SOROZATISMERTETŐ - Romance Town

ROMANCE TOWN

Koreai sorozat

Készült: 2011

Részek száma: 20

Műfaj: romantikus vígjáték

Szereplők: Sung Yu Ri (One Fine Day, Hong Gil Dong)
                 Jung Gyu Woon (Dr. Champ)
                 Kim Min Joon (Damo, In-Soon Is Pretty, On Air, Tazza, Friend, Our Legend)
                 Min Hyo Rin (Triple, Dr. Champ)
                 Lee Jae Yong (Yi San, Love and Marriage, Sungkyungkwan Scandal, Athena)
                 Ban Hyo Jung (Shining Inheritance, Creating Destiny, 49 Days)
                 Park Ji Young (Who Are You?)
                 Jo Sung Ha (Chuno, My Princess)

Egy újabb olyan sorozat, amelynél ötletem sincs, miért ilyen címet választottak, mert a románc, bár megjelent a történetben, csak adalék volt és nem vezérmotívum. Nekem, miközben néztem, időről-időre olyan hangulatom támadt, mintha a Lila Akác közben járnék, amúgy koreai módra, mivel itt is mindenkinek megvolt a maga szennyese… Ezért nem csodálkoztam volna, ha a cím inkább “Született feleségek házvezetőnők”. Mert a cselekmény itt nem a feleségek, hanem öt gazdag család házvezetőnője körül bonyolódik, na és persze a PÉNZ körül – amely egy csinos summát rejtő telitalálatos lottószelvény képében kísérti az “ártatlan” lelkeket.

  

A főszereplő Soon Geum (Sung Yu Ri), egy húszas éveiben járó lány, akinek már az anyja és a nagyanyja is cseléd volt gazdag családoknál. Élete legszerencsétlenebb, legcsóróbb időszakában véletlenül megismerkedik az esetlen, kövérkés, ámde igen tehetős Kang Gun Woo-val (Jung Gyu Woon). Gun Woo apja nagy nőfaló, épp a ki tudja hányadik trófeafeleségét hozza a házhoz. Az eseménynek az egész utca a szemtanúja, és mindez nem elég, egy öreg nénike is megjelenik egy csecsemővel, és csak arra emlékszik, hogy az apa vezetékneve Kang. Gun Woo apja, hogy ne derüljenek ki múltbéli ballépései, elhiteti az utca népével, hogy a baba a fia zabigyereke. Gun Woo-t rábeszéli, hogy némi (sok) pénz fejében menjen ki az USA-ba tanulni, és ha majd pár év múlva visszatér, bevallja a szomszédságnak az igazat a gyerekről. Közben az új feleség megszabadul a család öreg házvezetőnőjétől, akit Gun Woo a nagyanyjaként szeretett, és a szerencse úgy hozza, hogy épp Soon Geum kapja meg az állást. A néni nem szeretné, ha Gun Woo ezt megtudná és hazajönne az USA-ból, ezért megkéri Soon Geum-ot, hogy amíg ott tartózkodik, levelezzen a fiúval az ő nevében.

Eltelik három év. Soon Geum jó barátságba keveredik a szomszédos házak házvezetőnőivel, minden héten összegyűlnek, együtt kártyáznak, pletykálnak és figyelik a lottósorsolást. Az ominózus napon Soon Geum két lottószelvényt tölt ki, egyet magának, egyet közösen a többi lánnyal. Némi kavarodás támad, és a két szelvény összecserélődik, így amikor kiderül, hogy az egyik szelvény telitalálatos, Soon Geum jóhiszeműen azt gondolja, hogy egyedül őt illeti a nyeremény. Ami nem is kevés: 1 milliárd won!

Az egészet természetesen eltitkolja mindenki elől, és az összeget kiváltani sincs bátorsága. Végül egy illegális helyen köt ki: egy olyan gengszterbandánál, amelyik uzsorakamatra és nyertes lottószelvényekre specializálta magát. Soon Geum rááll, hogy eladja a gengszterfőnöknek (aki mellesleg nem más, mint egyik házvezetőnő társának a főnöke) a lottószelvényt, így megússza a nyereményadót, és a teljes összeget megkapja készpénzben. Ami “pár” doboznyi bankjegyköteget jelent. Soon Geum a sors kegyelméből hirtelen átkozottul gazdag lánnyá válik!

Az ember azt gondolná, ha egy házvezetőnő ilyen helyzetbe kerül, akkor azonnal felmond, vesz magának egy villát, elmegy egy világkörüli útra, valóra váltja legdédelgetettebb álmait stb. A lány azonban hallgat a szerencséjéről, (főképp szenvedélyes hazárdjátékos apukája előtt), visszatér a munkájához, mintha mi sem történt volna, és a világon senki sem sejti, hogy immár a bőre alatt is pénz van.

Közben Gun Woo hazatér Amerikából a családi fészekbe, nagyon másképp, mint ahogy elment: soványan, izmosan, kisportoltan. A viszontlátás öröme hamar megkopik, amikor rájön, hogy kedvenc öreg házvezetőnőjét lepattintották, ráadásul az a Soon Geum, akibe évekkel ezelőtt titokban szerelmes lett, elfoglalta a helyét a házban. Soon Geum, aki maga is kezd felfedezni bimbózó érzelmeket a gazdája fia iránt, úgy dönt, hogy meghódítja, és ehhez minden trükköt bevet, még a titkos pénzraktárához is hozzányúl…

Nem mesélem tovább, elég hozzá annyi, hogy a nyertes lottószelvény valóságos kálváriát jár kézről kézre a történet folyamán. Azt hiszem, az emberi viszonyok ábrázolása mellett épp ez adja a történet sava-borsát, rég láttam olyan sorozatot, ahol ennyi bosszantó, vicces, meghökkentő csavar és fordulat jellemezte volna a pénz útját. A szólás, hogy “fordul a kocka” szinte minden epizódban új értelmet nyer.

A karakterek közül nem tudok olyat mondani – talán Gun Woo apját leszámítva – akit szívből utáltam volna. A végére ugyanis mindenki azt kapta, akit megérdemelt. A házvezetőnők kapcsolata nagyon hihetőre és emberire sikeredett, de az igazi kedvenceim Gun Woo barátja, Young Hee (Kim Min Yoon) és a “gengszter Ahjussi” (Jo Sung Ha) volt. Megmondom őszintén, hogy amikor belekezdtem, túl sokat nem vártam a Romance Town-tól, ehhez képest egy egészen egyedi hangulatú, mulatságos történetet kaptam, némi szociális mondanivalóval megspékelve. Néhol veszített ugyan a tempójából, de végig fent tudta tartani az érdeklődésemet. Csak egyet sajnálok: hogy a vége jó koreai szokás szerint el lett kissé kapkodva, és a két főhős kapcsolatában benne voltak azok a nem hiányzó sablonok, amik nélkül sokkal élvezetesebb lett volna a cselekmény. 

Tetszési indexem: 7/10.

Magyar feliratról egyelőre nincs tudomásom.

SOROZATISMERTETŐ - Creating Destiny

Koreai sorozat

Alternatív cím: Making Fate 

Készült: 2009-2010

Részek száma: 31

Műfaj: családi, vígjáték, romantikus

Szereplők: Eugene (Wonderful Life, I Really Really Like You, King of Baking Kim Tak Gu)

                 Ki Tae Young (Star's Lover, Jejongwoon, Royal Family)

                 Jung Suk Won (Shining Inheritance, Dr. Champ, Midas)

                 Kang Nam Gil (Goong, Bad Family, Capital Scandal, Who Are You?, Playful Kiss)

                 Im Hyun Sik (A palota ékköve, Bad Family, Yi San, The Duo)

                 Kim Jung Nan (Partner, Gumiho: Tale of the Fox's Child)

                 Geum Bo Ra (A palota ékköve, Spring Waltz, Bad Family, Que Sera Sera)

                 Byun Woo Min (Tamra, the Island)

                 Ryu Sang Wook (A Silla királyság ékköve, Comrades)

                 Lee Sung Min

Erről a sorozatról magamhoz képest nem sokat fogok írni. A legelső és legfontosabb észrevételem: túl hosszú volt. Vannak sorozatok, amelyekből 50+ rész sem elég, de ez nem közülük való. Be kell vallanom, hogy a vége felé már sokszor kellett a Fast Forward gombhoz nyúlnom.

Pedig az eleje egész érdekesen indult. Lehet, hogy ha az alkotók nem erőltették volna, és 16 részt terveznek, mindenki jobban jár. Így viszont rendkívül sok volt benne a felesleges, vontatott és logikátlan történés.

A történet lényegében négy család és három generáció sorsának összefonódását mutatja be. Középpontjában a jogászdiplomás Sang Eun (Eugene) áll, aki Ausztráliában nőtt fel a húgával, apjával és nagyapjával közös háztartásban. Hogy még véletlenül se tudja összekötni az életét amerikai barátjával, az apja (Kang Nam Gil) elhatározza, hogy összehozza a gyerekkori pajtása fiával, Kim Yeo Joon-nal (Ki Tae Young) aki Koreában él és orvos. Sőt, nem csupán össze akarja hozni őket, hanem bevett szappanopera-szokás szerint a két család egyszerűen eldönti, hogy a gyerekek összeházasodnak. (Vajon hol láttunk már ilyet???)

Természetesen a csemetéknek eszükben sincs házasodni, de az idősebb generációk hosszas erőlködés után csak összehoznak egy eljegyzést. Közben – csak hogy a történéseket bonyolítsa – bejön a képbe a doki kissé hisztis gyerekkori rajongója, meg Sang Eun iskolatársa, és későbbi részekben egyéb (a történet szempontjából egyáltalán nem hiányzó) mellékszereplők is.

A másik fő szál a doki nővére (Kim Jung Nan) körül bogozódik, aki egyedülálló anya, és akiről kiderül, hogy fiatalkori szerelme nem más, mint Sang Eun iskolatársának a bátyja (Byun Woo Min). Ez a férfi nemrég utazott vissza Koreába és szeretné visszakapni apai jogait.

Van még egypár ilyen „merő véletlen” a történetben, ebből is láthatjuk, hogy Szöul nem is olyan nagy hely, hiába van akkora lélekszáma, mint egész Magyarországnak. Sajnos azonban a merő véletlenek olyan nagy számban jelentkeztek, hogy egy idő után már a szemöldököm se rándult tőlük.

Talán egyedüli jópont, hogy a Creating Destiny temérdek ismerős színészt vonultatott fel. Eugene-től elkezdve a Palota ékkövében is szereplő Im Hyun Sik, Geum Bo Ra és Lee He Do, aztán mindenki apukája, Kang Nam Gil (Goong, Bad Family, Who Are You, Playful Kiss stb.), és mindenki nagymamája Ban Hyo Jung (Shining Inheritance, 49 Days) valamint Jung Suk Won, a Dr. Champ dzsúdósa személyében.

Egyébként a legújabb hírek szerint a két főszereplő, Eugene és Ki Tae Young összeházasodtak. Sok boldogságot nekik!

Tetszési indexem: 5/10. 

Magyar feliratról egyelőre nem tudok.

SOROZATISMERTETŐ - Chuno (Rabszolgavadászok)

Alternatív cím: Slave Hunters

Készült: 2010

Részek száma: 24

Műfaj: akció, dráma, történelmi

Szereplők: Jang Hyuk (Succesful Story of a Bright Girl, Daemang, Thank You, Midas)       

                 Oh Ji Ho (Couple or Trouble, Fugitive: Plan B)

                 Lee Da Hae (Green Rose, My Girl, Miss Ripley)

                 Lee Jong Hyuk (Bicheonmu, Please Marry Me, Fugitive: Plan B)

                 Gong Hyung Jin (Dal Ja's Spring, Fugitive: Plan B, The Duo)

                 Han Jung Soo (Prosecutor Princess, Fugitive: Plan B)

                 Kim Ji Suk (The Vineyard Man, Personal Taste)

                 Kim Ha Eun (Thorn Birds)

                                                 

Ez a sokszereplős, kosztümös sageuk 2010 egyik legnagyobb nézettségű sorozata volt Koreában. Azt kell mondjam, ezen nem is csodálkozom. Amellett, hogy a fülnek és a szemnek is valóságos tobzódás, a néző figyelmét és érzelmeit is erőteljesen megdolgoztatja. Számomra tulajdonképp olyan volt, mint egy hősköltemény vagy ballada, a modern látványtechnika elemeivel tunningolva. Minden olyasmi ötvöződik benne, ami elvárható egy 15-ös karikával ellátott sorozattól: akció, dráma, humor, romantika, történelmi körkép, amit még jobban kiemel a sok gyönyörű táj, az igényes kosztümök, a belevaló zene és egy seregnyi érdekes karakter.

A Chuno a 17. századi Koreába (vagyis a Csoszun birodalomba), a második mandzsu inváziót követő időszakba repít minket. Rögtön az első rész elején a narráció felvázolja ezt a politikai forrongásokkal teli, vérzivataros időszakot. A trón várományosa meghalt, a feleségét kivégezték, gyermekeiket pedig Jeju szigetére száműzték, ahol csak a legkisebb, 4 éves kis herceg maradt életben. Csoszun reménytelen helyzetben tengődő lakosságának csaknem a fele rabszolgaságba kényszerült. Velük a gazdáik úgy bántak, mint az állatokkal, ezért sokan a szökést választották – és ez a jelenség teremtette meg a rabszolgavadászat intézményét.

 

A történet több szálon fut.

Az egyik, de nem egyetlen főszereplő Daegil, a rabszolgavadász. A két társával, a fiatal, szoknyabolond Wangson-nal és az idősebb, megfontolt Choi “tábornok”-kal ütőképes kis csapatot alkotva cserkészik be a szökött rabszolgákat.

Mint az általában megszokott az ilyen sorozatokban, Daegil a múltja terheit cipeli – valaha nemesember fia volt, aki a család egyik rabszolgalányával, a szépséges Unnyeon-nal egy ideális, új világrendről ábrándozott, amelyben szolga és úr közötti különbség eltűnik. Ebbe az álomképbe rondít bele csúnyán a valóság, amikor Unnyeon bátyja fellázad, felgyújtja a portát, megöli Daegil apját, őt magát pedig csúnyán megsebesíti, aztán Unnyeon-nal együtt megszökik. A tragédia változtatja át a távoli ideákban hívő fiatalurat cinikus, megszállott rabszolgavadásszá, aki 10 éve kutatja lázasan eltűnt szerelme és élete tönkretevője nyomát.

Unnyeon ezalatt “kiemelkedik”, vagyis fivérével együtt kiégeti testéből a rabszolgabillogot és nemesi rangot vásárol. Bátyjának majdnem sikerül is hozzáadnia őt egy gazdag emberhez, csakhogy az esküvő napján a lányban feltámad az ellenkezés és megszökik. Menekülés közben összefut egy másik különös szökevénnyel, egy hallgatag férfival, és immár együtt folytatják az útjukat árkon-bokron, Csoszun vadregényes tájain keresztül.

Ez a szökevény nem más pedig, mint a harmadik főszereplő, Song Taeha, az egykori trónörökös hűséges embere, elit katona, akit a társa árulása juttat rabszolgasorsra. Az ő célja grandiózus és nemes: vissza akarja állítani az örökösödési rendet, mégpedig úgy, hogy trónra juttatja a néha koronaherceg Jejura száműzött kisfiát. Természetesen a régi politikai ellenfelek nem nézhetik tétlenül e veszélyes ellenfél szabadulását, így felbérelik a legjobb kopókat: egyrészt Daegil csapatát, másrészt azt, aki valaha Song Taeha barátja és bajtársa volt, mára azonban leggyűlöltebb ellensége – a veszedelmes, könyörtelen harcost, Hwang Chul Woong-ot. Ezzel veszi kezdetét az egész országot beívelő, izgalmakban bővelkedő hajtóvadászat. Az idő előrehaladtával egyre több szereplő szól bele a dolgok alakulásába, így szélesedik a kép: betekinthetünk Daegilék szállásadói, más rabszolgavadászok, a “felsőbb körök” konspirátorai életébe, valamint a nemesi házak melléképületeiben titokban készülő rabszolgapuccs mozzanataiba is.

Minél több mellékszál fonódik a fő cselekményhez, annál jobban hasonlít a történet egy hegyekből lezúduló folyamhoz. Végkimenetele immár az egész ország sorsát megpecsételheti.

És most hadd térjek rá a szereplőkre, mert igazából szerintem ez volt az egyik legnagyobb erőssége a sorozatnak.

Először is itt van Lee Daegil, akit Jang Hyuk alakít, tökéletesen és hitelesen. Ő nem szokványos sorozathős. Kiábrándult, cinikus alak, aki teljesen hátat fordított a nemesi múltjának. A becsület bajnokát nem lehetne róla mintázni, a modora finoman szólva nem megnyerő, minden szava nyegle, gúnyos és közönséges. A tekintetében gyakran ott csillog valami eszelős szikra, és a mosolya ritkán barátságos. A gyakran emlegetett mondata: “Az élet kész szenvedés”, szinte az arcára van írva, árulkodik róla a szemöldökét átszelő sebhely, a zilált haj és a megvető vigyora. Mégis, valahol az ember érzi, hogy legbelül még maradt belőle abból az álmokat kergető nemes ifjúból, aki valaha feladta volna a rangját egy rabszolgalányért.

 

Song Taeha (Oh Ji Ho) pontosan Daegil ellentéte, mégis, amikor ők ketten vannak a színen, az ember azt gondolja, nincs náluk ütőképesebb párosítás. Vagy talán pont az ellentét kovácsolna belőlük jó csapatot. Song Taeha is nemesi származású, szigorú elveket neveltek belé, és egész életét a harctéren töltötte. Szilárd jellemű, szavatartó férfiú, aki Buddha nyugalmával küzdi át magát minden sorscsapáson a célja felé. Néha kissé túlzásba is viszi a becsületességet, ebből a szempontból tipikus, idealizált bajnoknak tekinthető, viszont neki is megvannak a maga megmosolyogtató hibái – például az, hogy fogalma sincs, hogyan kell levenni a lábáról a szebbik nemet. Kicsit merev világnézete a történet folyamán a rabszolgavadásznak köszönhetően sokat változik. 

Unnyeont (Lee Da Hee) kicsit kétdimenziós figurának tartottam, és ez csak részben a színésznő hibája. Végig a történet folyamán egy nemes úrnő visszafogottságával viselkedett mindenki irányába, ahhoz képest, hogy rabszolgaként született, és ez kicsit furcsán hatott. 

Kicsit sajnáltam, hogy a két másik rabszolgavadász, Wangson (Kim Ji Suk) és Choi tábornok (Han Jung Soo) figurája nincs jobban kidolgozva. Pedig az ő hármasuk Daegillel igazi színfoltja volt a történetnek és a humor kiapadhatatlan forrása, kiváltképp, amikor a táncoslány, Solhwa (Kim Ha Eun) becsatlakozott negyediknek a társulatba. Az életrevaló, cserfes leányzó a sorozat egyik legszerethetőbb szereplője volt számomra.

Hwang Chul Woong (Lee Jong Hyuk) pont ellenkezőleg: a tekintetéből áradó, hideg, könyörtelen gyűlölet talán mindenki másnál ellenszenvesebbé tette, hiába próbálták az alkotók ezt a benyomást pár “emberi” háttérinformációval ellensúlyozni.

Végül kiemelném még Eop Bok-ot (Gong Hyung Jin), a tigrisvadászt, aki rabszolgasorba kényszerülvén vezető szerepet vállalt fel a felkelésben. Kár, hogy közte és a Chobok nevű rabszolgalány közötti romantikus szál olyan szegényesen lett kibontva, de azért volt egy nagyon aranyos párbeszéd, ami egyben jellemző a sorozat humorára is. Ebben az ominózus jelenetben Eop Bok a hátára veszi a rabszolgalányt (ez a legnagyobb törődés jele Koreában), aki megkérdezi:

- Nehéz vagyok?

Mire Eop Bok:

- Nehéz? Olyan vagy, mint egy medve, amelyik 3 hónapig koplalt.

- Ha egy medve 3 hónapig koplalt, könnyű lesz?

- Dehogyis. Mégiscsak egy medve!

Eop Bok utolsó jelenete, amelyben a vállára vetett kovás puskákkal Terminátorként intézi el a sanyargatóit, igazán nagyot ütött - mindazok ellenére, hogy szerintem a lázadó rabszolgák szervezkedéseit a komikus elemekkel néha komolytalanná tették az alkotók.

Összességében ez egy igazán sodró lendületű, látványos, (néhol kicsit véres), de izgalmas eposz volt, amin nem tudtam unatkozni. A fő szerelmi szál végre nem volt kiszámíthatónak nevezhető, egyedüli panaszom, hogy a sok hallgatag, ábrándos nézés közepette elveszett az igazi átélés. Persze a koreai sorozatokra jellemző, hogy néhol dramaturgiailag eltúlozzák a szereplők lelki vívódásait, máshol pedig az ember többet remél. A másik, ami furcsán hatott, az akciójelenetek aláfestéseként szolgáló rap(?)-szerű zene.

Az utolsó részről annyit, hogy szép és megható, de azért kidolgozatlannak éreztem. Abba pedig újfent bele kell törődnöm, hogy az ilyen típusú “sageuk” drámáktól nem várható amcsi típusú, tökéletes, szivárványos happy end.

Tetszési indexem: 8/10.

Letöltési lehetőségek magyar felirattal: d-addicts.

                

SOROZATISMERTETŐ - You're Beautiful

Koreai sorozat

Alternatív címek: He’s Beautiful, You’re Handsome

Készült: 2009

Részek száma: 16

Műfaj: vígjáték

Szereplők: Jang Geun Suk (Mary Stayed Out All Night, Beethoven Virus)
                 Park Shin Hye (Heartstrings)
                 Jung Yong Hwa (Heartstrings)
                 Lee Hong Ki
                 Uee (Birdie Buddy)

Ennek a sorozatnak a célközönsége, nyíltan vagy burkoltan, de mindenképp a fiatalabb generáció. Nem csoda hát, ha az említett körben nagyon népszerű is. Ha még 16 lennék, biztos egyetértenék az interneten fellelhető kommentekkel: „Imádtam – irtó cuki, főleg a fiúk – Must see!” Mai fejjel már picit árnyaltabban fogalmazok.

A sorozat elkövetői a Hong nővérek, akik már 2009 előtt és azóta is bizonyították, hogy jó érzékkel tudnak populáris vígjátéksorozatokat készíteni. A műveik összetéveszthetetlenek, nemcsak a könnyen emészthető (néha egyenesen idétlen) humor miatt, hanem mert szívesen parodizálnak felkapott popegyütteseket, hollywoodi és hazai (értsd: koreai) filmalkotásokat. Emellett bizonyos motívumokat, sőt színészeket előszeretettel emelnek át egyik sorozatukból a másikba.

Így került pl. Jang Geun Suk is ide, a Hong Gil Dong című dorama egyik mellékszerepéből egyenesen a You’re Beautiful színészgárdájának élére. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez a sorozat növelte duplájára a rajongótáborát, annak ellenére, hogy túl sokat nem kellett megcsillogtatnia a színészi képességeiből.

De térjünk rá a történetre. A cím – magyarra fordítva: Gyönyörű vagy – egy kis magyarázatra szorul. A sorozat főszereplőjének a neve ugyanis nemcsak a mi fülünk számára szokatlan. Go Mi Nam neve magyarba átültetve valami olyasmit jelent, hogy „szépfiú”, és ezzel élcelődnek is néha a sorozatban.

Az első részben megismerkedünk a keresztségben Gemma nevet kapott ifjú apácanövendékkel, aki árvaházban nőtt fel. Épp Rómába készül, amikor felbukkan fiú ikertestvérének, Go Mi Namnak a menedzsere. Go Mi Nam feltörekvő ifjú rockzenész, és épp készül elfoglalni a helyét a népszerű A.N.Jell (ejtsd éj-en-dzsel) nevű formációban, amikor egy váratlan műtét közbeszól. A menedzsernek pedig az az isteni ötlete támad, hogy ha már úgyis hasonlítanak, Gemma helyettesíthetné őt a szerződés aláírásánál.

Gemma rááll a dologra, fiúruhát ölt és elmegy a paktum helyszínére. Az első találkozás a zenekar tagjaival teljesen elbűvöli ártatlan kis apácanövendékünket. A három fiút – Tae Kyungot, Shin Woo-t és Jeremyt nem is tudja máshoz hasonlítani, csak a templomkertben kiállított pucér márványszobrokhoz. Hogy mégis földi halandók, arra a csapat frontembere, Tae Kyung hamar ráébreszti, amikor bevonszolja az egyik hangszigetelt stúdióba és rákényszeríti az éneklésre. Gemma elénekel egy zsoltárt – és csak a teljesen gyengeelméjű nézők nem jönnének rá egyből, hogy lánnyal van dolguk – mire a mogorva bandavezérnek eláll a szava, és megköttetik az üzlet – Gemma (pontosabban Go Mi Nam) fel van véve az együttesbe.

Gemma számára itt véget is érne a szereplés, ő Rómába akar utazni, ám a reptéren az útlevelét kalandos módon elcseréli az „angyali” bandavezér mp3-lejátszójával, így lemarad a gépről. Belehallgat egy dalba, és megpecsételődik a sorsa. Beadja a derekát a menedzsernek, és úgy dönt, eljátssza az ikertestvére szerepét, amíg az vissza nem térhet a világot jelentő deszkákra.

Ennyi volna a bevezető. A folytatást nem részletezem, elég tudni, hogy sok benne a poén, de kevés az eredetiség.

Az egyik érthetetlen húzás az írók részéről, hogy Gemma valódi személyazonossága már a történet elején kiderül egy csomó ember számára. A másik, hogy a két apátlan-anyátlan árva közötti interakció egyenlő a nullával. Gyakorlatilag egyedül vannak a világban (a nagynénit leszámítva), mégsem érződik közöttük semmilyen testvéri ragaszkodás.

Persze a fentieken kívül is akadt számos történetvezetési furcsaság, de most inkább rátérnék a karakterekre.

Kedvencet nem igazán tudnék mondani. Park Shin Hye aranyosan játszott, de olykor erőltetettnek tűnt az „édi-bédi naíva” megformálása. A valódi Go Mi Nam, akár Columbo felesége, gyakran szóba került, de az alkotók kínosan ügyeltek rá, hogy a lehető legkevesebbet lépjen a színre, mintha attól tartanának, hogy Park Shin Hye nem képes megbirkózni a fiúszereppel. Pedig én szívesen láttam volna a kettős alakítást. Gemma/Go Mi Nyu karaktere önmagában nem volt igazán szórakoztató, inkább csak sodródott az eseményekkel. Amikor a lány esetlen kiskutyaként loholt az ő „legfényesebb csillaga”, Tae Kyung nyomában, vagy amikor minden második szavával bocsánatot kért, mindig az az érzésem támadt, hogy nincs igazán saját akarata. 

 

Jang Geun Suk jól hozta a citromba harapott arckifejezést, néha már aggódtam, nehogy úgy maradjon. Amikor először megláttam, a frizurájától és a vastag szemkontúrtól is kilelt a hideg, később már egész megszoktam az „imidzsét”, de igazán csak azokban a pillanatokban tudtam értékelni, amikor keresztbe tett a „nemzet tündérkéjének”.

 

Shin Woo tipikus másodhegedűs drámahős. Szegény nem nagyon tudott kibontakozni a történetben. Sajnáltam (a színészt és a karaktert is) az eltékozolt lehetőségért. A szőkére festett Jeremy csak Angelina Jolie-val együtt volt aranyos – nélküle az esetek többségében inkább borzasztó éretlen. Akadt még vagy fél tucatnyi hasonló figura – „Mr. Jackpot”, a rettenetes angol kiejtésével, Go Mi Nam menedzsere, a riporter, a nemzet tündérkéje meg a pénzéhes nagynéni, mindannyian jellegzetes, irritáló Hong-karakterek.

A sztori legnagyobb pozitívuma számomra mindenképp a sok fülbemászó dal. Talán a Hong nővérek jobban jártak volna, ha zenés darabbá alakítják, kevesebb idétlen geggel. Azért olyan jelenet is akadt, amin szívből tudtam nevetni – mint például a disznós üldözés és a plüssnyúlon végzett szervátültetés.

Összegezve tehát, nem mondom a sorozatra, hogy rossz, csak azt, hogy bizonyos kor felett már igen nehéz komolyan venni.

Tetszési indexem: 6/10.

SCENT OF A WOMAN - sorozatismertető és feliratok

Koreai sorozat

Készült: 2011

Részek száma: 16

Műfaj: romantikus

Szereplők:
Kim Sun Ah - Lee Yeon Jae
Lee Dong Wook - Kang Ji Wook
Uhm Ki Joon - Chae Eun Suk
Seo Hyo Rim - Im Se Kyung

Lee Yeon Jae 34 éves vénlány, egy utazási irodában dolgozik. A főnöke nap mint nap terrorizálja, de eltűri, mert szüksége van az állására. Egy "szép" napon könnyebb baleset miatt kórházba kerül, és itt összefut az általános iskolai osztálytársával, akiből orvos lett. A rutinvizsgálaton komoly betegségre derül fény.
A borzasztó felfedezés arra készteti Lee Yeon Jae-t, hogy feladja eddigi önmegtartóztató életét. Listát készít azokról a dolgokról, amiket mindig meg szeretett volna tenni, és nekiáll, hogy élete minden percét kiélvezze, akármeddig tartson is.

A sorozatot a koreai SBS csatorna sugározta 2011. július 23-tól szeptember 11-ig.

A magyar fordítást a WithS2 és a Viki Fansub Team angol feliratai alapján készítettem.

Kérlek, hogy a szabályokat tartsátok be, ez mindannyiunk érdeke:

- Ez egy ingyenes rajongói felirat. Csak magánjellegű felhasználásra!

- Hardsubbolni, más neve alatt terjeszteni tilos, pénzért meg főképp!

- Egyéb letöltőhelyekre, fájl- és videomegosztó oldalakra ne tegyétek ki, sem egészében, sem részleteiben! Ha meg akarjátok osztani valakivel, hivatkozzatok a blogomra.
A fentiek be nem tartása esetén azonnali hatállyal törlöm az összes feliratot! Megértéseteket köszönöm!

Feliratok 1-16. Kód: E1kj87siQfhz45&

THE PRINCESS' MAN - feliratok

Készült: 2011

Részek száma: 24

Műfaj: történelmi dráma

Szereplők: Moon Chae Won
                 Park Shi Hoo
                 Song Jong Ho  
                 Hong Soo Hyun
                 Lee Soon Jae
                 Kim Young Chul 

Két rivális politikai ellenfél gyermekeinek története.

A sorozat a koreai KBS2 csatornán futott 2011. júliustól októberig. 

Letöltési lehetőség:

Torrent 

A magyar fordítás a Viki Team angol feliratai alapján készült.

Kérlek, hogy a szabályokat tartsátok be, ez mindannyiunk érdeke:

- Ez egy ingyenes rajongói felirat. Csak magánjellegű felhasználásra!

- Hardsubbolni, más neve alatt terjeszteni tilos, pénzért meg főképp!

- Egyéb letöltőhelyekre, fájl- és videomegosztó oldalakra ne tegyétek ki, sem egészében, sem részleteiben! Ha meg akarjátok osztani valakivel, hivatkozzatok a blogomra.

Feliratok: 1-24. rész

SOROZATISMERTETŐ - Sorry, I Love You (Sajnálom, szeretlek)

Alternatív címek: MiSa / I'm Sorry, I Love You

Készült: 2004

Részek száma: 16

Műfaj: dráma, romantikus

Szereplők: So Ji Sub

                 Im Su Jung

                 Jung Kyung Ho

                 Seo Ji Young 

              

 Tőlem elég távol állnak a depresszív töltetű, szomorú történetek, de néha támad az embernek olyan hangulata, amikor szívesen néz ilyesmit. A Sorry, I Love You  című sorozat ideális e célra. Sokszor találkoztam vele a doramákkal foglalkozó fórumokon, ezért szántam rá magam, hogy megnézzem. Nagyon fajsúlyos, nem könnyen emészthető dráma, amelytől úgy érzed, mintha végig gombóc ülne a torkodban – úgyhogy 16 részt maratonban végignézni csak erős lelkületűeknek ajánlott. Inkább a lassú adagolás a célszerű, pityergésre hajlamosaknak megfelelő mennyiségű papírzsebkendő előkészítése után.

A történet dióhéjban:

Moo Hyuk koreai fiatalember. Gyerekkorában örökbe fogadta egy ausztrál házaspár, de a gyakorlatban inkább az utca nevelte. 27 éves korára kiégettnek és céltalannak mondható az élete: a hasonszőrű társaival rablással és turisták kifosztásával keresi meg a betevőt az ausztrál fővárosban, sikátorokban alszik, és mindenféle módon pusztítja önmagát. Az egyetlen személy, aki iránt ragaszkodás él benne, egy szintén koreai származású lány. Ám egy nap róla is le kell mondania, mivel eljegyzi magát egy gazdag, öregedő maffiózóval, korántsem szerelemből, sokkal inkább a jövendő luxusélet reményében.

Eun Chae gyökeres ellentéte Moo Hyuknak, biztonságos családi környezetben felnőtt tipikus jókislány. Minden gondolatát és idejét lefoglalja a híres énekes, Yune – aki többféle szerepet játszik az életében: gyerekkori pajtás, testvér és titkos imádatának tárgya is egyben. Rövidke huszonegynéhány éve alatt mindig Yune körül forgott minden, ahogyan az egész családja is Yune és az anyja szolgálatában állt.

Eun Chae az énekes koordinátoraként egy forgatásra Ausztráliába megy, de nem bírja nyugodtan nézni Yune flörtölését egy csinos színésznővel, így inkább nekivág egyedül, egy bőrönddel a városnak. Ekkor akad össze Moo Hyukkal – a bandája rászedi, kirabolja és egy szál ruhában kilöki a sötét mellékutcák egyikében. Moo Hyuk korántsem az a fényes páncélú lovag, akire a bajba került hölgyek számíthatnak. Ugyanis megpróbálja eladni a lányt egy lebujban. Kisvártatva mégis feltámad a nagyon mélyre eltemetett lelkiismerete és visszamegy érte, sőt, a kofferját meg a papírjait is visszaszerzi, hogy a lány hazautazhasson.

A jócselekedet azonban nem elég, hogy a múltbéli bűneit megváltsa vele. A kaland után hetek óta először hazamegy, megmosdik, “kiöltözik” (a maga módján) és elkocsizik a barátnője esküvőjére. És itt történik az a fordulat, ami minden további eseményt meghatároz: a szertartáson ugyanis lövöldözés tör ki, és egy golyó egyenesen Moo Hyuk koponyájában landol.

A srác túléli, ám a kórházban kiderül, hogy a lövedék nagyon rossz helyre ágyazódott be, nem lehet kioperálni, ráadásul csak idő kérdése, és a gazdája halálát fogja okozni. Mennyi időbe telik? Azt senki sem tudja. Talán csak 6 hónap van hátra Moo Hyuk életéből.

Damoklész kardjával a feje felett Moo Hyuk úgy dönt, visszamegy Koreába és felkutatja a gyökereit. Viszonylag hamar kideríti, hogy van egy ikertestvére – egy lány -, illetve egy unokaöccse. A rokonság bizonyítékául egy pár gyűrű szolgál, amit még születésükkor kaptak és mindketten azóta is a nyakukban viseltek. A nyomozást tovább folytatva Moo Hyuk az anyja tartózkodási helyét is kideríti, el is megy a házhoz – s minő véletlen, itt újra összehozza a sors Eun Chae-vel.

Több meglepetéssel is szolgál a sorozat, de azokat nem árulom el, inkább hadd mondjam el, mi ragadott meg igazán benne.

Először is a történetvezetés – nem az a hagyományos, szerelmi négyszöges-autóbalesetes-rákbetegséges melodráma, amiből jónéhány akad a szappanoperák világában. Moo Hyuk végzete már a történet elején nyilvánvaló, habár a halvány reménysugár azért ott világlik, mert drámaföldön mindig történhetnek csodák. 

A másik fő erőssége a sztorinak a karakterekben rejlik. Moo Hyuk nem szokványos főhős. A baleset előtt életunt, szenvtelen és gúnyos, majd a halál árnyékában a múltja felé fordul, és átértékelődnek a dolgai. Amikor megismeri Eun Chae-t, és beleszeret egy lányba, akire rendes körülmények között rá se nézett volna, hirtelen rájön – bár későn – hogy az élet értékes, és mi alakítjuk azzá, ami. Az is tetszett, hogy a felismerés után is hű maradt a jelleméhez: nem változott lágy szívű, kedves, félreismert hőssé, maradt, ami volt. Öntörvényű, látszólag egykedvű, különös, szótlan fiatalember, akiből a betegség olykor ijesztő dühkitöréseket vált ki. Moo Hyuk eleinte bosszút forral az anyja ellen, akiről végig azt hiszi, hogy eldobta magától őt és az ikernővérét, látszólag hideg fejjel a féltestvére bizalmába is beférkőzik, és a néző érzi, hogy valami megbocsáthatatlanra készül. Ám ahogy az idő fogy számára, úgy halványul a bosszúvágy, és nem marad más, csak a keserűség és a hiábavaló vágy az anyai szeretet után. So Ji Sub olyan meggyőző erővel ábrázolta ezt a jobb sorsra érdemes karaktert, hogy az embernek tényleg összefacsarodott a szíve, ha arra gondolt, mennyivel többre vitte volna az elcseszett gyerekkor nélkül.

Eun Chae a másik központi alak, akit Im Su Jung alakított. Eun Chae nem túl szép, nem túl okos, és nem túl határozott egyéniség. Igazi szenvedélyt, karakánságot csak akkor mutat fel, ha az imádott lény, Yune védelmére kell kelnie. A Moo Hyukkal való találkozás bírja rá arra, hogy kilépjen ebből az engedelmes, szinte rabszolgaszerű szerepkörből, ekkor lázad fel először a környezete, sőt saját maga ellen. A döntés, amit a történet végén meghozott, elég sok embert váratlanul ért (az internetes hozzászólásokból gondolom), szerintem viszont a karakteréhez hű és logikus volt. 

 Aztán itt van még Yune. Én végig elkényeztetett, akaratos, szeszélyes kiskölyöknek láttam, aki elfogadja Eun Chae rajongását, de valójában sosem gondolkodik el rajta, hogy mi áll mögötte, és hogyan tudná viszonozni. Nem igazán tudtam megszeretni a történet folyamán, sem őt, sem az anyját, bár a színésznő remekül hozta a fián majomszeretettel csüngő, öregedő szakmabélit.

Bár Eun Chae és Moo Hyuk kapcsolata szépen ábrázolt, szokatlan és különleges, nem az egyedüli motívum volt a bonyolult emberi kapcsolatokról szóló történetben. Akadt pár részlet, amellyel nem voltam elégedett, de a végső megoldásra felkészültem, nem okozott megdöbbenést vagy csalódást. Azt sem állítom, hogy feltétel nélküli kedvenc lett, de nehezen felejthető és elgondolkodtató – ajánlom mindenkinek, aki szereti a szívfacsaró, valóságosnak ható történeteket.

Tetszési indexem: 7/10.