INTERJÚ Yevával

Visszatértem egy interjúval, ezúttal Yevát (a d-addicts oldalán Yeva0814) faggatom a fordítási szokásairól. A beszélgetésnek az is aktualitást ad, hogy éppen a napokban készült el a History of the Salaryman című sorozat fordításával.

Jackimi: Mikor és hogyan találkoztál először a dél-koreai sorozatokkal?
 

Yeva: 2008-ban, mikor a magyar tv közvetíttette A palota ékköve című történelmi sorozatot, ami végtelenül tetszett és egy csapásra a szívembe zártam. Ezután kezdtem az interneten keresgélni és így találtam rá a fórumokra... :)

J: Mit gondolsz, miért van ekkora sikerük a hazájukon kívül, többek között nálunk is?

Y: Nagyon őszinte leszek, erre a kérdésre nem tudok „tudományos” megfogalmazást, de a koreai nemzet már 1972-től közel áll a szívemhez. Ugyanis egyik nővérem koreai férfihez ment feleségül, akivel Moszkvában ismerkedett meg. :)
Addig úgymond, nem szimpatizáltam az ázsiai származású emberekkel, és meg voltam döbbenve, mikor a nővérem közölte a családdal, hogy kihez megy férjhez…
Nem teketóriázott, kész tények elé állította az egész családot. A szüleink nem csak megdöbbentek, de szinte lebénultak... :)
Abban az időben – meg hát világnézetemre való tekintettel, ami az Édesanyáméval egyezett -  nem tudtam elképzelni, hogy Isten akarata lenne, hogy egy magyar lány, férjhez menjen egy koreai férfihez…
Mivel a családunk Kárpátalján élt abban az időben, ők meg Mariupolban telepedtek le, csak később ismertem meg őt személyesen…
De miután megismertem, egyszeriben megváltozott a véleményem a koreaiakról. :)

Olyan végtelenül kedves, családcentrikus, jószívű, hűséges, segítőkész, önzetlen embert, amilyen ő volt, még a magyarok között sem ismerek igazán sokat...
Azért írom múlt időben, mert sajnos balesetben elhunyt, amit a nővérem nagyon sokáig nem bírt feldolgozni… :(

Tehát ezek a sorozatok eleinte mindig rá emlékeztettek…  és az unokahúgomra, az apja vonásait örökölte… meg az ő gyerekeire, akik szintén a nagyapjukra hasonlítanak… :)

A koreaiak kultúrája, mentalitása, erkölcsi, viselkedési etikája, tisztelettudó magatartása annyira különbözik az európaitól és a nyugatitól, hogy én ezeket sokkal magasabbra értékelem. Nálam ezért van ilyen sikerük a sorozataiknak. :)

Mindegyik sorozat, amit láttam – bár korántsem láttam annyit, mint más, és nagyon megszelektálom, miket nézek – volt valami különös üzenete számomra, volt úgymond eszmei mondanivalója, ami örökérvényű tanítás marad számomra. :)

J: Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél feliratokat fordítani?

Y: Mikor sokat kellett várni egy-egy sorozat fordításánál a következő rész magyar feliratára, nagyon türelmetlen voltam és keresgélni kezdtem, nem tudnék-e találni feliratot olyan nyelven, amit szinte második anyanyelvként ismerek, és így találtam rá a RuTracker-re, és onnan kezdve nyert ügyem volt…:)

Néztem oroszul, de mivel Ja Du lányom – akit szintén „megfertőződött” a sorozatoktól -, nem tud gyorsan olvasni oroszul, így neki is lefordítottam a hiányzó részeket… :)

2011 őszén Erzsi, a doramaforevertől megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem fordítani…

Igent mondtam. Tehát tulajdonképpen Erzsinek köszönhetem, hogy megindult a fordítói „pályafutásom”, ha szabad így mondani. :)

De rájöttem, hogy a „közös munka” nem nekem való, így inkább önállósodtam… 

J: Az ismeretségi körödben tudnak-e erről a hobbidról, és ha igen, mit szólnak hozzá? 

Y: Igen tudnak róla. Csodálkoznak, tiszteletben tartják. :)

Sőt a munkatársaim – úgy vettem észre – mintha kicsit hitetlenkedve fogadták...

Nem igazán nézték volna ki belőlem, hogy koromra és foglalkozásomra való tekintettel, egyáltalán képes vagyok kezelni a számítógépet… :)

De mikor megmutattam nekik a számítógépen a fórumot, úgy vettem észre kicsit „nőttem a szemükben”… holott ilyen ambícióim nincsenek.

Néhányan el is csábultak és nézik a sorozatokat. :)

J: Mi alapján választod ki a fordítandó sorozatot? 

Y: Nincs különösebb szempontom. :)

Megnézem egy sorozat egy-két részét, és ha tetszik, lefordítom. Viszont soha nem nézem meg előre az egész sorozat, mert attól tartok, akkor nem fordítanám olyan lelkesen és gyorsan. De így, mivel engem is nagyon érdekelnek a további fejlemények, ahogyan nézem, úgy fordítom. Egyébként így a sorozat topicjában is, jókat tudok beszélgetni azokkal, akik a fordítással párhuzamosan nézik, és velük együtt „kombinálni”, találgatni, hogy mi lesz ebből… :)

Több sorozatot fordítottam úgy, hogy a lányom, vagy mások kerestek fel priviben, és kértek, hogy fordítsam le…

És pár olyat is, amit más csak elkezdett, de végül dobott…

J: Elárulnád, hogy milyen módszerrel dolgozol? Mennyi időbe telik számodra, mire elkészülsz egy epizóddal? 

Y: Az Aegisub programot használom, és nagyon szeretem, mert mindenre maximálisan ki tudom használni…

Remekül lehet korrigálni vele az időzítést, ha az eredi, illetve az, amiből fordítok rossz. :)

Mivel az oroszt szinte anyanyelvi szintem használom, nem igazán van szükségem szótárra. Ennek ellenére igénybe szoktam venni az orosz szleng szótárt; vagy ha politikai vagy orvosi kifejezéseket, betegséget kell fordítanom, akkor igénybe veszem az internetes „barátom", a google segítségét. :)

Egy-egy epizód elkészülésének ideje nagyon változó. Ez mindig az adott felirattól függ, amivel dolgozom. Volt olyan sorozat, aminek fordításával naponta elkészültem egy résszel.

De olyan remek, hibátlan, értelmes, egymást összefüggően követő feliratsorokkal - még eggyel -, azóta sem találkoztam. :)

És volt olyan, hogy minden sort külön időzítettem, és még a lényeget is ki kellett „hámoznom a sorok közül”…

J: Van-e olyan személy a környezetedben, akivel átnézeted a felirataidat, mielőtt publikálod? 

Y: Itt van az én drága Ja Dum, aki mikor ráért, segített ebben, de az utóbbi időben nagyon magamra voltam hagyatva. 

J: Kipróbáltad-e már, és ha még nem, szeretnél-e valaha társsal vagy csapatban fordítani? 

Y: Úgy gondom erre a kérdésre, egy korábbi válaszban már benne van a felelet. :)  Nem szeretnék.

Véleményem szerint minden embernek van egy alapstílusa, szóhasználata, modora. Szerintem egy sorozaton belül nem igazán jó azt „keverni”.

Egyébként én személyesen, a feliratokon rögtön észre szoktam venni, ha egy sorozatot többen fordítanak…Legyen az magyar, vagy orosz nyelvű. :)

J: Mikor szoktál időt szakítani a fordításra? Vannak-e erre meghatározott napjaid vagy napszakjaid? 

Y: Nincsenek. Mikor van időm, akkor fordítok. És sajnos mióta dolgozom, egyre kevesebb van belőle. 2011-ben, mikor elkezdtem fordítani, épülőben voltam egy tartós betegségből… tehát időmilliomos voltam…

De  2013-ban Isten kegyelméből annyira rendbe jött az egészségem, hogy dolgozni kezdtem…(az én koromban…) :)

Így lényegesen kevesebb lett az időm.

J: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért? 

Y: Ha őszintén belegondolok, erre nem tudok határozott választ adni. Mindegyik fordításomhoz fűz valami felejthetetlen dolog, valami szép emlék. Mindet nagyon szeretem…

Mindegyiknek van egy „leg”-je”. :)

Leghosszabb, legjobb orosz szövegből fordított, legnehezebb, legrosszabb időzítés, legtöbb szöveg… stb.

És ha még negatívum is az a „leg”, örömmel tölt el, hogy végül abból is sikerült egy aránylag élvezhető feliratot kreálni. Legalább is reménykedem benne, hogy így van… :)

J: Ért-e már kellemetlen élmény a fordítási munkáid kapcsán? 

Y: Nem tudom, konkrétan mire gondolsz; bántottak-e meg a nézők, vagy „beszóltak-e”, vagy illettek-e negatív kritikákkal, kekeckedtek-e…?

Ilyen nem volt. A sorozatrajongók mindig nagyon kedvesek, megértőek és szeretetteljesek voltak…:)

Vagy pedig voltak-e kellemetlen élményeim a feliratokkal, a sorozattal kapcsolatosan, amivel dolgoztam...

Ilyen előfordult…

Ha netán arra gondolsz, hogy kellemetlenül érintett-e, hogy a fordításaim kint vannak az „online” megosztón, azt sem veszem rossz néven. Én azért fordítok, hogy másoknak örömöt szerezzek vele. Tehát ha vannak, akik - valamilyen oknál fogva - nem nézhetik saját gépükre letöltve, én annak csak örülök, ha van lehetőségük megnézni online.

Az anyagiak engem soha nem motiváltak. Az sem érdekel, ki mivel és hogyan keresi a pénzét.

Ezt mindenkinek saját lelkiismeretére, becsületére bízom. :)

J: Mennyire érzed fontosnak a nézői visszajelzéseket, mennyire érdekel a fordításaid fogadtatása? 

Y: Természetesen érdekel és fontos számomra. Gondolom, ezzel mindegyik fordító így van.

A visszajelzések egyértelműen ösztönzőek, bátorítóak, erőt, kitartást adók tudnak lenni.

Szerintem. :) 

J: Melyek azok a dél-koreai sorozatok, amelyek örökre meghatározóak lesznek az életedben? 

Y: A palota ékköve - az egyetlen sorozat eddig, amit többször is megnéztem már. Ez mindenképpen a legmeghatározóbb… :)

De a East of Eden is örökérvényű tanítás számomra az igazi, önfeláldozó, önzetlen szeretetről…

A Dae Mul a becsületről, a tisztességről, az igazságosságról, az adott szó megtartásáról…

Hadd ne soroljam tovább…

Így is olyan hosszú lettem, hogy talán nem is lesz, aki a végére ér… 

J: Nézel-e másfajta sorozatokat is a dél-koreai doramákon kívül? 

Y: Régebben nézem, de jó néhány éve már nem. :) 

J: Ha most előre tekintesz az időben, mit mondasz, 5 év múlva is fogsz még sorozatokat fordítani? 

Y: Erre csak annyit tudok válaszolni: én minden napom azzal kezdem, megköszönöm Istennek, hogy új napra ébresztett. Nem tudom, mi lesz 5 év múlva. :)

Most a History of the Salaryman volt az utolsó projektem. Itt abbahagyom, mert a munka melletti fordítás – amit egyébként nagyon szeretek – minden egyéb dolgom rovására ment; a személyes kapcsolatokat nem tudom úgy ápolni, ahogyan kell; nem tudom elvégezni a szolgálataim, amiket Isten bízott rám… stb.

Tehát most búcsúzom, de ezzel még nem mondtam azt, hogy soha többé nem fogok fordítani. Az még sok mindentől függ…

Mindenkinek kívánok további kellemes, élvezetes, hasznos doramázást. :)

Szeretettel:

yeva

J: Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

INTERJÚ Brigichannal

Ismét egy "régi motorost a szakmában", Brigichant faggattam a fordítási szokásairól. Szerintem talán nincs is olyan vérbeli doramás, aki ne ismerné a nevét, illetve a Yi San Projektet. Akinek mégis újként cseng a neve, az most megismerkedhet vele az interjú keretein belül.

Jackimi: Mikor és hogyan találkoztál először a dél-koreai sorozatokkal?

Brigichan: Koreaiakkal 2008 nyár-ősz táján, amikor az m1 műsorán látható volt a Dae Janggeum c. sorozat. Japán sorozatokkal viszont már korábban megismerkedtem, mert gyerekkorom óta anime- és manga-rajongó voltam. Azok közül az első élőszereplős, azt hiszem, a Gokusen-széria volt. Hosszú ideig nem foglalkoztam viszont velük, valahogy nem találtam őket érdekesnek egyik nyelvből vagy kultúrkörből sem. A Dae Janggeummel viszont valami más volt. Annak olyan utánozhatatlan bája volt, hogy rögtön rabul ejtett.

J: Mit gondolsz, miért van ekkora sikerük a hazájukon kívül, többek között nálunk is?

B: Ha a történelmi sorozatokat nézzük, szerintem egyértelműen az egzotikum az, amivel megragadják a közönséget. A gyönyörű ruhák, frizurák és díszletek, az ételek, a szertartásosság úgy önmagában számunkra nagyon távoli és idegen. Az értékek, a tisztaság, az elegancia, a hűség és odaadás mind-mind olyan erények, melyekkel ilyen koncentrációban nyugati sorozatoknál nem találkozni. Ezek a történetek a közép- és újkort nem barbárnak és erőszakosnak mutatják be, hanem annak szépségét is elénk tárják. Az emberekben szerintem megvan a vágy és az érdeklődés a kosztümös sorozatok iránt, de a nyugati vetélytársakban (pl. Tudors, Borgias, stb.) mindig túlcsordul a szex, az erőszak, és elvész a lényeg, az emberi mondanivaló (mondom ezt úgy, hogy mindezek ellenére a Borgiast pl. imádom, és szerintem több, hasonló próbálkozás kellene, hogy Európa színes történelmét is hasonló szépséggel be lehessen mutatni, mint Dél-Koreáét).

J: Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél feliratokat fordítani?

B: Amikor a Dae Janggeum véget ért, bennem is hatalmas űrt hagyott, mint oly sok más nézőben. Akkor kezdtem el kutakodni az interneten hasonló korban játszódó, kosztümös sorozatok után, és így akadtam annak idején a Yi Sanra. Ez sok tekintetben is első sorozat volt számomra: az első, amit elkezdtem fordítani és publikálni is, az első, amit eredeti, koreai nyelven láttam, és az első, amivel szerintem a magyar dorama-kedvelő közönség engem is megismerhetett. A sorozatnál már az első részek után tudtam, hogy ezt a sorozatot nekem le kell fordítanom, olyan nincs, hogy egy ilyen kiváló történetet ne nézhessenek meg az emberek magyarul. Utána pedig már nem nagyon volt megállás, mindig jött egy újabb, szebb, különlegesebb történet, aminek nem lehetett ellenállni.

J: Az ismeretségi körödben tudnak-e erről a hobbidról, és ha igen, mit szólnak hozzá?

B: A családom szerint időpocsékolás, de amióta magát a nyelvet is intenzíven tanulom, valamelyest csillapodott az ellenkezésük. Legalább a nyelvtanulás részét hasznosnak tartják. A munkatársaim hozzáállása javarészt semleges. Meg-megkérdezik, hogy mostanában fordítok-e, mindig rácsodálkoznak, hogy mégis honnan jött ez az elborult ötlet, hogy pont dél-koreai (vagy japán) sorozatokkal foglalkozzak, de alapjában véve elfogadják. Szerencsére találtam a munkahelyemen egy olyan kollégát, aki szintén él-hal a dél-koreai sorozatokért, és akivel megoszthatom ezt a remek hobbit. Amikor elkezdünk lelkesen beszélni róla, körülöttünk mindenki ufónak néz minket. Hihetetlenül szórakoztató.

J: Mi alapján választod ki a fordítandó sorozatot? (műfaj, színészek, történet, végignézed-e előtte, vagy nem zavar, ha csak a fordítással követed stb.)

B: Nagyon változó. Vannak bizonyos műfajok, amihez ragaszkodok, és vannak színészek is, amelyek munkásságát élénken nyomon követem. Alapvetően szeretem a sorozatokat úgy fordítani, hogy már egyben elérhetőek. Eddig kettőt fordítottam csak real-time, de őszintén? Nem volt jó érzés. Nagy a nyomás az emberen, hogy kész legyen vele a következő hétre, a következő epizódokig. Ráadásul, ha több csoport is fordítja, as nézők elvárásainak még jobban meg kell felelni, hogy ne ülj sokáig a történeten, „ők már rég készen vannak vele, te miért nem raktad még fel a feliratot?”, satöbbi. Sajnos ma már eljutottunk oda, hogy az emberek azt töltik le, ami először kész van, függetlenül attól, hogy az illeszkedik-e az eddig látottakhoz megfogalmazásban, terminológiában, stb. Borzasztó, mert az ember igyekszik minőségi munkát kiadni a kezei közül, nem csak szolga módra tolni kifelé a feliratokat, de több héten keresztül megfeszítve ez esélytelen szerintem. Mostanában, hogy a nyelvet is jobban értem, szeretek utánanézni dolgoknak, elhangzó fogalmak, feliratoknak, és azokat magyarázatként beilleszteni, hogy a nézőnek is könnyebb legyen a megértés, de ezzel mindig annyi időt elpepecselek, hogy végem van.

Az eddigi munkáim alapján elmondható, hogy több, sport-témájú sorozatot is lefordítottam már. Noha soha nem voltam egy aktív, sportos alkat, szeretem, ahogy ezekben a történetekben megjelenik a sport, annak szenvedélye, a már-már irreálisan ábrázolt elhivatottság a sport iránt. Sajnos aránytalanul kevés ilyen készül, főleg manapság, és még kevesebb van, amit még nem fordítottak le magyarra, de remélem, ez a későbbiekben előnyére változik.

Nagyon kedvelem a történelmi sorozatokat is. Sajnos mostanában nem sok esély van arra, hogy ilyeneket fordítsak, mert minden egyes új kosztümös darabra szinte mindig bejelentkezik legalább 1-2 ember hónapokkal vetítés előtt. Érdekes azonban, hogy a három királyság korában játszódó történetek valahogy sosem fogtak meg, sokkal inkább a Csoszun-évszázadok azok, amik érdekelnek.

Mivel nagy K-pop rajongó is vagyok, vannak bizonyos énekesek, akiket rendszeresen figyelek, részt vesznek-e valamilyen sorozatban. Imádom a Dong Bang Shin Kit és a JYJ-t, elsődlegesen ennek az öt fiúnak a sorozataira gondolok itt, noha abszolút nem akarom magam csak rájuk korlátozni. Az se garancia viszont, hogy a kedvenc színészeink, énekeseink minden egyes filmes projektje atyaúristendejó lesz (pl. Yoochun „Miss Ripley” és Yunho focis sorozatából egy-egy részt se bírtam végignézni).

Összességében inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem, ha egy sorozat mond nekem valamit, ha érzelmileg nyújt egy olyan pluszt, amivel kiemelkedik a többi közül. Ami nem csak abból a sablonos és agyonjátszott „gazdag fiú beleszeret a szegény lányba, szenvednek 20 részen keresztül, plusz még bedobunk 1-2 kínlódó mellékszereplőt, akikkel úgyse jön össze egyikük se” történetvezetésből áll. Az ilyenek miatt nem is szeretek egyébként napjainkban játszódó sorozatokat nézni, mert annyiszor csalódtam már bennük. Keresem azt, ami eltér a „megszokottól”, amiben új a narratíva, merész a mondanivaló, ami felfrissít az újszerűségével. Van most egy ilyen sorozat, amit kiszemeltem magamnak, és ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, de ha időközben ezt is elkezdi valaki, hát én eret vágok.

J: Elárulnád, hogy milyen módszerrel dolgozol? (használsz-e feliratozó programot, szótárat, segédeszközt...)

B: Nagyon fapados módszerrel dolgozok, a legtöbb feliratomat Jegyzettömbben szerkesztem. Szerencsére az angol-tudásom jó néhány éve már olyan szinten van, hogy szótár nélkül is megértek és le tudok fordítani mindent, hacsak nem nagyon idegen szakszavakról van szó. A hardsub-készítés és karaoke-feliratok készítése kapcsán megismerkedtem viszont az Aegisub nevű programmal, azt egyre gyakrabban használom. Akármelyik megoldással készüljön is a felirat, helyesírás-ellenőrzést OpenOffice-ban szoktam végezni (bár tudjuk, hogy ez sosem garancia semmire).

J: Mennyi időbe telik számodra, mire elkészülsz egy epizóddal?

B: Nagyon változó. A legutóbbi, SPY c. sorozatomnál 2-3 óra alatt megvoltam egy rész a nyers fordításával, mert nagyon lendületesek voltak a dialógusok, és nem volt nehéz ezt ugyanilyen stílusban magyarra átültetni. Sormennyiségtől függően azt mondanám, 3-6 óra között van a fordítás, és még 2-3 óra a helyesírás ellenőrzése. Viszont mivel munkámból fakadóan egész nap számítógép előtt dolgozok, a szemem a munka végeztével nagyon elfárad, így egy huzamban nem bírok ennyit a gép előtt ülve fordítani, csak részletekben. Meg hát nagyon hangulatfüggő is a dolog. Ha találok olyan zenét, mely lágyan szól a háttérben, akkor sokkal jobban rá tudok koncentrálni a feladatra. Az éneklős dalok vagy a tévé mellett nem tudok odafigyelni, így fordítás közben igyekszem ezeket teljesen kiiktatni a környezetemből.

J: Van-e olyan személy a környezetedben, akivel átnézeted a felirataidat, mielőtt publikálod?

B: Már nincs. Évekkel ezelőtt, mikor elkezdtem a fordítást, még volt lektorom, de sajnos egy nagyon kellemetlen, feliratlopásos ügy után megváltunk egymástól. Egyik nézőnk sürgetett minket állandóan, hogy mikor lesz már új felirat, sőt, úgy is döntött, hogy önkényesen elkezdi folytatni a sorozatunkat (felhasználva persze benne a mi munkánkat), mert nem tetszett neki a munkánk „sebessége”, és a lektorom nem bírta ezt a nyomást elviselni (pedig egyébként kiválóan dolgozott). Megértettem, és azóta valahogy nem is kerestem utódot neki. Mert amíg én bírom a hajtást, meg kiállnék csatázni az ilyenekkel, nem akarom, hogy megint másnak okozzanak ezzel csalódást.

J: Kipróbáltad-e már, és ha még nem, szeretnél-e valaha társsal vagy csapatban fordítani?

B: Még nem próbáltam és őszintén szólva nem is tudnám elképzelni magam egy ilyen szituációban. Nagyon nehezen tudok alkalmazkodni másokhoz, és frusztrálna, hogy nincs a kezemben az irányítás 100%-osan. Biztos ennek is megvan a bája, de valahogy engem ez mindig is taszított.

J: Mikor szoktál időt szakítani a fordításra? Vannak-e erre meghatározott napjaid vagy napszakjaid?

B: Nincs kijelölt napszakom erre. Nagyon össze-vissza dolgozok, folyamatos munkarendben, ezért mindig máskor jut időm erre a hobbira. Általában este és éjszaka vagyok a legaktívabb, az éjszakás műszakjaim üresjárataiban, szüneteiben nagyon könnyen és gyorsan tudok fordítani. Reggel, délelőtt használhatatlan vagyok ilyen célra.

J: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért?

B: Painter of the wind, azt hiszem. Nagyon szép történet, csodálatosak a karakterei. Büszke viszont azért vagyok rá, mert sikerült a kritikán aluli angol feliratból magyar szöveget varázsolni. Tényleg botrányos volt a minősége.

J: Ért-e már kellemetlen élmény a fordítási munkáid kapcsán?  

B: Ahogy fentebb írtam, volt ez a feliratsürgetős-lopásos ügy, az úgy eléggé kellemetlenül érintett. Mást úgy nagyon nem vettem a szívemre. Sokan felháborodnak, ha különböző online-sorozatos oldalak feltöltik a munkáikat kérés nélkül, én ezekkel már nem foglalkozok. Szélmalomharc, és nincsen rá semmilyen mód, hogy az ember megakadályozza. Nagyon sok fordító viselkedését nem értem, értettem emiatt. Semmi haszna bezárkózni, e-mailen kuncsorogni náluk a feliratért, vagy akár olyan drasztikus módszerekhez folyamodni, mint a teljes munkánk törlése a DA-ról. Pont a munkatársam kapcsán, akiről fentebb már beszéltem, szomorú ez, mert neki mindig áradozok a régi, már-már legendás sorozatokról, melyeket az általam is sokra tartott fordítók ültettek át magyarra, aztán rájövünk, hogy hopp, már nem létezik hozzá a magyar felirat, mert a készítője törölte, és ő így meg nem tudja megnézni őket. Hihetetlenül bosszantó, és annyi kiváló munka ment így ezzel kárba.

J: Mennyire érzed fontosnak a nézői visszajelzéseket, mennyire érdekel a fordításaid fogadtatása?

B: Nagyon kevés visszajelzést szoktam kapni, de ami jön, azt szívesen fogadom. Néha jó lenne, ha a DA-n pl. kicsit aktívabbak lennének az emberek a topikjaimban, és beszélgethetnénk arról, ki mit gondol az adott sorozatról, milyen élményt nyújtott az számára, stb. Ezt olyan sok más sorozatnál látom, hogy akár 10-20 oldalra is elnyúlik a beszélgetés. De hát ez van.

J: Melyek azok a dél-koreai sorozatok, amelyek örökre meghatározóak lesznek az életedben?

B: Fú, hát van egy pár. Elsőnek rögtön a Triangle jut az eszembe, aminek a hangulata teljesen beszippantott. A koszos, csavargó léhűtő, aki sok-sok csalafintaság és drámai megpróbáltatás által képes megfordítani a sorsát és tisztességes új életet kezdeni... Ahogy a kilátástalanságból az emberek próbálják megtalálni a kiutat... Mert sosem késő, mindenkinek sikerülhet... Ez igen! Ez történet! Ez az igazi mondanivaló! Az első perctől az utolsóig imádtam. Minden pillanatát.

All-time kedvencem marad örökkön-örökké a Rooftop Prince is. Soha egy sorozatot nem néztem meg ilyen rövid idő alatt (egy hétvége alatt, tulajdonképpen maratonban). Megrázott a tragédiája, az igazságtalanság, ami az ártatlan karakterekkel történt, és nem tudtam abbahagyni. Érzelmi hullámvasút volt, ahogy együtt nevettem és sírtam a karakterekkel, ahogy szurkoltam a jónak a győzelemért... Életem legjobb sorozata.

Szokatlan történetvezetése miatt a Reply 1997 emléke is biztosan örökre megmarad bennem. Eleve a tény, hogy apró cseppekben kapjuk csak a rejtvény megoldását, briliáns, emellett visszahozta a 10-12 évvel ezelőtti, iskoláslány-énemet. Megszólított, mert tinilányként én is ugyanilyen szeleburdi és ostoba voltam, ugyanígy rajongtam fiúegyüttesekért, szóval jó volt ezt újra átélni. A nosztalgia érzése felülmúlhatatlan volt.

J: Nézel-e másfajta sorozatokat is a dél-koreai doramákon kívül?

B: Japán sorozatokat, bár azok közül messze nem láttam még annyit.

Nyugati sorozatokat is szeretek, nagy rajongója vagyok pl. a BBC-s Sherlocknak és a Castle-nek, valamint sok évadon át követtem a Criminal Minds-ot is. Történelmi jellegénél fogva nagyon kedvelem a Borgiast és a BBC The Musketeers c. sorozatait is.

Az animációs filmeket még mindig szeretem, bár mostanában animéket már nem szoktam nézni. A South Park-Family Guy-Cleveland Show triumvirátus az, amivel szeretem rongálni magam, illetve utóbbi időben az Archert is megkedveltem. Ami nem felnőtt humorra épít, azok közül az elmúlt években a Star Wars – The Clone Wars és a Star Wars Rebels volt, amit néztem és szerettem. Nagy Star Wars-rajongó vagyok, úgyhogy ebből jöhet minden, mindenféle mennyiségben.

J: Ha most előre tekintesz az időben, mit mondasz, 5 év múlva is fogsz még sorozatokat fordítani?

B: Szeretnék. Eleve nem hittem volna, hogy ilyen sokáig eltart majd nálam ez az egész, hiszen a fordítósdiba is viszonylag későn, 25 éves fejjel csöppentem bele 2008-ban. Azt hittem, ez is csak egy ilyen fellángolás lesz, ami idővel alábbhagy, de szerencsére még itt vagyok. Mivel mindig lesznek új sorozatok, jó sorozatok, nem tartom kizártnak, hogy még akár évekig folytatom, remélem, minden adott lesz hozzá.

J: Köszönöm szépen az interjút!

INTERJÚ biri66-tal

A doramanézők többségének biztosan nem ismeretlen biri66 neve, hiszen a d-addicts oldalán már több éve publikálja a sorozatokhoz készített fordításait, illetve nemrégiben blogot is indított, ahol a feliratok mellett egyéb érdekességekkel is szolgál. Fogadjátok szeretettel a vele készült interjút!

Jackimi: Mikor és hogyan találkoztál először a dél-koreai sorozatokkal?

Biri66: Nem emlékszem pontosan, hogy melyik évben lehetett, de talán 2010-ben láttam A palota ékköve (Dae Jang Geum) c. sorozat sokadik ismétlését a tévében. Rácsodálkoztam arra, hogy mennyire más volt az eddig látott sorozatokhoz képest. Később véletlenül épp akkor kapcsoltam be a tévét vasalás közben, amikor A Silla királyság ékköve (Queen Seondeok) ment. Még az elején járhatott a történet, és nem igazán fogott meg, csalódás volt a másikhoz képest. Egy bizonyos idő elteltével ismét a látókörömbe került, és ekkor már annyira megtetszett, hogy elkezdtem kutatni a neten az előző részei után. Így fedeztem fel egyre több és több koreai sorozatot és filmet, amiket először angol felirattal néztem általában a you tube-on, aztán egy idő után óhatatlanul elvetődtem a d-addicts oldalra.

J: Mit gondolsz, miért van ekkora sikerük a hazájukon kívül, többek között nálunk is?

B: Izgalmas történetek, tanulsággal járó élethelyzetek, érdekfeszítő cselekményszövés, átélt színészi játék, kifejező zene jellemzi ezeket a sorozatokat. A kosztümös alkotások segítségével pedig képet kaphatunk a történelmükről, a hagyományaikról, ami számunkra egy teljesen új, szokatlan világ. A feldolgozásban hangsúlyos szerepet kapnak a színpompás, különleges jelmezek, a csodálatos díszletek, a gyönyörű, változatos táj, meghatározó az egész látványvilág. Manipulatív a felépítése, könnyen függőséget okoz.

J: Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél feliratokat fordítani?

B: Túl voltam már jó pár angol felirattal nézett sorozaton és több magyar felirathoz is volt szerencsém, amikor 2011 őszén úgy döntöttem, hogy én is megpróbálkozom a fordítással. Nagyon megtetszett az Emperor of the Sea c. sorozat, és arra gondoltam, hogy jó lenne azok számára elérhetővé tenni, akik nem tudnak angolul.

J: Az ismeretségi körödben tudnak-e erről a hobbidról, és ha igen, mit szólnak hozzá?

B: Csak a szűk családom tud róla. Ők pedig kénytelenek elviselni. A legkisebb lányomon kívül (aki 12 éves és kedveli a japán mangákat) hidegen hagyja őket ez a világ. Előfordult már azonban, hogy a Koreai Kulturális Központ szervezésében eljöttek velem filmvetítésre, hangversenyre.

J: Mi alapján választod ki a fordítandó sorozatot?

B: A tartalom és a színészek alapján. Szeretem a fordítás előtt végignézni, hogy jobban átlássam az összefüggéseket. Eddig egyetlenegyszer tettem kivételt a The King's Face c. sorozattal, de azért itt is megvártam hat részt, mire eldöntöttem, hogy belevágok. Ha zsákbamacskát veszek és kiderül, hogy nem tetszik, akkor csak nyögvenyelősen menne a munka, az pedig senkinek nem jó. Számomra elvi kérdés, hogy ha valamit elkezdek, akkor azt be is fejezzem, mert vannak, akik várnak rá.

J: Elárulnád, hogy milyen módszerrel dolgozol? Mennyi időbe telik számodra, mire elkészülsz egy epizóddal?

B: Amikor elkezdtem fordítani, akkor egyszerűen kitöröltem az angol feliratot és beleírtam a fordítást a szövegfájlba. Zsóka javasolta nekem a Subtitle Workshop feliratkezelő programot, amit hamar megkedveltem, mert praktikus és könnyen kezelhető. Egyszerre látom a videót, az angol szöveget és a fordítást, ezen kívül jól lehet vele időzíteni. Ez nagyon fontos nekem, mert én mindent átidőzítek, hogy számomra elfogadható pontosságú legyen. Természetesen használok szótárt, amikor valamilyen idegen kifejezésnek utána kell néznem. Az angol feliratokban gyakran szerepelnek szólások, amiket nevetséges és értelmetlen lenne szó szerint visszaadni. Törekszem arra, hogy kerüljem a magyartalan megfogalmazást, a szóismétlést, a helyesírási hibákat és az elütéseket. 10-20 óra alatt készülök el egy felirattal. Ez persze függ a szöveg hosszától, nehézségétől, műfajától. A mozifilmek eleve másfél-két órásak, a kosztümös alkotásoknál pedig utána kell olvasni a történelmi háttérnek is. Itt a szövegezésre is jobban kell ügyelni, hiszen visszatetsző, ha szleng vagy korban oda nem illő kifejezés kerül bele. A lehetőségekhez mérten próbálom magam tartani az un. "aranyszabályokhoz", vagyis nem írok egy sorba 40 karakternél hosszabb szöveget, illetve egy felirattáblába két sornál többet. Ha túl sok a szöveg, akkor inkább több táblára bontom. A fordítás után jön az átidőzítés (ami elég időigényes és macerás dolog, de én szeretem, ha pontosan jön-megy a felirat), majd a szöveg finomítása, többszöri ellenőrzése, végül egy utolsó összenézés a videóval.

J: Van-e olyan személy a környezetedben, akivel átnézeted a felirataidat, mielőtt publikálod?

B: Most már nincs. A fordításban Zsóka indított el, hasznos technikai tanácsokat kaptam tőle. Az Emperor of the Sea első néhány feliratát még átnézte, de utána egészségügyi okokból nem tudta folytatni.

J: Kipróbáltad-e már, és ha még nem, szeretnél-e valaha társsal vagy csapatban fordítani?

B: Általában magamban dolgozok. Nem vagyok egy könnyű eset, attól tartok, hogy a folyamatos közös munkából csak harag és sértődés lenne. A csapatmunka kényes dolog. Szerintem nem szerencsés, ha túl sokan dolgoznak egy feliraton, mert lehet érezni, hogy nem egységes. Nem irigylem azt, aki ilyenkor arra vállalkozik, hogy összesimítja. Ettől függetlenül előfordult már, hogy együtt munkálkodtam másokkal. A fordítás elején sok segítséget kaptam Zsókától, jómagam pedig mindezt Hunnynak próbáltam visszaadni a Shark 1. részének javításakor. Kimerát sem utasítottam vissza, amikor megkért, hogy fordítsam le a Yaksha utolsó részeit, mert nem volt hozzá olasz felirat, csak angol. Lektoráltam már MekkMesternek és Momokának mozifilm feliratot, nekem pedig Unni2011 volt a segítségemre három kosztümös mozifilm fordításom végső simításainál.

J: Mikor szoktál időt szakítani a fordításra? Vannak-e erre meghatározott napjaid vagy napszakjaid?

B: Ez változó. Amikor éppen ráérek.

J: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért?

B: Az Emperor of the Sea c. sorozatra. Mindenképpen emlékezetes marad a számomra, mert ez volt az első munkám, bár az 51 rész lefordításával jó nagy fába vágtam annak idején a fejszémet. A kedvező fogadtatás ösztönözött arra, hogy ne hagyjam abba a fordítást. A The Water Bloom c. doramára is büszke vagyok, mert nem volt hozzá srt, úgyhogy magam időzítettem a 26 rész minden egyes sorát. A videóba égetett szöveg nem volt valami pontos.

J: Ért-e már kellemetlen élmény a fordítási munkáid kapcsán?

B: A legkellemetlenebb az volt, amikor a tiltásom ellenére kerültek fel a sorozat- és mozifilm felirataim reklámokkal nyerészkedő online videó megosztó oldalakra.

J: Mennyire érzed fontosnak a nézői visszajelzéseket, mennyire érdekel a fordításaid fogadtatása?

B: Számomra nagyon fontos a visszajelzés. Az is jólesik, amikor "csak" megköszönik a munkámat, de a leginkább azt szeretem, amikor a fórumokon elbeszélgetünk a látottakról.

J: Melyek azok a dél-koreai sorozatok, amelyek örökre meghatározóak lesznek az életedben?

B: A palota ékköve, Queen Seondeok, Jumong, Emperor of the Sea, Thank You, 49 Days.

J: Nézel-e másfajta sorozatokat is a dél-koreai doramákon kívül?

B: Nem, de ezen változtatni szeretnék. Eddig egyetlen japán sorozatot láttam, a Doctors címűt. A mozifilmek és a rövid tévéjátékok kapcsán azonban már bátrabban elhagyom Koreát. Egyébként soha nem voltam az a sorozatnéző típus. Gyerekkoromban otthon néztem a családdal az éppen aktuális sorozatokat, de mivel már középiskolásként más városba kerültem, ez megszakadt. Felnőttként pedig a Vészhelyzet és a Született feleségek volt képes hosszú időre a tévé elé szegezni.

J: Ha most előre tekintesz az időben, mit mondasz, 5 év múlva is fogsz még sorozatokat fordítani?

B: Nem tudom biztosan. Ha sorozatot nem is, mozifilmeket valószínűleg fogok még fordítani. 

J: Köszönöm az interjút!