SOROZATISMERTETŐ - Maids (Cselédek)

dél-koreai sorozat

készült: 2015

műfaj: történelmi, thriller, romantikus

részek száma: 20

szereplők:
Jung Yoo Mi  (Dong Yi, Rooftop Prince),
Oh Ji Ho (Fantasy Couple, Chuno, The Queen of the Office),
Kim Dong Wook (Coffee Prince, Partner),
Lee Shi Ah  (She's So Lovable),
Kim Gab Soo (Resurrection, IRIS, Chuno, Blade Man),
Jun So Min (One Mom and Three Dads)

A Maids első részét még 2014 decemberében sugározták, de végül egy tragikus esemény miatt – a forgatási helyszínen tűz ütött ki, mely a stáb egyik munkatársának halálát követelte – 2015. januártól az első résztől újra kezdték vetíteni. Szerencsére a szomorú baleset nem nyomta rá a bélyegét a produkcióra, sem pedig a színészek munkájára, elmondható, hogy mindenki maximálisan beletette a tudását a sorozatba. Az utóbbi idők tapasztalatai alapján meg sem meglepődöm, hogy épp egy kábeltévé műhelyéből kerül ki olyan alkotás, amely sokkal élvezhetőbb némelyik állami csatornánál futó társánál. Természetesen nem ismerem a koreai műsorgyártás körülményeit, de az a benyomásom, mintha a KBS és az MBC pár éve az ötlethiány és a begyepesedés jeleit mutatná.

Általában jó jel, ha az első két rész megtekintése után mohón és kíváncsian vetem magam a következő heti folytatásra (ez a hatása, ha real time-ban nézed a sorozatot és véletlenül kincsre lelsz). A zene, a képi világ és magának a történetnek az intenzitása is nosztalgikus húrokat pengetett, felelevenítette a műfajban első számú kedvenc The Princess’ Man hangulatát. Nem véletlen, hiszen a történetben is akad pár hasonló vonás: egy befolyásos nemesi família rágalmazáson alapuló tönkretétele, illetve az érdekeiért kiálló, makacs hősnő.

De haladjunk csak sorjában az eseményekkel.  Az előbb említett hősnő, In Yub (Jung Yoo Mi) művelt és elkényeztetett nemeskisasszony. Miután az édesanyja kicsi korában elhunyt, édesapjával és szolgák seregével él a fényűző udvarházban. Gondtalan fiatalkorának legszebb élménye előtt áll: készül feleségül menni gyerekkori szerelméhez, Kim Eun Ki fiatalúrhoz (Kim Dong Wook). Hogy a világon mennyi gonoszság és igazságtalanság létezik, arra keservesen kell ráébrednie, amint épp az esküvői szertartás kellős közepén egyenruhás fegyveresek szakítják el a vőlegényétől, a családjától, addig biztonságosnak hitt, idilli világából. Kiderül: az apját felségárulással vádolják, amelynek tudvalevően fő- és jószágvesztés a büntetése. Mindennek vége. In Yub-ot, mint az áruló gyermekét, megfosztják rangjától, vagyonától, szabadságától és saját személyzetével együtt eleven árucikké válik, egy olyan korszakban, amikor a rabszolgákkal cudarabbul bántak, mint az igásjószággal. Az a kevés ember, aki még törődik In Yub-bal, élükön a porig sújtott Eun Ki fiatalúrral, megpróbál jobb körülményeket kialkudni a számára, de mint sejtjük, ez egyáltalán nem egyszerű, ha valakinek az apját felségárulóvá nyilvánították. 

Kiderül, In Yub épp a korábbi barátnőjének a házába kerül cselédnek. Ha azt gondoljuk, hogy ez ok a megkönnyebbülésre, akkor nagyon tévedünk. Ellenkezőleg; Yoon Ok kisasszonyt (Lee Shi Ah) titokban azóta gyötri halálos féltékenység, amióta kiderült, hogy In Yub Eun Ki menyasszonya. Számára kapóra jön a helyzet, így végre kitöltheti a bosszúját a kiszolgáltatott, megalázott vetélytársnőjén. És nem is habozik, hogy kihasználja ezt. Akárcsak házának szolgaszemélyzete, amelynek tagjai – élükön a Dan Ji nevű cselédlánnyal (Jun So Min) – már alig várják, hogy elégtételt vegyenek bizonyos múltbéli sérelmekért az egykori gőgös arisztokrata lányon. Arról pedig, hogy In Yub még megszökni se tudjon, a szolgák vezetője, a magas, hallgatag, titokzatos Moo Myung (Oh Ji Ho) gondoskodik. In Yub szenvedése akkor tetőzik, amikor látnia kell édesapja kivégzését. Az egyetlen apró reménysugár, amely erőt ad neki a folytatáshoz, az a vérrel írt levél, amely bizonyíték lehet az apja ártatlanságára. Csakhogy ezt a levelet eljuttatni a megfelelő személy, jelen esetben a király kezébe, szinte lehetetlen küldetés.

Hát nagyjából ez az alapfelállás, amelyet később persze bonyolít még néhány nem várt csavar, és szaporodnak a kérdések. Szerencsére ezekre – javarészt – választ kapunk a sorozat végére. Ami miatt számomra végül még sem emelkedett a The Princess’ Man szintjére a történet, annak több oka is van. Az egyik, hogy egy idő után bizonyos motívumok kezdtek ismétlődni. Például az, ahogyan In Yub lépten-nyomon egyre életveszélyesebb szituációkba keveredik, aztán csodálatos módon szinte sértetlenül kikeveredik belőlük, már-már a híres elődére, Jang Geum-re emlékeztet, aki fölött meg sem tudom számolni, hányszor lebegett Damoklész kardja A Palota Ékkövében. A másik, amiért kicsit hibáztatom a forgatókönyvet, az a romantikus szál. Bennem az utolsó pillanatig motoszkált valami halvány kétely ezzel kapcsolatban. Nem tudom, szándékosan hagyták-e ilyennek, vagy szimplán kidolgozatlan volt (ami a történet többi részére viszont nem jellemző).

Örültem volna annak is, ha kevesebb hangsúlyt kap az ilyen sorozatokból szinte elmaradhatatlan politikai kavarás. A királlyal egyáltalán nem tudtam rokonszenvezni, tekintetbe véve a trónra emelkedésének körülményeit és a történet folyamán hozott megkérdőjelezhető döntéseit. 

Tetszett ellenben, hogy bepillanthatunk a konyha, a cselédszállás mindennapjaiba, megismerkedhetünk a szolgahad sajátosan szabályozott külön kis társadalmával. Mintha az ember egy Csoszun-kori Downton Abbey-t nézne. A cselédek kapcsolatát egymással, illetve uraikkal legalább olyan érdekes követni, mint azt, hogyan válik In Yub mindinkább részévé ennek a másfajta valóságnak. Tulajdonképp ez emeli ki szerintem a Maids-et a hasonló témájú sorozatok közül.  

 

A sok ismert, tapasztalt veterán színész bizonyára nem bánta meg, hogy az arcát adta ehhez a produkcióhoz. Mellettük a húzónév bizonyára Oh Ji Ho, akinek a karaktere nagyon emlékeztett a Chuno-beli szerepéhez – ugyanaz a kevés szavú, rendíthetetlen, kemény fickó, akiről szinte ordít, hogy nem az, akinek látszani akar, hogy titka van. A főszereplő Jung Yoo Mi, bár papíron túlkoros In Yub szerepére, szerintem nem volt rossz választás. Rá a Rooftop Prince-ből emlékezhetünk, ott is leginkább arra, milyen sunyi, alattomos libát alakított. Ebben a szerepben teljesen más, alig lehet ráismerni. Ugyanez elmondható Kim Dong Wook-ról: ha nem nézem meg az életrajzát, sosem jövök rá, hogy Eum Ki fiatalúr alakítója ugyanaz, aki a Partner újonc ügyvédjét játszotta. A Maids-ban még a hangja is érettebb, nem beszélve a játékáról – biztos, hogy ezentúl megjegyzem a nevét.

Tetszési indexem: 8/10