SOROZATISMERTETŐ - How To Meet A Perfect Neighbor (Hogyan ismerjük meg a tökéletes szomszédot)

How To Meet A Perfect Neighbor

Készült: 2007

Részek száma: 20

Műfaj: vígjáték, krimi, romantikus

Szereplők: Kim Seung Woo (Hotelier, IRIS, Athena)
                 Bae Doo Na (God of Study, Gloria)
                 Park Shi Hoo (Iljimae, Prosecutor Princess, The Princess' Man)
                 Min Ji Hye (Personal Preference, Protect the Boss)
                 Son Hyun Joo (Tazza, Swallow the Sun)
                 Kim Sung Ryung (Iljimae, Ja Myung Go)
                 Kim Roe Ha (Iljimae, Swallow the Sun, The Princess' Man)
  

Ez a sorozat még egy ritka gyöngyszem a koreai doramák tengerében. Nincsenek benne túlrajongott A-listás színészek, mégis, rendelkezik valami egészen egyedi légkörrel, ami megfogott és nem eresztett 20 részen keresztül. Nevettem, csodálkoztam, meghatódtam, hajamat téptem, bosszankodtam és reménykedtem, miközben néztem – és nem untam egy percig sem. Ha egy mondatban kell összefoglalnom, mit gondolok róla, akkor az így hangzik: „Ez egy meglepetésekkel teli, megjósolhatatlan végkimenetelű történet, amiben megvan minden, ami a szórakoztatáshoz kell: egy csipet vígjáték, egy csipet dráma, egy csipet lélekrajz, egy csipet krimi, egy csipet románc.”

Be kell vallanom, lehet, hogy soha nem nézem meg, ha nem játszik benne Park Shi Hoo. Pedig utólag visszatekintve nem is az általa alakított figura tette igazából vonzóvá a sorozatot. Sőt. Ha egy másik színész kapta volna ezt a bizonyos szerepet, nehéz lett volna egyáltalán elfogadnom a karakterét. És mint kiderült, nemcsak én álltam hozzá így, hanem a legtöbb (női) néző is, mert ha nincs a PSH-tényező, a történetbe valószínűleg nem kerül bele az a ritka fordulat, amellyel az alkotók „Drámaföld” legalapvetőbb szabályát rúgták fel. Ez az egyik nagy meglepetése a sorozatnak - de nem az egyetlen.

A ’How to meet a Perfect Neighbor’ a türelmes nézőknek való. Azoknak, akik szeretik, ha a REJTÉLY lassan bontakozik ki a szemük előtt és úgy rakhatják össze darabonként, mint egy puzzle-t. Nem árt az sem, ha értékelik a vegyes műfajú, komplex, többszereplős sztorikat, plusz az elgondolkodtató karaktereket, mert azokból bőven akad.

A történet lassan indul be. Az első két epizód nehezen követhetőnek és unalmasnak is tűnhet, valójában azonban sok fontos célzást ejtenek el itt, és ezeknek később komoly jelentősége lesz.

Rögtön indításként egy titokzatos bűntény közepébe csöppenünk. Szöulban megtámadnak egy fiatal nőt, de hogy milyen szándékkal, az nem derül ki, mert a nő menekülés közben beveri a fejét egy betonfalba és belehal a sérülésébe. Nemcsak mi, nézők, de a zsaruk is értetlenül állnak az eset előtt, mivel semmilyen erőszakos cselekedetre utaló nyomot nem találnak. 

Mielőtt azonban további részletekbe merülhetnénk, helyszínváltás következik, és máris Kambodzsa egzotikus földjén találjuk magunkat, ahová a főszereplők – egy a húszas évei végén járó lány, Yoon Hee, illetve a nővére érkeznek. Utóbbi azért, mert a szomszédságukban lakó Baek Soo Chan, egy kissé már túlkoros playboy, szintén ide utazott vakációra, ő pedig gyengéd érzelmeket táplál a nőcsábász iránt. A szünidei kikapcsolódás helyett azonban szereplőinknek több nem kívánatos eseménnyel is szembe kell nézniük. A playboynak a gyerekkori barátjával, Duk Gillel, akit korábban átvert. Duk Gilnek azzal, hogy a külföldről való menyasszonyszerzés mennyi bonyodalommal jár. Yoon Hee nővérének azzal, hogy rajongása tárgya valaki mással turbékol, és végül magának Yoon Hee-nek is, a nővére hisztériás rohamaival.

Mindeközben felbukkan a nyaralás helyszínén egy másik koreai is. Ez a gazdag, fiatal nő, Go Hye Mi gyanúsan kerüli a feltűnést, és miután Soo Chan, a playboy megmenti az életét egy közlekedési baleset során, titokzatos módon eltűnik a kórházból.

Lassan végetér a zűrzavaros vakáció, és mindenki hazaindul Koreába. A fent nevezett személyek sorsának fonala azonban ismét összekuszálódik, amikor valamilyen úton-módon mind ugyanabban az utcában kötnek ki, egymás szomszédaiként. És ráadásul ez pont az az környék, ahova a történet elején felvázolt emberölési ügy nyomai vezetnek...

És most hadd térjek ki a szereplőkre, mert nélkülük igazából nem is működhetne olyan jól a történet.

A legnagyobb felfedezés számomra a sorozatban Bae Doo Na. Szenzációs színésznő, tökéletes választás a szerepre! Az a fajta, akit első látásra nem tartunk szépnek, mégis, amikor játszik, minden érzés átsugárzik az arcán, és ettől hirtelen elbűvölővé válik. Még nem láttam más alakítást tőle, és nem tudom, ha ezután látom, nem fog-e mindig Yoon Hee eszembe jutni róla, de itt ő volt az a szereplő, akivel leginkább együtt tudtam érezni.

Yoon Hee nem tipikus drámahősnő: vagány, kissé slampos leányzó, esetlenül bájos, mint Eliza Doolittle a My Fair Lady-ből. Néha nemcsak a szája jár el, de az ökle is. Ugyanakkor érzékeny, és nagy szíve van. Egy sikeres épitkezési vállalat elnökének a titkárnőjeként dolgozik. A kambodzsai vakációról visszatérve megtudja, hogy az elnök válságos állapotban kórházba került, így az Amerikából hazaszólított örököse veszi át a helyét. Az új főnök, Yoo Joon Suk (Park Shi Hoo) ifjú és jóképű, ugyanakkor rettenetesen nehéz elviselni a természetét. Eleinte Yoon Hee-vel is éppolyan ridegen viselkedik, mint a cég többi alkalmazottjával, a lányt azonban nem félemlíti meg a távolságtartó viselkedés. Fesztelenül viselkedik vele, sőt még ki is meri nevetni, amikor hibát követ el. Ez a szokatlan, csupa élet, csupa szív természet lassan felolvasztja a főnök jégpáncélját. A kettejük között formálódó bensőséges kapcsolatot persze többen gyanakodva figyelik, legfőképp Go Hye Mi – akiről kiderül, hogy Yoo Joon Suk „előkelő” menyasszonya.

 

A Kambodzsában súlyos titkot hátrahagyó fiatal nő Yoon Hee gyökeres ellentéte. Angyalarccal álcázott, önző, hideg és számító személyiség, aki csak az érzelmek színlelésében jó, átélésükben már nem. Hye Mi az útjában álló embereket könyörtelenül söpri el, és emellett érthetetlen és visszataszító szívóssággal csimpaszkodik rá a szülei által kiválasztott gazdag férjjelöltre, Joon Suk-ra.(Észrevettem, hogy Min Ji Hye-t mindig megtalálják a hasonló szerepek, gondolok itt legfőképp a Personal Preference című sorozatra).

A Kim Seung Woo által alakított Baek Soo Chan szintén összetett figura. Látszólag könnyelmű és felszínes, „foglalkozásából” adódóan valódi szakértője a női szíveknek.

Yoon Hee nem tesz lakatot a szájára, ha valami nem tetszik neki, ezért kezdetben Baek Soo Channal sem felhőtlen a viszonya. Már Kambodzsában kinyilvánítja róla lesújtó véleményét, mert elcsavarta a nővére fejét, majd az élcelődés akkor is folytatódik, amikor visszatérnek Koreába. A szoknyavadász először bosszút forral, azt tervezi, hogy elcsábítja, majd lapátra teszi a lányt, ám Yoon Hee hamar átlát a szitán, így a dologból nem lesz semmi. Mivel az egyik botránya következtében kirúgják az állásából és váratlanul földönfutóvá lesz, a playboy úgy dönt, átértékeli az életét és megpróbál hasznos módon visszailleszkedni a társadalomba. Miután több időt tölt el Yoon Hee-vel, kölcsönös megbecsülés alakul ki közöttük, majd pedig szoros barátság. Mr. Playboyt lehetetlen nem megszeretni – azt kell mondjam, a történetben ő az ÁSZ, akire Yoon Hee az élete legnehezebb pillanataiban támaszkodhat, aki a bölcsességével és az élettapasztalatával barát és őrangyal is egyben. Sőt, még több ennél.

A dolog pikantériáját fokozza, amikor képbe kerül a „herceg” – igaz, nem a fehér lovas, sárkányölő fajta, mint a mesékben. Joon Suk egy rideg, szeretetlen közegben felnőtt, sérült lelkialkatú, felnőttestbe zárt önző gyerek. Az egyik legszánalmasabb, leghatározatlanabb drámahős, akit valaha láttam! Az élet problémáival szemben három reakciót ismer: a szótlan, frusztrált nézést, a könnyhullatást és a gyáva menekülést. Valahol persze magyarázatra lelünk, hogy miért ilyen. Miután az első szerelme elhagyta, alkoholproblémái támadtak, ezért már senkiben sem mer bízni, és az ingatagsága minduntalan a felszínre kerül, amikor a kényszerházasság ellen próbál lázadni. De még ezzel együtt is nehéz végignézni, ahogy sorra elköveti az összes létező hibát, amit egy férfi az általa állítólag annyira szeretett lénnyel szemben elkövethet. Nem is tudom, hányszor sóhajtottam fel a történet folyamán: „Jaj, Joon Suk, hogy lehetsz ilyen lekvár! Állj már a sarkadra és légy férfi!”  

 Talán fentiekből érthetővé válik, miért ez volt az első olyan koreai sorozat, amelynél nem azon drukkoltam, kivel jöjjön össze a végén a női főszereplő, inkább reménykedtem, hogy nem jön össze senkivel sem. Megvallom, amennyire élveztem figyelni Yoon Hee és Soo Chan pajkos, testvéries viszonyát, éppannyira nem láttam lehetségesnek, hogy egy férfi-nő kapcsolat ugyanilyen jól működjön közöttük. Joon Suk tehetetlensége is bosszantott, az egyik pillanatban szerettem volna jól nyakon vágni, hogy térjen végre észhez, a következő pillanatban viszont önkéntelenül megsajnáltam. (Ebben nagyon sokat segített, hogy PSH alakította, aki legalább olyan szépen tud szenvedni, mint mosolyogni.)

Érdekes módon mintha az alkotók is bizonytalanok lettek volna a végkimenetellel kapcsolatban, vagy legalábbis nekünk, nézőknek fenn akarták tartani mindhárom megoldás lehetőségét. Hogy végül hősnőnknek milyen sors jut osztályrészül, az természetesen titok, de a találgatás mindenképp hozzájárul az egyéb adódó izgalmakhoz (gyilkosság, nyomozás, zsarolás, szeretők és eltitkolt csemeték). Annyit elárulhatok, hogy a szálak egy fordulatos utolsó részben lesznek elvarrva.

A sorozat remekül operál az érdekes karakterekkel, akik annyira sokfélék, mint maga az emberiség – kicsinyesek, önzőek, gyávák, nemeslelkűek, buzgók, lusták, nagyravágyóak vagy kishitűek. Megannyi "tökéletes" szomszéd! A mellékszálak is tetszettek, mint a fiát egyedül nevelő Duk Gil története, vagy Yoon Hee háromszor elvált nővéréé, a két lökött nyomozó, a kiskölykök vetélkedése, a vállalati pletykák és a szomszédasszonyok versengése Soo Chan kegyeiért. Ez a sok-sok apró mozzanat még életszerűbbé tette a meseszövést. Találó volt a nézőre való kikacsintás is a 20. rész végén: "És te most milyen ember vagy a körülötted élők számára?"

Utoljára még annyit hadd jegyezzek meg érdekességképp, hogy több olyan színészt is felfedeztem a sorozatban, akikkel PSH később újra közös filmben szerepelt.  

Kim Roe Ha-val (a nyomozóval) az Iljimae és a The Princess Man című kosztümös dráma forgatásán dolgoztak ismét együtt, míg Jung Dong Hwan (itt Hye Mi apja) a TPM-ben Munjong királyt, Kim Sung Ryung (Yoon Hee nővére) pedig az Iljimae-ben Shi Hoo anyját alakította.

Tetszési indexem: 8/10.

THE PRINCESS’ MAN – Legenda és valóság

Magamat is megleptem azzal, hogy 3 nappal a sorozat utolsó részének vetítése után, ezt a gyöngyszemet a sageuk (koreai történelmi dráma) örökranglistám elejére helyeztem. Bár a kezdetekkor is sejtettem, hogy szeretni fogom, köszönhetően a főszereplők – Park Si Hoo, Moon Chae Won, Song Jong Ho, valamint a forgatókönyvíró, illetve a stáb korábbi munkáinak, mégis voltak fenntartásaim. A „Csoszun-korabeli Rómeó és Júlia történet”, ahogyan aposztrofálták, nem keltett túl sok illúziót a befejezést illetően.

Nos, mindazok, akik az elejétől a végéig követték a vetítéssel egyidőben, biztos, hogy kellő mennyiségű drámát kaptak a nyakukba. Ami viszont a forgatókönyvírók tehetségét dícséri, az az, hogy a történet megtalálta az egyensúlyt az izgalmak, tragédiák, és a szép, felemelő pillanatok között. És bírt azzal az erővel – legalábbis nálam – amivel csak a legemlékezetesebb sorozatok dicsekedhetnek: hogy még napokkal a befejezés után is felidézem magamban ezeket a pillanatokat, és gondolatban újra játszom, majd folytatom a szereplők életútját.

A neten fellelhető információanyag kiterjed mind a történelmi tényekre, mind pedig a nép ajkán fennmaradt legendákra, és elmondható, hogy az alkotók egyenlő arányban merítettek belőlük a sorozat elkészítésekor. Lássuk, először is, mi az a valós történelmi keret, amelybe a történetet helyezték:

Ehhez először is vissza kell utaznunk az időben hat évszázadot, Csoszun ötödik királyának uralkodása idejére. Ő a Nagy Sajong király legidősebb fia volt és Mujong néven került a trónra 1450-ben. Még csak 6 éves volt, amikor elődje létrehozta a „Kiválóságok Termét”, amelyet a király által személyesen kiválasztott tudósok alkottak. Ez volt az a korszak, amelyet a történészek a koreai kultúra aranykorának neveztek – nem véletlenül, hiszen a Kiválóságok Terme bölcseinek köszönhető többek között a hangul – az egyszerűsített fonetikus írásmód, amely a kínai írásjelek szerepét vette át és több-kevesebb változtatással a mai napig használatos Koreában.

Történelmi tény, hogy Sajong király fia, Mujong (akit a sorozatban is láthatunk, hisz ő Kyung Hye Hercegnő és az ifjú Hong Wi apja) gyenge fizikummal rendelkezett, és a valóságban mindössze 2 évig, 1450-52-ig uralkodott. A feljegyzések szerint 17 ifjabb fiútestvérrel dicsekedett, és nyilván ezek közül jónéhány ácsingózott a hatalomért. Mivel tisztában volt vele, hogy uralma gyengül, a király a Kiválóságok Termének méltóságait gyűjtötte örököse, Hong Wi Koronaherceg köré támogatásként.

1452-ben Hong Wi-t Danjong király néven trónra emelték. Ekkor csupán 11 éves volt. 1455-ig uralkodott, 1457-ben pedig fiatalon elhunyt – saját nagybátyja tette el láb alól.

Nővére, Kyung Hye mindössze 5 évvel volt idősebb nála, 16 éves korában ment férjhez Jeong Jong-hoz, a feljegyzések szerint valóban született egy kisfiuk. Később Jeong Jong-ot is utolérte a vég; bűnösnek találtatott a király elleni összeesküvésben és kivégezték, a hercegnőt pedig száműzték a fővárosból.

Sooyang Nagyherceg Mujong király 3 évvel fiatalabb öccse volt, és nagyon ambíciózus politikus. A király támogatója, a Második (Jobb) Államtanácsos, Kim Jong Seo iránt a valóságban is különös gyűlöletet táplált. Olyannyira, hogy 1453-ban kitervelt egy puccsot, amelynek fedőtörténeteként árulással vádolta meg az államtanács tagjait. Kim Jong Seo-t a Fő Államtanácsossal, Hwangbo In-nal, valamint egyéb tanácstagokkal egyetemben családostól kivégeztette.

Ezt követően Sooyang saját magát nevezte ki Fő Államtanácsosnak, és az ifjú Danjong királyt bábként mozgatva maga vette kézbe az állam irányítását. 1455-ben aztán odáig jutott, hogy unokaöccsét lemondatta a trónról és száműzetésbe küldte, majd 1457-ben méreg általi halálra kényszerítette, csakúgy, mint két öccsét, Anpyong és Geumsung Nagyhercegeket, akik a fiatal királyt támogatták.

Ezután koronázták Csoszun 7. királyává Sejo néven és a trónon is maradt 1468-ban bekövetkezett haláláig.

A történelmi feljegyzések szerint Sooyang Nagyhercegnek egy lánya és négy fia született. A lány neve Yi Se-seon volt, és apja trónra kerülésekor Uisook hercegnő néven került bele a krónikákba.

Róla több változatban is fennmaradt az a mendemonda, amelynek motívumait aztán az írók beleszőttek a sorozatba. Az egyik változat szerint, amit megtaláltam a neten, a hercegnőt annyira elborzasztották az apja tettei, hogy folyton azért könyörgött, hogy fejezze be végre a kegyetlenkedést. A nagyherceget felbőszítette a lánya hozzáállása, annyira, hogy már a testi épségét sem lehetett garantálni, ezért a felesége segítségével végül a hercegnő kiszökött a palotából. A rege azt tartja, menekülése alatt véletlenül akadt össze Kim Jong Seo (feltételezett) unokájával, aki szintén Sooyang kegyetlenkedései ellen harcolt. Némelyik forrás egy bizonyos barlangot emleget, ahol a szerelmesek rejtőztek, és sokáig nem is tudták egymás valódi személyazonosságát. Csak miután kezdtek megbízni egymásban, és miután összeházasodtak, árulták el az igazi kilétüket. Sok évvel később Sooyang, vagyis akkor már Sejo király súlyosan megbetegedett, és mivel nem találtak gyógyírt a bajára, egy hegyvidéki templomba ment imádkozni a gyógyulásáért. Itt véletlenül találkozott a lányával, akinek már két fia volt, illetve annak férjével, akiről meg kellett tudnia, hogy ősellenségének leszármazottja. Sejo király ekkor már némi önbírálatot gyakorolt a tettei felett, a lányától is bocsánatot kért, és rá akarta venni, hogy térjen vissza a palotába, ám a szegényes, egyszerű körülmények között élő nő megtagadta a kérését. Nem sokkal később a király embereket menesztett a házba, hogy elvigye, ám addigra az egész családnak nyoma veszett.

SOROZATISMERTETŐ - Kim Soo Ro

Koreai sorozat

Alternatív cím: The Iron King

Készült: 2010

Részek száma: 32

Műfaj: történelmi

Szereplők: 
Ji Sung

 Bae Jong Ok

   Yoo Oh Sung 

    Seo Ji Hye   

                  Kang Byul                 

               

 A Kim Soo Ro című sorozat Korea egy korai történelmi korszakába, valamikor az i.sz. 2. századba, a Három Királyság korába repít vissza minket. Inkább mesés, mint hiteles keretbe ágyazva regéli el Kim Soo Ro-nak, a Vaskirálynak a történetét, születésétől attól a pontig, amikor 12 kisebb törzset egyesítve megalapította Geumgwan Gaya államát.

A történet kezdetén két ellenséges törzs harcol észak földjén, és a vesztésre álló törzsfő kétségbeesésében megparancsolja terhes feleségének, hogy meneküljön el a táborból. Az asszony kalandos módon egy rabszolgahajóra vetődik, majd a tengeren ad életet a gyermekének, ám hamarosan szem elől is veszíti, amikor a hajó megfeneklik Gaya partjai közelében. A nőt épségben veti partra a tenger, azt azonban nem tudja, hogy a gyermeke szintén életben maradt. A hajó maradványai között megtalált csecsemőt egy helybéli a gaya-i kovácsmester házába viszi, aki elhatározza, hogy saját, halva született fia helyett felneveli a lelencet.

Gaya városállama a virágzását a messze földön híres fegyvereknek és egyéb kovácsmunkáknak köszönheti. Az állam szentélyében egy hatalmas aranytojást őriznek, amelynek felirata azt jósolja, hogy a gayaiak következő királya északról fog származni. Miközben a csecsemő Kim Soo Ro még nem is sejti, hogy ő lesz a kulcsa a nemzet felemelkedésének, máris megkezdődnek a politikai csatározások a hatalom, valamint annak alapja, a gayai vaskohó birtoklása felett.

Így kezdődik az az eseménydús, kalandos mese, amely voltaképp azt meséli el, hogyan lesz egy fesztelen, nemtörődöm fiatalemberből felelőségteljes uralkodó. Az alkotók sok-sok jellegzetes szereplővel és helyszínnel, érdekes – bár néhol vitatható – cselekménnyel és száraz történelem helyett a legendák kalandos hangulatával fűszerezve vetítették elénk ezt a távoli korszakot. Több ellenfél is keresztezi a főhős útját. Először is meg kell említeni saját édesanyját (aki a történet nagyobbik felében nem is tud arról, hogy a fia életben maradt) illetve saját féltestvérét, aki féltékenységtől vezetve számos alkalommal ellene fordul. Továbbá ott van a legnagyobb gayai törzs vezetője, Shin Gwi-Ghan, aki a trónra pályázik, és ennek érdekében minden útjába állót eltapos – illetve talán a legveszélyesebb mind közül, a főhős egykori barátja, Tal-Hae, ak a történet folyamán többször is pártot cserél és árulóvá válik.

Hadd emeljem ki a film látványvilágát. Nem tudom, hogy a díszletek és a jelmezek mennyire voltak hitelesek, de tény, hogy pazar felhozatalt lehetett látni selyemruhákból, hajdíszekből és ékszerekből. A jól megkomponált zenei betétek tovább fokozták az igényes sorozatról alkotott benyomásokat.

Ha panaszt kell emelnem valami ellen, az a romantikus szál. Tudom, hogy a történetvezetés nem erre összpontosított, mégis kidolgozatlannak tűnt, főképp, ami Kim Soo Ro és Hwang-Ok hercegnő kapcsolatát illeti. A másik gyenge pontnak a befejező részt éreztem – jó szokás szerint a felesleges részleteket elnyújtották, a döntő csatával pedig méltatlanul bántak: a bevezető után egy rövid narrációval rendezték le.

Ettől eltekintve egy kiegyensúlyozott tempójú, érdekes, remek kikapcsolódást ígérő sorozat volt ez, amely a szórakozáson túl újabb adalékkal szolgált a koreai történelem megismeréséhez is. 

Tetszési indexem: 7/10.

Letöltési információk: itt.

TRÓNOK HARCA – 1. évad – a sorozat rövid összegzése

Végignéztem, és sajnos meg kellett állapítanom, hogy az első benyomások helytállóak voltak. Valahogy, valamiért az alkotóknak nem sikerült megtalálniuk azt a hangulatot, amit én a könyv lelkének tartottam. Belátom, ez egy nagy költségvetésű sorozat, tehát be kell váltania a hozzá fűzött reményeket (nézőszámot). De hogy ebből az okból miért kellett a filmet a könyvben fellelhető összes (amúgy szükséges) közönségesség gyűjtőhelyévé tenni, az érthetetlen. A sok trágárság, szex és véres jelenet szinte átvette a vezérfonalat a történet egésze felett. Talán az alkotók attól tartottak, a Trónok Harca önmagában nem elég érdekes ahhoz, hogy elérje az elvárt nézettségi rátát? Pedig állítom, hogy az.

Ha pozitívumot kell keresnem, a képi megvalósítás tetszett leginkább. Vagyis jobbára csak az. A színészi alakításra sem lehet panaszom, az már egyéni problémám, hogy némelyik színészt nem tartottam jó választásnak a szerepére (Robert királyt, Catelyn Starkot, Lysa Starkot, Renlyt, és még sorolhatnám). 900 nyomtatott oldalt nyilván nehéz 8, egyenként 55 perc körüli részbe zanzásítani, ez teljesen nyilvánvaló, de meg lehetne oldani, hogy a nézőnek ne legyen hiányérzete. Nekem volt, és továbbra is azt tartom, hogy aki nem ismeri a könyvet, nehezen fog kiigazodni a szereplőkön és a történeten. Arról nem is beszélve, hogy a sok korhatáros jelenet azt az időt rövidítette meg, amit az információ átadására fordíthattak volna.

Azt hiszem, könyvpárti maradok.

SOROZATISMERTETŐ - Romance Town

ROMANCE TOWN

Koreai sorozat

Készült: 2011

Részek száma: 20

Műfaj: romantikus vígjáték

Szereplők: Sung Yu Ri (One Fine Day, Hong Gil Dong)
                 Jung Gyu Woon (Dr. Champ)
                 Kim Min Joon (Damo, In-Soon Is Pretty, On Air, Tazza, Friend, Our Legend)
                 Min Hyo Rin (Triple, Dr. Champ)
                 Lee Jae Yong (Yi San, Love and Marriage, Sungkyungkwan Scandal, Athena)
                 Ban Hyo Jung (Shining Inheritance, Creating Destiny, 49 Days)
                 Park Ji Young (Who Are You?)
                 Jo Sung Ha (Chuno, My Princess)

Egy újabb olyan sorozat, amelynél ötletem sincs, miért ilyen címet választottak, mert a románc, bár megjelent a történetben, csak adalék volt és nem vezérmotívum. Nekem, miközben néztem, időről-időre olyan hangulatom támadt, mintha a Lila Akác közben járnék, amúgy koreai módra, mivel itt is mindenkinek megvolt a maga szennyese… Ezért nem csodálkoztam volna, ha a cím inkább “Született feleségek házvezetőnők”. Mert a cselekmény itt nem a feleségek, hanem öt gazdag család házvezetőnője körül bonyolódik, na és persze a PÉNZ körül – amely egy csinos summát rejtő telitalálatos lottószelvény képében kísérti az “ártatlan” lelkeket.

  

A főszereplő Soon Geum (Sung Yu Ri), egy húszas éveiben járó lány, akinek már az anyja és a nagyanyja is cseléd volt gazdag családoknál. Élete legszerencsétlenebb, legcsóróbb időszakában véletlenül megismerkedik az esetlen, kövérkés, ámde igen tehetős Kang Gun Woo-val (Jung Gyu Woon). Gun Woo apja nagy nőfaló, épp a ki tudja hányadik trófeafeleségét hozza a házhoz. Az eseménynek az egész utca a szemtanúja, és mindez nem elég, egy öreg nénike is megjelenik egy csecsemővel, és csak arra emlékszik, hogy az apa vezetékneve Kang. Gun Woo apja, hogy ne derüljenek ki múltbéli ballépései, elhiteti az utca népével, hogy a baba a fia zabigyereke. Gun Woo-t rábeszéli, hogy némi (sok) pénz fejében menjen ki az USA-ba tanulni, és ha majd pár év múlva visszatér, bevallja a szomszédságnak az igazat a gyerekről. Közben az új feleség megszabadul a család öreg házvezetőnőjétől, akit Gun Woo a nagyanyjaként szeretett, és a szerencse úgy hozza, hogy épp Soon Geum kapja meg az állást. A néni nem szeretné, ha Gun Woo ezt megtudná és hazajönne az USA-ból, ezért megkéri Soon Geum-ot, hogy amíg ott tartózkodik, levelezzen a fiúval az ő nevében.

Eltelik három év. Soon Geum jó barátságba keveredik a szomszédos házak házvezetőnőivel, minden héten összegyűlnek, együtt kártyáznak, pletykálnak és figyelik a lottósorsolást. Az ominózus napon Soon Geum két lottószelvényt tölt ki, egyet magának, egyet közösen a többi lánnyal. Némi kavarodás támad, és a két szelvény összecserélődik, így amikor kiderül, hogy az egyik szelvény telitalálatos, Soon Geum jóhiszeműen azt gondolja, hogy egyedül őt illeti a nyeremény. Ami nem is kevés: 1 milliárd won!

Az egészet természetesen eltitkolja mindenki elől, és az összeget kiváltani sincs bátorsága. Végül egy illegális helyen köt ki: egy olyan gengszterbandánál, amelyik uzsorakamatra és nyertes lottószelvényekre specializálta magát. Soon Geum rááll, hogy eladja a gengszterfőnöknek (aki mellesleg nem más, mint egyik házvezetőnő társának a főnöke) a lottószelvényt, így megússza a nyereményadót, és a teljes összeget megkapja készpénzben. Ami “pár” doboznyi bankjegyköteget jelent. Soon Geum a sors kegyelméből hirtelen átkozottul gazdag lánnyá válik!

Az ember azt gondolná, ha egy házvezetőnő ilyen helyzetbe kerül, akkor azonnal felmond, vesz magának egy villát, elmegy egy világkörüli útra, valóra váltja legdédelgetettebb álmait stb. A lány azonban hallgat a szerencséjéről, (főképp szenvedélyes hazárdjátékos apukája előtt), visszatér a munkájához, mintha mi sem történt volna, és a világon senki sem sejti, hogy immár a bőre alatt is pénz van.

Közben Gun Woo hazatér Amerikából a családi fészekbe, nagyon másképp, mint ahogy elment: soványan, izmosan, kisportoltan. A viszontlátás öröme hamar megkopik, amikor rájön, hogy kedvenc öreg házvezetőnőjét lepattintották, ráadásul az a Soon Geum, akibe évekkel ezelőtt titokban szerelmes lett, elfoglalta a helyét a házban. Soon Geum, aki maga is kezd felfedezni bimbózó érzelmeket a gazdája fia iránt, úgy dönt, hogy meghódítja, és ehhez minden trükköt bevet, még a titkos pénzraktárához is hozzányúl…

Nem mesélem tovább, elég hozzá annyi, hogy a nyertes lottószelvény valóságos kálváriát jár kézről kézre a történet folyamán. Azt hiszem, az emberi viszonyok ábrázolása mellett épp ez adja a történet sava-borsát, rég láttam olyan sorozatot, ahol ennyi bosszantó, vicces, meghökkentő csavar és fordulat jellemezte volna a pénz útját. A szólás, hogy “fordul a kocka” szinte minden epizódban új értelmet nyer.

A karakterek közül nem tudok olyat mondani – talán Gun Woo apját leszámítva – akit szívből utáltam volna. A végére ugyanis mindenki azt kapta, akit megérdemelt. A házvezetőnők kapcsolata nagyon hihetőre és emberire sikeredett, de az igazi kedvenceim Gun Woo barátja, Young Hee (Kim Min Yoon) és a “gengszter Ahjussi” (Jo Sung Ha) volt. Megmondom őszintén, hogy amikor belekezdtem, túl sokat nem vártam a Romance Town-tól, ehhez képest egy egészen egyedi hangulatú, mulatságos történetet kaptam, némi szociális mondanivalóval megspékelve. Néhol veszített ugyan a tempójából, de végig fent tudta tartani az érdeklődésemet. Csak egyet sajnálok: hogy a vége jó koreai szokás szerint el lett kissé kapkodva, és a két főhős kapcsolatában benne voltak azok a nem hiányzó sablonok, amik nélkül sokkal élvezetesebb lett volna a cselekmény. 

Tetszési indexem: 7/10.

Magyar feliratról egyelőre nincs tudomásom.

SOROZATISMERTETŐ - Creating Destiny

Koreai sorozat

Alternatív cím: Making Fate 

Készült: 2009-2010

Részek száma: 31

Műfaj: családi, vígjáték, romantikus

Szereplők: Eugene (Wonderful Life, I Really Really Like You, King of Baking Kim Tak Gu)

                 Ki Tae Young (Star's Lover, Jejongwoon, Royal Family)

                 Jung Suk Won (Shining Inheritance, Dr. Champ, Midas)

                 Kang Nam Gil (Goong, Bad Family, Capital Scandal, Who Are You?, Playful Kiss)

                 Im Hyun Sik (A palota ékköve, Bad Family, Yi San, The Duo)

                 Kim Jung Nan (Partner, Gumiho: Tale of the Fox's Child)

                 Geum Bo Ra (A palota ékköve, Spring Waltz, Bad Family, Que Sera Sera)

                 Byun Woo Min (Tamra, the Island)

                 Ryu Sang Wook (A Silla királyság ékköve, Comrades)

                 Lee Sung Min

Erről a sorozatról magamhoz képest nem sokat fogok írni. A legelső és legfontosabb észrevételem: túl hosszú volt. Vannak sorozatok, amelyekből 50+ rész sem elég, de ez nem közülük való. Be kell vallanom, hogy a vége felé már sokszor kellett a Fast Forward gombhoz nyúlnom.

Pedig az eleje egész érdekesen indult. Lehet, hogy ha az alkotók nem erőltették volna, és 16 részt terveznek, mindenki jobban jár. Így viszont rendkívül sok volt benne a felesleges, vontatott és logikátlan történés.

A történet lényegében négy család és három generáció sorsának összefonódását mutatja be. Középpontjában a jogászdiplomás Sang Eun (Eugene) áll, aki Ausztráliában nőtt fel a húgával, apjával és nagyapjával közös háztartásban. Hogy még véletlenül se tudja összekötni az életét amerikai barátjával, az apja (Kang Nam Gil) elhatározza, hogy összehozza a gyerekkori pajtása fiával, Kim Yeo Joon-nal (Ki Tae Young) aki Koreában él és orvos. Sőt, nem csupán össze akarja hozni őket, hanem bevett szappanopera-szokás szerint a két család egyszerűen eldönti, hogy a gyerekek összeházasodnak. (Vajon hol láttunk már ilyet???)

Természetesen a csemetéknek eszükben sincs házasodni, de az idősebb generációk hosszas erőlködés után csak összehoznak egy eljegyzést. Közben – csak hogy a történéseket bonyolítsa – bejön a képbe a doki kissé hisztis gyerekkori rajongója, meg Sang Eun iskolatársa, és későbbi részekben egyéb (a történet szempontjából egyáltalán nem hiányzó) mellékszereplők is.

A másik fő szál a doki nővére (Kim Jung Nan) körül bogozódik, aki egyedülálló anya, és akiről kiderül, hogy fiatalkori szerelme nem más, mint Sang Eun iskolatársának a bátyja (Byun Woo Min). Ez a férfi nemrég utazott vissza Koreába és szeretné visszakapni apai jogait.

Van még egypár ilyen „merő véletlen” a történetben, ebből is láthatjuk, hogy Szöul nem is olyan nagy hely, hiába van akkora lélekszáma, mint egész Magyarországnak. Sajnos azonban a merő véletlenek olyan nagy számban jelentkeztek, hogy egy idő után már a szemöldököm se rándult tőlük.

Talán egyedüli jópont, hogy a Creating Destiny temérdek ismerős színészt vonultatott fel. Eugene-től elkezdve a Palota ékkövében is szereplő Im Hyun Sik, Geum Bo Ra és Lee He Do, aztán mindenki apukája, Kang Nam Gil (Goong, Bad Family, Who Are You, Playful Kiss stb.), és mindenki nagymamája Ban Hyo Jung (Shining Inheritance, 49 Days) valamint Jung Suk Won, a Dr. Champ dzsúdósa személyében.

Egyébként a legújabb hírek szerint a két főszereplő, Eugene és Ki Tae Young összeházasodtak. Sok boldogságot nekik!

Tetszési indexem: 5/10. 

Magyar feliratról egyelőre nem tudok.

SOROZATISMERTETŐ - Chuno (Rabszolgavadászok)

Alternatív cím: Slave Hunters

Készült: 2010

Részek száma: 24

Műfaj: akció, dráma, történelmi

Szereplők: Jang Hyuk (Succesful Story of a Bright Girl, Daemang, Thank You, Midas)       

                 Oh Ji Ho (Couple or Trouble, Fugitive: Plan B)

                 Lee Da Hae (Green Rose, My Girl, Miss Ripley)

                 Lee Jong Hyuk (Bicheonmu, Please Marry Me, Fugitive: Plan B)

                 Gong Hyung Jin (Dal Ja's Spring, Fugitive: Plan B, The Duo)

                 Han Jung Soo (Prosecutor Princess, Fugitive: Plan B)

                 Kim Ji Suk (The Vineyard Man, Personal Taste)

                 Kim Ha Eun (Thorn Birds)

                                                 

Ez a sokszereplős, kosztümös sageuk 2010 egyik legnagyobb nézettségű sorozata volt Koreában. Azt kell mondjam, ezen nem is csodálkozom. Amellett, hogy a fülnek és a szemnek is valóságos tobzódás, a néző figyelmét és érzelmeit is erőteljesen megdolgoztatja. Számomra tulajdonképp olyan volt, mint egy hősköltemény vagy ballada, a modern látványtechnika elemeivel tunningolva. Minden olyasmi ötvöződik benne, ami elvárható egy 15-ös karikával ellátott sorozattól: akció, dráma, humor, romantika, történelmi körkép, amit még jobban kiemel a sok gyönyörű táj, az igényes kosztümök, a belevaló zene és egy seregnyi érdekes karakter.

A Chuno a 17. századi Koreába (vagyis a Csoszun birodalomba), a második mandzsu inváziót követő időszakba repít minket. Rögtön az első rész elején a narráció felvázolja ezt a politikai forrongásokkal teli, vérzivataros időszakot. A trón várományosa meghalt, a feleségét kivégezték, gyermekeiket pedig Jeju szigetére száműzték, ahol csak a legkisebb, 4 éves kis herceg maradt életben. Csoszun reménytelen helyzetben tengődő lakosságának csaknem a fele rabszolgaságba kényszerült. Velük a gazdáik úgy bántak, mint az állatokkal, ezért sokan a szökést választották – és ez a jelenség teremtette meg a rabszolgavadászat intézményét.

 

A történet több szálon fut.

Az egyik, de nem egyetlen főszereplő Daegil, a rabszolgavadász. A két társával, a fiatal, szoknyabolond Wangson-nal és az idősebb, megfontolt Choi “tábornok”-kal ütőképes kis csapatot alkotva cserkészik be a szökött rabszolgákat.

Mint az általában megszokott az ilyen sorozatokban, Daegil a múltja terheit cipeli – valaha nemesember fia volt, aki a család egyik rabszolgalányával, a szépséges Unnyeon-nal egy ideális, új világrendről ábrándozott, amelyben szolga és úr közötti különbség eltűnik. Ebbe az álomképbe rondít bele csúnyán a valóság, amikor Unnyeon bátyja fellázad, felgyújtja a portát, megöli Daegil apját, őt magát pedig csúnyán megsebesíti, aztán Unnyeon-nal együtt megszökik. A tragédia változtatja át a távoli ideákban hívő fiatalurat cinikus, megszállott rabszolgavadásszá, aki 10 éve kutatja lázasan eltűnt szerelme és élete tönkretevője nyomát.

Unnyeon ezalatt “kiemelkedik”, vagyis fivérével együtt kiégeti testéből a rabszolgabillogot és nemesi rangot vásárol. Bátyjának majdnem sikerül is hozzáadnia őt egy gazdag emberhez, csakhogy az esküvő napján a lányban feltámad az ellenkezés és megszökik. Menekülés közben összefut egy másik különös szökevénnyel, egy hallgatag férfival, és immár együtt folytatják az útjukat árkon-bokron, Csoszun vadregényes tájain keresztül.

Ez a szökevény nem más pedig, mint a harmadik főszereplő, Song Taeha, az egykori trónörökös hűséges embere, elit katona, akit a társa árulása juttat rabszolgasorsra. Az ő célja grandiózus és nemes: vissza akarja állítani az örökösödési rendet, mégpedig úgy, hogy trónra juttatja a néha koronaherceg Jejura száműzött kisfiát. Természetesen a régi politikai ellenfelek nem nézhetik tétlenül e veszélyes ellenfél szabadulását, így felbérelik a legjobb kopókat: egyrészt Daegil csapatát, másrészt azt, aki valaha Song Taeha barátja és bajtársa volt, mára azonban leggyűlöltebb ellensége – a veszedelmes, könyörtelen harcost, Hwang Chul Woong-ot. Ezzel veszi kezdetét az egész országot beívelő, izgalmakban bővelkedő hajtóvadászat. Az idő előrehaladtával egyre több szereplő szól bele a dolgok alakulásába, így szélesedik a kép: betekinthetünk Daegilék szállásadói, más rabszolgavadászok, a “felsőbb körök” konspirátorai életébe, valamint a nemesi házak melléképületeiben titokban készülő rabszolgapuccs mozzanataiba is.

Minél több mellékszál fonódik a fő cselekményhez, annál jobban hasonlít a történet egy hegyekből lezúduló folyamhoz. Végkimenetele immár az egész ország sorsát megpecsételheti.

És most hadd térjek rá a szereplőkre, mert igazából szerintem ez volt az egyik legnagyobb erőssége a sorozatnak.

Először is itt van Lee Daegil, akit Jang Hyuk alakít, tökéletesen és hitelesen. Ő nem szokványos sorozathős. Kiábrándult, cinikus alak, aki teljesen hátat fordított a nemesi múltjának. A becsület bajnokát nem lehetne róla mintázni, a modora finoman szólva nem megnyerő, minden szava nyegle, gúnyos és közönséges. A tekintetében gyakran ott csillog valami eszelős szikra, és a mosolya ritkán barátságos. A gyakran emlegetett mondata: “Az élet kész szenvedés”, szinte az arcára van írva, árulkodik róla a szemöldökét átszelő sebhely, a zilált haj és a megvető vigyora. Mégis, valahol az ember érzi, hogy legbelül még maradt belőle abból az álmokat kergető nemes ifjúból, aki valaha feladta volna a rangját egy rabszolgalányért.

 

Song Taeha (Oh Ji Ho) pontosan Daegil ellentéte, mégis, amikor ők ketten vannak a színen, az ember azt gondolja, nincs náluk ütőképesebb párosítás. Vagy talán pont az ellentét kovácsolna belőlük jó csapatot. Song Taeha is nemesi származású, szigorú elveket neveltek belé, és egész életét a harctéren töltötte. Szilárd jellemű, szavatartó férfiú, aki Buddha nyugalmával küzdi át magát minden sorscsapáson a célja felé. Néha kissé túlzásba is viszi a becsületességet, ebből a szempontból tipikus, idealizált bajnoknak tekinthető, viszont neki is megvannak a maga megmosolyogtató hibái – például az, hogy fogalma sincs, hogyan kell levenni a lábáról a szebbik nemet. Kicsit merev világnézete a történet folyamán a rabszolgavadásznak köszönhetően sokat változik. 

Unnyeont (Lee Da Hee) kicsit kétdimenziós figurának tartottam, és ez csak részben a színésznő hibája. Végig a történet folyamán egy nemes úrnő visszafogottságával viselkedett mindenki irányába, ahhoz képest, hogy rabszolgaként született, és ez kicsit furcsán hatott. 

Kicsit sajnáltam, hogy a két másik rabszolgavadász, Wangson (Kim Ji Suk) és Choi tábornok (Han Jung Soo) figurája nincs jobban kidolgozva. Pedig az ő hármasuk Daegillel igazi színfoltja volt a történetnek és a humor kiapadhatatlan forrása, kiváltképp, amikor a táncoslány, Solhwa (Kim Ha Eun) becsatlakozott negyediknek a társulatba. Az életrevaló, cserfes leányzó a sorozat egyik legszerethetőbb szereplője volt számomra.

Hwang Chul Woong (Lee Jong Hyuk) pont ellenkezőleg: a tekintetéből áradó, hideg, könyörtelen gyűlölet talán mindenki másnál ellenszenvesebbé tette, hiába próbálták az alkotók ezt a benyomást pár “emberi” háttérinformációval ellensúlyozni.

Végül kiemelném még Eop Bok-ot (Gong Hyung Jin), a tigrisvadászt, aki rabszolgasorba kényszerülvén vezető szerepet vállalt fel a felkelésben. Kár, hogy közte és a Chobok nevű rabszolgalány közötti romantikus szál olyan szegényesen lett kibontva, de azért volt egy nagyon aranyos párbeszéd, ami egyben jellemző a sorozat humorára is. Ebben az ominózus jelenetben Eop Bok a hátára veszi a rabszolgalányt (ez a legnagyobb törődés jele Koreában), aki megkérdezi:

- Nehéz vagyok?

Mire Eop Bok:

- Nehéz? Olyan vagy, mint egy medve, amelyik 3 hónapig koplalt.

- Ha egy medve 3 hónapig koplalt, könnyű lesz?

- Dehogyis. Mégiscsak egy medve!

Eop Bok utolsó jelenete, amelyben a vállára vetett kovás puskákkal Terminátorként intézi el a sanyargatóit, igazán nagyot ütött - mindazok ellenére, hogy szerintem a lázadó rabszolgák szervezkedéseit a komikus elemekkel néha komolytalanná tették az alkotók.

Összességében ez egy igazán sodró lendületű, látványos, (néhol kicsit véres), de izgalmas eposz volt, amin nem tudtam unatkozni. A fő szerelmi szál végre nem volt kiszámíthatónak nevezhető, egyedüli panaszom, hogy a sok hallgatag, ábrándos nézés közepette elveszett az igazi átélés. Persze a koreai sorozatokra jellemző, hogy néhol dramaturgiailag eltúlozzák a szereplők lelki vívódásait, máshol pedig az ember többet remél. A másik, ami furcsán hatott, az akciójelenetek aláfestéseként szolgáló rap(?)-szerű zene.

Az utolsó részről annyit, hogy szép és megható, de azért kidolgozatlannak éreztem. Abba pedig újfent bele kell törődnöm, hogy az ilyen típusú “sageuk” drámáktól nem várható amcsi típusú, tökéletes, szivárványos happy end.

Tetszési indexem: 8/10.

Letöltési lehetőségek magyar felirattal: d-addicts.