejeztem be félig vagy majdnem kész sorozatokat. Nagyon sokat. Amint belekóstoltam a fordításba, rettentően tetszett. Ezután két sorozatot is megcsináltam, amit rajtam kívül csak a barátnőm látott. Mikor belekezdtem az éppen futó, Gentleman’s Dignitybe, eszembe jutott, hogy jó lenne, ha más is élvezhetné ezt az igazán remek dorámát. Ekkor írtam Erzsinek, a Doramaforever Fansubhoz. Azóta ott vagyok. Remélem még sokáig.

A szűk családi körömön, és két barátnőmön kívül, az égvilágon senki sem tud arról, hogy „kettős életet” élek. A külvilág számára egy hétköznapi tanár vagyok, amelyikből tizenkettő egy tucat. A környezetemben senki nem néz ázsiai filmeket, én meg nem vagyok hajlandó magyarázgatni, hogy mi is az, amiket fordítok. Azon kívül a fórumunkon eléggé kitárulkozom, többet elárulok magamról, a gondolataimról, az érzéseimről, mint amit a nagy többség tudhat rólam. De ezt csak úgy vagyok képes megtenni, ha ismeretlen maradok.

J: Kipróbáltad-e már, és ha még nem, szeretnél-e valaha társsal vagy csapatban fordítani?

Van-e olyan személy a környezetedben, akivel átnézeted a felirataidat, mielőtt publikálod?

Mikor szoktál időt szakítani a fordításra? Vannak-e erre meghatározott napjaid vagy napszakjaid?

Elárulnád, hogy milyen módszerrel dolgozol? Mennyi időbe telik számodra, mire elkészülsz egy epizóddal?

E: Nem tudnék csapatban dolgozni.  Számomra a fordítás egyszemélyes munka, amibe senki nem szólhat bele. Nem lennék képes kompromisszumokat kötni, egyezkedni. Muszáj, hogy egy sorozaton belül, minden szó, mondat, de akár elütés, hiba is a sajátom legyen.

Már három éve Andi (vandi) ellenőrzi, időzíti a felirataimat. Hálás vagyok neki érte.

Bármikor, bármennyit képes vagyok fordítani. De csak úgy kezdek bele, ha van legalább két órám belemélyedni. Öt-tíz percekre, fél órára nem ülök le. A legjobban azt szeretem, ha egyben van öt-hat órám a fordításra (hétvége). Akkor belemerülök, és csak a feliratra koncentrálok. Általában ennyi elég is, hogy elkészüljek egy átlagos, kb. 700 soros szöveggel. Az átnézés újabb másfél-két órát szokott igénybe venni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindhárom gyermekem felnőtt már. Sokat vagyok egyedül itthon. Megtehetem, hogy annyi időt töltsek a sorozataimmal, amennyit jónak látok. A fordítás a szenvedélyem, ezért nem sajnálom tőle az időt.

Semmilyen programot nem használtam soha. Egyszerűen megnézek 15-20 percet egy sorozat adott epizódjából, majd a feliratban, az angol helyébe, beírom a magyarra lefordított mondatokat. Ezért is fontos, hogy minden szót, mondatot én fordítsak le, mert így mindegyikre emlékszem. Vannak olyan részek, amikor korábbi jelenetekre történnek visszautalások, olyanoknál ez nagyon jó szolgálatot tesz.

Online szótárakat szoktam használni. Általában az internet nagy segítségemre van. A May Queenbe, amiben a hajógyártásról, propellerekről, ilyen-olyan hegesztésről stb. van szó, bele sem mertem volna kezdeni nélküle.

J: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért?

E: Több dologra is büszke vagyok, de csak kettőt említek meg.

Amikor végre átlépve saját korlátaimat és előítéleteimet, hagytam, hogy a nem koreai sorozatok, filmek is hatással legyenek rám, rettentő szabadnak éreztem magam. Olyan jó érzés volt, mint mikor a gátlásaitól szabadul meg az ember. Sokkal vállalkozóbb szellemű lettem. Bátran belevágok mindenbe, ami érdekel. Már semmilyen nemzet, sem a nyelve nem jelent akadályt. Ez maga után hozta, hogy egyre több műfajban is kipróbáljam magam. Kifejezetten keresem az ínyencségeket, vállalva, hogy jóval kevesebben kíváncsiak rá, mintha „normális” sorozatot fordítanék.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy eddig, a majdnem három éves fordítói pályafutásom alatt 30 sorozatot, és 16 filmet lefordítottam. Arra meg különösen, hogy a nevemhez köthető az első magyarra lefordított thai és hongkongi sorozat.

J: Mennyire érzed fontosnak a nézői visszajelzéseket, mennyire érdekel a fordításaid fogadtatása?

Ha most előre tekintesz az időben, mit mondasz, 5 év múlva is fogsz még sorozatokat fordítani?

E: Imádok fórumozni, és nagyon szeretem a fórumunkon megforduló társaimat, virtuális barátaimat. Szeretem megosztani velük a véleményemet, gondolataimat, és nagyon jól esik, ha ők is leírják a sajátjaikat. A „termékenységemet” ez nagyban befolyásolja. Ha nem lenne, kivel fecsegnem az éppen aktuális sorozatomról, nem is lenne kedvem ilyen tempóban fordítani. De szerencsére rengeteg visszajelzést kapok, ami szárnyakat ad. Remélem, sokáig szárnyalhatunk együtt, akár öt év múlva is!

ezoritu / Rita

J: Köszönöm az interjút!