INTERJÚ Brigichannal

Ismét egy "régi motorost a szakmában", Brigichant faggattam a fordítási szokásairól. Szerintem talán nincs is olyan vérbeli doramás, aki ne ismerné a nevét, illetve a Yi San Projektet. Akinek mégis újként cseng a neve, az most megismerkedhet vele az interjú keretein belül.

Jackimi: Mikor és hogyan találkoztál először a dél-koreai sorozatokkal?

Brigichan: Koreaiakkal 2008 nyár-ősz táján, amikor az m1 műsorán látható volt a Dae Janggeum c. sorozat. Japán sorozatokkal viszont már korábban megismerkedtem, mert gyerekkorom óta anime- és manga-rajongó voltam. Azok közül az első élőszereplős, azt hiszem, a Gokusen-széria volt. Hosszú ideig nem foglalkoztam viszont velük, valahogy nem találtam őket érdekesnek egyik nyelvből vagy kultúrkörből sem. A Dae Janggeummel viszont valami más volt. Annak olyan utánozhatatlan bája volt, hogy rögtön rabul ejtett.

J: Mit gondolsz, miért van ekkora sikerük a hazájukon kívül, többek között nálunk is?

B: Ha a történelmi sorozatokat nézzük, szerintem egyértelműen az egzotikum az, amivel megragadják a közönséget. A gyönyörű ruhák, frizurák és díszletek, az ételek, a szertartásosság úgy önmagában számunkra nagyon távoli és idegen. Az értékek, a tisztaság, az elegancia, a hűség és odaadás mind-mind olyan erények, melyekkel ilyen koncentrációban nyugati sorozatoknál nem találkozni. Ezek a történetek a közép- és újkort nem barbárnak és erőszakosnak mutatják be, hanem annak szépségét is elénk tárják. Az emberekben szerintem megvan a vágy és az érdeklődés a kosztümös sorozatok iránt, de a nyugati vetélytársakban (pl. Tudors, Borgias, stb.) mindig túlcsordul a szex, az erőszak, és elvész a lényeg, az emberi mondanivaló (mondom ezt úgy, hogy mindezek ellenére a Borgiast pl. imádom, és szerintem több, hasonló próbálkozás kellene, hogy Európa színes történelmét is hasonló szépséggel be lehessen mutatni, mint Dél-Koreáét).

J: Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél feliratokat fordítani?

B: Amikor a Dae Janggeum véget ért, bennem is hatalmas űrt hagyott, mint oly sok más nézőben. Akkor kezdtem el kutakodni az interneten hasonló korban játszódó, kosztümös sorozatok után, és így akadtam annak idején a Yi Sanra. Ez sok tekintetben is első sorozat volt számomra: az első, amit elkezdtem fordítani és publikálni is, az első, amit eredeti, koreai nyelven láttam, és az első, amivel szerintem a magyar dorama-kedvelő közönség engem is megismerhetett. A sorozatnál már az első részek után tudtam, hogy ezt a sorozatot nekem le kell fordítanom, olyan nincs, hogy egy ilyen kiváló történetet ne nézhessenek meg az emberek magyarul. Utána pedig már nem nagyon volt megállás, mindig jött egy újabb, szebb, különlegesebb történet, aminek nem lehetett ellenállni.

J: Az ismeretségi körödben tudnak-e erről a hobbidról, és ha igen, mit szólnak hozzá?

B: A családom szerint időpocsékolás, de amióta magát a nyelvet is intenzíven tanulom, valamelyest csillapodott az ellenkezésük. Legalább a nyelvtanulás részét hasznosnak tartják. A munkatársaim hozzáállása javarészt semleges. Meg-megkérdezik, hogy mostanában fordítok-e, mindig rácsodálkoznak, hogy mégis honnan jött ez az elborult ötlet, hogy pont dél-koreai (vagy japán) sorozatokkal foglalkozzak, de alapjában véve elfogadják. Szerencsére találtam a munkahelyemen egy olyan kollégát, aki szintén él-hal a dél-koreai sorozatokért, és akivel megoszthatom ezt a remek hobbit. Amikor elkezdünk lelkesen beszélni róla, körülöttünk mindenki ufónak néz minket. Hihetetlenül szórakoztató.

J: Mi alapján választod ki a fordítandó sorozatot? (műfaj, színészek, történet, végignézed-e előtte, vagy nem zavar, ha csak a fordítással követed stb.)

B: Nagyon változó. Vannak bizonyos műfajok, amihez ragaszkodok, és vannak színészek is, amelyek munkásságát élénken nyomon követem. Alapvetően szeretem a sorozatokat úgy fordítani, hogy már egyben elérhetőek. Eddig kettőt fordítottam csak real-time, de őszintén? Nem volt jó érzés. Nagy a nyomás az emberen, hogy kész legyen vele a következő hétre, a következő epizódokig. Ráadásul, ha több csoport is fordítja, as nézők elvárásainak még jobban meg kell felelni, hogy ne ülj sokáig a történeten, „ők már rég készen vannak vele, te miért nem raktad még fel a feliratot?”, satöbbi. Sajnos ma már eljutottunk oda, hogy az emberek azt töltik le, ami először kész van, függetlenül attól, hogy az illeszkedik-e az eddig látottakhoz megfogalmazásban, terminológiában, stb. Borzasztó, mert az ember igyekszik minőségi munkát kiadni a kezei közül, nem csak szolga módra tolni kifelé a feliratokat, de több héten keresztül megfeszítve ez esélytelen szerintem. Mostanában, hogy a nyelvet is jobban értem, szeretek utánanézni dolgoknak, elhangzó fogalmak, feliratoknak, és azokat magyarázatként beilleszteni, hogy a nézőnek is könnyebb legyen a megértés, de ezzel mindig annyi időt elpepecselek, hogy végem van.

Az eddigi munkáim alapján elmondható, hogy több, sport-témájú sorozatot is lefordítottam már. Noha soha nem voltam egy aktív, sportos alkat, szeretem, ahogy ezekben a történetekben megjelenik a sport, annak szenvedélye, a már-már irreálisan ábrázolt elhivatottság a sport iránt. Sajnos aránytalanul kevés ilyen készül, főleg manapság, és még kevesebb van, amit még nem fordítottak le magyarra, de remélem, ez a későbbiekben előnyére változik.

Nagyon kedvelem a történelmi sorozatokat is. Sajnos mostanában nem sok esély van arra, hogy ilyeneket fordítsak, mert minden egyes új kosztümös darabra szinte mindig bejelentkezik legalább 1-2 ember hónapokkal vetítés előtt. Érdekes azonban, hogy a három királyság korában játszódó történetek valahogy sosem fogtak meg, sokkal inkább a Csoszun-évszázadok azok, amik érdekelnek.

Mivel nagy K-pop rajongó is vagyok, vannak bizonyos énekesek, akiket rendszeresen figyelek, részt vesznek-e valamilyen sorozatban. Imádom a Dong Bang Shin Kit és a JYJ-t, elsődlegesen ennek az öt fiúnak a sorozataira gondolok itt, noha abszolút nem akarom magam csak rájuk korlátozni. Az se garancia viszont, hogy a kedvenc színészeink, énekeseink minden egyes filmes projektje atyaúristendejó lesz (pl. Yoochun „Miss Ripley” és Yunho focis sorozatából egy-egy részt se bírtam végignézni).

Összességében inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem, ha egy sorozat mond nekem valamit, ha érzelmileg nyújt egy olyan pluszt, amivel kiemelkedik a többi közül. Ami nem csak abból a sablonos és agyonjátszott „gazdag fiú beleszeret a szegény lányba, szenvednek 20 részen keresztül, plusz még bedobunk 1-2 kínlódó mellékszereplőt, akikkel úgyse jön össze egyikük se” történetvezetésből áll. Az ilyenek miatt nem is szeretek egyébként napjainkban játszódó sorozatokat nézni, mert annyiszor csalódtam már bennük. Keresem azt, ami eltér a „megszokottól”, amiben új a narratíva, merész a mondanivaló, ami felfrissít az újszerűségével. Van most egy ilyen sorozat, amit kiszemeltem magamnak, és ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, de ha időközben ezt is elkezdi valaki, hát én eret vágok.

J: Elárulnád, hogy milyen módszerrel dolgozol? (használsz-e feliratozó programot, szótárat, segédeszközt...)

B: Nagyon fapados módszerrel dolgozok, a legtöbb feliratomat Jegyzettömbben szerkesztem. Szerencsére az angol-tudásom jó néhány éve már olyan szinten van, hogy szótár nélkül is megértek és le tudok fordítani mindent, hacsak nem nagyon idegen szakszavakról van szó. A hardsub-készítés és karaoke-feliratok készítése kapcsán megismerkedtem viszont az Aegisub nevű programmal, azt egyre gyakrabban használom. Akármelyik megoldással készüljön is a felirat, helyesírás-ellenőrzést OpenOffice-ban szoktam végezni (bár tudjuk, hogy ez sosem garancia semmire).

J: Mennyi időbe telik számodra, mire elkészülsz egy epizóddal?

B: Nagyon változó. A legutóbbi, SPY c. sorozatomnál 2-3 óra alatt megvoltam egy rész a nyers fordításával, mert nagyon lendületesek voltak a dialógusok, és nem volt nehéz ezt ugyanilyen stílusban magyarra átültetni. Sormennyiségtől függően azt mondanám, 3-6 óra között van a fordítás, és még 2-3 óra a helyesírás ellenőrzése. Viszont mivel munkámból fakadóan egész nap számítógép előtt dolgozok, a szemem a munka végeztével nagyon elfárad, így egy huzamban nem bírok ennyit a gép előtt ülve fordítani, csak részletekben. Meg hát nagyon hangulatfüggő is a dolog. Ha találok olyan zenét, mely lágyan szól a háttérben, akkor sokkal jobban rá tudok koncentrálni a feladatra. Az éneklős dalok vagy a tévé mellett nem tudok odafigyelni, így fordítás közben igyekszem ezeket teljesen kiiktatni a környezetemből.

J: Van-e olyan személy a környezetedben, akivel átnézeted a felirataidat, mielőtt publikálod?

B: Már nincs. Évekkel ezelőtt, mikor elkezdtem a fordítást, még volt lektorom, de sajnos egy nagyon kellemetlen, feliratlopásos ügy után megváltunk egymástól. Egyik nézőnk sürgetett minket állandóan, hogy mikor lesz már új felirat, sőt, úgy is döntött, hogy önkényesen elkezdi folytatni a sorozatunkat (felhasználva persze benne a mi munkánkat), mert nem tetszett neki a munkánk „sebessége”, és a lektorom nem bírta ezt a nyomást elviselni (pedig egyébként kiválóan dolgozott). Megértettem, és azóta valahogy nem is kerestem utódot neki. Mert amíg én bírom a hajtást, meg kiállnék csatázni az ilyenekkel, nem akarom, hogy megint másnak okozzanak ezzel csalódást.

J: Kipróbáltad-e már, és ha még nem, szeretnél-e valaha társsal vagy csapatban fordítani?

B: Még nem próbáltam és őszintén szólva nem is tudnám elképzelni magam egy ilyen szituációban. Nagyon nehezen tudok alkalmazkodni másokhoz, és frusztrálna, hogy nincs a kezemben az irányítás 100%-osan. Biztos ennek is megvan a bája, de valahogy engem ez mindig is taszított.

J: Mikor szoktál időt szakítani a fordításra? Vannak-e erre meghatározott napjaid vagy napszakjaid?

B: Nincs kijelölt napszakom erre. Nagyon össze-vissza dolgozok, folyamatos munkarendben, ezért mindig máskor jut időm erre a hobbira. Általában este és éjszaka vagyok a legaktívabb, az éjszakás műszakjaim üresjárataiban, szüneteiben nagyon könnyen és gyorsan tudok fordítani. Reggel, délelőtt használhatatlan vagyok ilyen célra.

J: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért?

B: Painter of the wind, azt hiszem. Nagyon szép történet, csodálatosak a karakterei. Büszke viszont azért vagyok rá, mert sikerült a kritikán aluli angol feliratból magyar szöveget varázsolni. Tényleg botrányos volt a minősége.

J: Ért-e már kellemetlen élmény a fordítási munkáid kapcsán?  

B: Ahogy fentebb írtam, volt ez a feliratsürgetős-lopásos ügy, az úgy eléggé kellemetlenül érintett. Mást úgy nagyon nem vettem a szívemre. Sokan felháborodnak, ha különböző online-sorozatos oldalak feltöltik a munkáikat kérés nélkül, én ezekkel már nem foglalkozok. Szélmalomharc, és nincsen rá semmilyen mód, hogy az ember megakadályozza. Nagyon sok fordító viselkedését nem értem, értettem emiatt. Semmi haszna bezárkózni, e-mailen kuncsorogni náluk a feliratért, vagy akár olyan drasztikus módszerekhez folyamodni, mint a teljes munkánk törlése a DA-ról. Pont a munkatársam kapcsán, akiről fentebb már beszéltem, szomorú ez, mert neki mindig áradozok a régi, már-már legendás sorozatokról, melyeket az általam is sokra tartott fordítók ültettek át magyarra, aztán rájövünk, hogy hopp, már nem létezik hozzá a magyar felirat, mert a készítője törölte, és ő így meg nem tudja megnézni őket. Hihetetlenül bosszantó, és annyi kiváló munka ment így ezzel kárba.

J: Mennyire érzed fontosnak a nézői visszajelzéseket, mennyire érdekel a fordításaid fogadtatása?

B: Nagyon kevés visszajelzést szoktam kapni, de ami jön, azt szívesen fogadom. Néha jó lenne, ha a DA-n pl. kicsit aktívabbak lennének az emberek a topikjaimban, és beszélgethetnénk arról, ki mit gondol az adott sorozatról, milyen élményt nyújtott az számára, stb. Ezt olyan sok más sorozatnál látom, hogy akár 10-20 oldalra is elnyúlik a beszélgetés. De hát ez van.

J: Melyek azok a dél-koreai sorozatok, amelyek örökre meghatározóak lesznek az életedben?

B: Fú, hát van egy pár. Elsőnek rögtön a Triangle jut az eszembe, aminek a hangulata teljesen beszippantott. A koszos, csavargó léhűtő, aki sok-sok csalafintaság és drámai megpróbáltatás által képes megfordítani a sorsát és tisztességes új életet kezdeni... Ahogy a kilátástalanságból az emberek próbálják megtalálni a kiutat... Mert sosem késő, mindenkinek sikerülhet... Ez igen! Ez történet! Ez az igazi mondanivaló! Az első perctől az utolsóig imádtam. Minden pillanatát.

All-time kedvencem marad örökkön-örökké a Rooftop Prince is. Soha egy sorozatot nem néztem meg ilyen rövid idő alatt (egy hétvége alatt, tulajdonképpen maratonban). Megrázott a tragédiája, az igazságtalanság, ami az ártatlan karakterekkel történt, és nem tudtam abbahagyni. Érzelmi hullámvasút volt, ahogy együtt nevettem és sírtam a karakterekkel, ahogy szurkoltam a jónak a győzelemért... Életem legjobb sorozata.

Szokatlan történetvezetése miatt a Reply 1997 emléke is biztosan örökre megmarad bennem. Eleve a tény, hogy apró cseppekben kapjuk csak a rejtvény megoldását, briliáns, emellett visszahozta a 10-12 évvel ezelőtti, iskoláslány-énemet. Megszólított, mert tinilányként én is ugyanilyen szeleburdi és ostoba voltam, ugyanígy rajongtam fiúegyüttesekért, szóval jó volt ezt újra átélni. A nosztalgia érzése felülmúlhatatlan volt.

J: Nézel-e másfajta sorozatokat is a dél-koreai doramákon kívül?

B: Japán sorozatokat, bár azok közül messze nem láttam még annyit.

Nyugati sorozatokat is szeretek, nagy rajongója vagyok pl. a BBC-s Sherlocknak és a Castle-nek, valamint sok évadon át követtem a Criminal Minds-ot is. Történelmi jellegénél fogva nagyon kedvelem a Borgiast és a BBC The Musketeers c. sorozatait is.

Az animációs filmeket még mindig szeretem, bár mostanában animéket már nem szoktam nézni. A South Park-Family Guy-Cleveland Show triumvirátus az, amivel szeretem rongálni magam, illetve utóbbi időben az Archert is megkedveltem. Ami nem felnőtt humorra épít, azok közül az elmúlt években a Star Wars – The Clone Wars és a Star Wars Rebels volt, amit néztem és szerettem. Nagy Star Wars-rajongó vagyok, úgyhogy ebből jöhet minden, mindenféle mennyiségben.

J: Ha most előre tekintesz az időben, mit mondasz, 5 év múlva is fogsz még sorozatokat fordítani?

B: Szeretnék. Eleve nem hittem volna, hogy ilyen sokáig eltart majd nálam ez az egész, hiszen a fordítósdiba is viszonylag későn, 25 éves fejjel csöppentem bele 2008-ban. Azt hittem, ez is csak egy ilyen fellángolás lesz, ami idővel alábbhagy, de szerencsére még itt vagyok. Mivel mindig lesznek új sorozatok, jó sorozatok, nem tartom kizártnak, hogy még akár évekig folytatom, remélem, minden adott lesz hozzá.

J: Köszönöm szépen az interjút!