Koreai sorozat
Alternatív címek:
Best Love
Készült: 2011
Részek száma: 16
Műfaj: romantikus
vígjáték
Szereplők: Gong Hyo Jin (Thank You, Pasta)
Cha Seung Won (City Hall, Athena)
Yoo In Na (Secret Garden)
Yoon Kye Sang (Crazy For You, Who Are You?)
„Ding Dong” –
kezdhetném stílusosan, mivel a sorozatismertetős szavazáson 2 vokssal nyert a
The Greatest Love a The Legend előtt. Így tehát közkívánatra most erről a
doramáról fogom összegezni a gondolataimat.
Mondanom sem
kell, a címmel megint problémáim akadtak – sokkal frappánsabbat is találhattak
volna az alkotók. Nem mintha a műfajból nem lehetne következtetni a témára.
Kár, hogy engem nem kérdeztek, vagy fél tucat találó alternatívát javasolhattam
volna nekik.
A The Greatest
Love „elkövetésében” ismét a Hong-nővérek, a „koreai romkom-királynők” a
ludasak (lásd a korábbi ismertetőmet: You're Beautiful).
Ez idáig a legfrissebb, 2011-es, de ne higgyük, hogy az alkotópáros
tétlenkedik, biztos, hogy készül valamire 2012-ben is!
Visszatérve a
sorozatra. Ez a széria megint a Hong-nővérek kedvenc témájára, a showbiznisz
emelkedőinek és buktatóinak parodisztikus ábrázolására kanyarodik vissza.
A főszereplő egy tipikus „egyslágeres” lánybanda, a National
Treasure Girls – azaz a Nemzeti Kincs Lányok – egyik tagja, Ae Jung. Az
együttes 10 éve, karrierje csúcsán oszlott fel, botrányos körülmények között, és
mindenért, ami a háttérben történt, Ae Jung vitte el a balhét. Azóta szegénynek
nem is sikerült visszaverekednie magát a rivaldafénybe, hiába adott ki
szólóalbumot, hiába ragad meg minden alkalmat a közszereplésre. Bátyja
menedzselésével tévéműsorokban, vetélkedőkben, rádióadásokban szerepel, hogy
szinten tudja magát tartani.
Ezzel szemben a
másik főszereplő, a mozisztár Dok Go Jin karrierje már elérte a sztratoszférát,
ennek megfelelően az arca is hatalmas – élvezi a közönség rajongását, de a
legnagyobb rajongója saját maga. Az önimádatnak egy olyan fokát érte el, ami
már vicces – és a néző garantáltan nevetni is fog rajta, nem keveset.
Nos, természetesen
e két ellentétes jellemű személy ismerkedése a koreai romantikus vígjátékokban
szinte kötelező módon kölcsönös utálattal indul. Ae Jung akaratlanul kihallgat
egy beszélgetést, amelyben kiderül, hogy Dok Go Jin megvesztegetett egy
amerikai rendezőt, hogy ő kerülhessen a mozifilmje főszerepébe. Épp ilyen
akaratlanul ki is fecsegi a titkot nagy plénum előtt – s ezzel kezdetét veszi a
két fél közötti csatározás, amelynek mozzanatai természetesen az újságokba és
az internetes híroldalakra is felkerülnek, nem kevés mulatságos szituációval
örvendeztetve meg a nagyérdeműt.
A fordulópont
akkor következik be a történetben, amikor Dok Go Jin rájön, hogy valami különös
ok folytán vonzalmat táplál Ae Jung iránt. Ennek látható jelei is vannak, mivel
egészségügyi okokból kénytelen a csuklóján pulzusszámlálót viselni. Hogy, hogy
nem, amint megszólal a közelében Ae Jung telefonja, és elkezdi játszani a
Nemzeti Kincs Lányok slágerét, a „Szívdobbanások” című számot, Dok Go Jin
pulzusszáma veszélyes tartományokba emelkedik.
S ezzel meg is
kezdődik a furcsa udvarlási rituálé, amely – tekintve, hogy egy átlagon felüli
ripacstól származik – nem is lehetne bizarrabb és nevettetőbb. A moziherceg,
hogy fellendítse Ae Jung karrierjét, beajánlja őt a Couple Making című
tévéshow-ba (ez hasonló az itthon vetített A Nagy Ő-höz), csak arra nem számít,
hogy a műsorban meghódítandó fiatal, jól szituált, agglegény doki (Yoon
Pil Joo) szintén pályázik Ae Jung
kegyeire.
A doramakliséket
jól ismerő néző innentől tudja, mi következik. A szerelmi háromszög
négyszögesítésébe „besegít” még Dok Go Jin exbarátnője, Kang Se Ri, aki
történetesen a feloszlott Nemzeti Kincsek másik tagja, és nem mellesleg a
Couple Making műsorvezetője. Se
Ri a régi sérelmeken túl szerelmi
vetélytársként is tekint Ae Jung-ra, mert neki is tetszik a show-ban szereplő
sármos doktor úr.
A fentiekből kitalálható, hogy a történet a megszokott
vígjátéki fordulatokkal operál, és ezen a téren semmi igazán újat nem hoz. Ami
frissebbé teszi az átlag sorozatoknál, az szerintem egyértelműen Dok Go Jin
figurája. Nála nagyobb pojácát még egy sorozatban sem láttam, ezt komolyan
kijelenthetem. Mégis, a szokványosan fölényes, beképzelt és a női főszereplővel
undok módon viselkedő sorozatkarakterekkel ellentétben van benne valami megejtő
báj (ha lehet ilyet mondani egy negyvenhez közeledő, jóképűnek nem nevezhető alakról).
Talán az a titka, hogy Dok Go Jin az önimádaton túl némi önbírálattal is
rendelkezik, és ha a helyzet úgy adódik, saját magán is képes nevetni. Magányos
figura, de nem az a típus, amelyik gondosan rejtegetett régi sebek miatt vált
rideggé és harapóssá. Már a kezdet kezdetén érezni lehet, hogy a külső
nyersesség meleg szívet takar. Cha Seung Won pedig profikra valló módon nem szégyell
belemerülni a karakterbe és jó értelemben “bolondot csinálni” magából.
A női főszereplőt Gong Hyo Jin alakítja, akitől bizonyára
nem áll távol a feladat, lévén, hogy korábban is számos hasonló, látszólag nem
épp talpraesett és karakán egyéniséget keltett életre. Itt is szerethető volt,
de nem túlságosan emlékezetes – bennem inkább az ízléstelen ruhadarabok
idéződnek fel gyakran, amelyeket a stylist ráaggatott. Persze egy komédiába a
förtelmes kosztümök bőven beleférnek. (Ha már ruhák, megjegyezném, hogy a Secret Garden
című sorozat csicsás-flitteres tréningjei divatteremtővé váltak a koreai
filmgyártásban. Itt sem hagyhatták ki a visszautalást a 2010-es év legnagyobb
vígjátéki sikerére, ami nagyon tetszett. Hiába, a Hong-nővérek értenek az
ilyesmihez.)
A karakterek közül még megérdemli az említést a doki, mivel a
szokásos, kedvesen unalmas másodhegedűs karakterbe a humorával és a
határozottságával hozott némi új színt, valamint Ae Jung pufók unokaöccse,
“Ding Dong”, aki szintén számos nevettető szituáció részese a remekbe
szabott beszólásaival.
Összességében a sorozat szervírozza a megszokott Hong-féle
pehelysúlyú humort, magvas mondanivaló és szájbarágós tanulságok mellőzésével.
Felhőtlen szórakozás garantálva.
Tetszési indexem: 7/10.
Szeretem ezt a sorozatot,Dok Go Jin az egyik legjobb karakter tavalyról, az biztos.
VálaszTörlésCSW is nagy kedvenc :)
Sokat nevettem rajta, az biztos.Egyedül a sorozat végével nem vagyok kibékülve. Szerintem kicsit összecsapták...
Szerintem is lehetett volna jobb lezárása a sorozatnak. Az utolsó részbe mindent összezsúfoltak, "elhadarták", és kész. Tipikus példája, hogyan lehet "agyoncsapni és kivégezni" egy jó kis sorozatot. Én csak Kye Sang miatt kezdtem el nézni, de nagyon tetszett, amit produkált. Aranyos és szerethető figurát hozott. Ellenben Gong Hyo Jin-ban kissé csalódtam, talán a karakter miatt is, de nem volt olyan jó, mint ahogy megszoktam tőle. Nagyon kedvelem, ezért tőle többet várnék el.
VálaszTörlésMindenesetre szórakoztató, és kellemes kikapcsolódást nyújtó a sztori, egy fárasztó nap után felvidítja az embert, viszont könnyen felejthető.
Jackimi, köszönöm szépen az ismertetőt, jól bánsz a szavakkal. Ha eddig még nem láttam volna, most biztos kedvet kapnék, hogy megnézzem.