SOROZATISMERTETŐ - Oh My Ghostess

dél-koreai sorozat

készült: 2015

műfaj: romantikus, fantasy

részek száma: 16

Szereplők:

Park Bo Young (The King and I, Star's Lover),

Jo Jung Suk (The King 2 Hearts, Lee Soon Shin is the Best),

Kim Seul Gi  (Flower Boy Next Door, Surplus Princess, Discovery of Love),

Im Joo Hwan (Tamra the Island, What's Up?, Ugly Alert, Shine or Go Crazy)

Azon már nem is csodálkozom, hogy 2015 egyik számomra kedves sorozatát megint csak kábeltévé szervírozta. Az, hogy már eleve várakozással néztem elébe, 3 főszereplőnek is köszönhető, mert mindháromnak szerettem a korábbi munkáit. A negyedik, Park Bo Young eddig ismeretlen volt előttem, nem véletlenül, hiszen javarészt mozifilmekben brillírozott az utóbbi években. Szerencsére az ő játékában sem kellett csalódnom.
Az Oh My Ghostess tulajdonképp vígjátéknak mondható - ha eltekintünk attól a ténytől, hogy egy fiatal nő kísértete az egyik főszereplő, aki nem természetes halállal távozott az élők sorából. Ebből a szempontból sok a hasonlóság az Arang and the Magistrate-tel. Nem mintha össze akarnám hasonlítani a két sorozatot, erre nincs is szükség, mert szerencsére abszolút nem egy mai környezetbe helyezett koppintásról van szó.
De haladjunk csak sorrendben. Az említett szellem-hölgy, Soon Ae (Kim Seul Gi) már 3 éve időz az élők világában, mert teljesítenie kell utolsó feladatát: szűz kísértetként találnia kell egy megfelelő életerővel rendelkező férfiembert, akivel "pótolhatja" azt, ami ifjú életéből kimaradt. Ehhez persze anyagtalan és láthatatlan lényként emberi (női) testre van szüksége. Így történik, hogy megszállja a csendes, félénk Na Bong Sunt (Park Bo young), aki szakácssegédként dolgozik egy olasz étteremben. Bong Sun testében aztán rögvest kiveti a hálóját az étterem tulajdonosára (Jo Jung Suk). Kissé sietős a dolga, ugyanis ha nem történik meg idejében az aktus, a 3. év leteltével nem tud békében távozni, ehelyett gonosz szellemmé változik.
Természetesen az étterem személyzete elég értetlenül szembesül a hirtelen megváltozott, nagyszájú, élénk Bong Sun-nal. Bár néhányan talán sejtették korábban, hogy a leányzó titokban gyengéd érzelmeket táplál a főnök iránt, ilyen nyílt "támadást" még egy kevésbé visszahúzódó személyiségtől sem várt volna senki. A főnök, Kang Sun Woo pedig - aki nem győz menekülni a kéjvágytól fűtött nőszemély elől - elkönyveli, hogy a lány bipoláris viselkedését depresszió okozza, és ragaszkodik az alapos orvosi kivizsgáláshoz. Ezek a mozzanatok számtalan vicces és nevettető (olykor már-már bosszantó) jelenethez vezetnek, amitől az elején a sorozat abszolút vígjátéknak tűnik.

Időközben kiderül, hogy korántsem olyan egyszerű a képlet, amilyennek induláskor látszott. Az emberi világ erkölcsi törvényeitől kicsit elszokott szellemlányunknak tudomásul kell vennie, hogy nem helyes csak úgy, engedély nélkül kölcsönvenni mások testét holmi öncélú bujálkodáshoz. Ráadásul amikor Bong Sun képében meglátogatja családtagját - kis étkezdét üzemeltető apját és fiútestvérét - lassan kezdenek előtörni a múlt emlékei, és Soon Ae rájön, hogy a halálának körülményei nem teljesen egyértelműek.

Én személy szerint nagyon vártam azt a pillanatot, amikor a két lány - az élő és a holt - elkezd végre kommunikálni és közös nevezőre jutni a céljaikat illetően. Sajnos Bong Sun egyénisége olyan mértékben el van nyomva a kezdetekkor, és oly kevés a közös jelenete a konyhafőnökkel, hogy az emberben óhatatlanul az a képzet támad, hogy Sun Woo kibontakozó érdeklődése valójában a szellemlánynak és nem a gazdatestként szolgáló Bong Sun-nak szól.
Szerencsére mielőtt túlságosan belebonyolódnánk ebbe a képtelen szerelmi háromszögbe, az események fordulatot vesznek és ez egyben lökést is ad Soon Ae-nek, hogy a saját halála körülményeinek kiderítésére koncentráljon. Így az alkotók "kislisszolnak" a saját maguknak állított csapdából (véleményem szerint nem a legfrappánsabb módon, de legalább nem telik el túl sok idő felesleges gyötrődéssel és tipródással, mint sok más sorozatnál tapasztalható).

Anélkül, hogy bármit elárulnék a végkifejletről, ki kell jelentenem, hogy főgonoszunktól néha tényleg a frász kerülgetett. Nagyon jó ötlet volt olyan színészt választani a szerepre, aki a lehető legártatlanabb arckifejezéssel úgy tud nézni, hogy a vér is megfagy az ember ereiben. Persze a többi szereplő alakításáról is dicshimnuszokat lehet zengeni. Jó munkát végzett a casting, erőltetéstől mentes, természetes játékot láthatunk még a mellék-karakterektől is.

A befejezésről csak annyit, volt egy-két momentum, ami miatt forgattam a szemem (miért kell minden sorozat végén külföldre utazni és kihagyni egy-két évet?) és olyan is, amit egyszerűen rossz ötletnek tartottam (Sung Jae túlélte? És amnéziás?.....), de összességében ez egy olyan történet, amin nem unatkoztam, és amit ajánlanék olyanoknak is, akik még újoncok a koreai sorozatok világában.
Tetszési indexem: 8/10.

INTERJÚ Yevával

Visszatértem egy interjúval, ezúttal Yevát (a d-addicts oldalán Yeva0814) faggatom a fordítási szokásairól. A beszélgetésnek az is aktualitást ad, hogy éppen a napokban készült el a History of the Salaryman című sorozat fordításával.

Jackimi: Mikor és hogyan találkoztál először a dél-koreai sorozatokkal?
 

Yeva: 2008-ban, mikor a magyar tv közvetíttette A palota ékköve című történelmi sorozatot, ami végtelenül tetszett és egy csapásra a szívembe zártam. Ezután kezdtem az interneten keresgélni és így találtam rá a fórumokra... :)

J: Mit gondolsz, miért van ekkora sikerük a hazájukon kívül, többek között nálunk is?

Y: Nagyon őszinte leszek, erre a kérdésre nem tudok „tudományos” megfogalmazást, de a koreai nemzet már 1972-től közel áll a szívemhez. Ugyanis egyik nővérem koreai férfihez ment feleségül, akivel Moszkvában ismerkedett meg. :)
Addig úgymond, nem szimpatizáltam az ázsiai származású emberekkel, és meg voltam döbbenve, mikor a nővérem közölte a családdal, hogy kihez megy férjhez…
Nem teketóriázott, kész tények elé állította az egész családot. A szüleink nem csak megdöbbentek, de szinte lebénultak... :)
Abban az időben – meg hát világnézetemre való tekintettel, ami az Édesanyáméval egyezett -  nem tudtam elképzelni, hogy Isten akarata lenne, hogy egy magyar lány, férjhez menjen egy koreai férfihez…
Mivel a családunk Kárpátalján élt abban az időben, ők meg Mariupolban telepedtek le, csak később ismertem meg őt személyesen…
De miután megismertem, egyszeriben megváltozott a véleményem a koreaiakról. :)

Olyan végtelenül kedves, családcentrikus, jószívű, hűséges, segítőkész, önzetlen embert, amilyen ő volt, még a magyarok között sem ismerek igazán sokat...
Azért írom múlt időben, mert sajnos balesetben elhunyt, amit a nővérem nagyon sokáig nem bírt feldolgozni… :(

Tehát ezek a sorozatok eleinte mindig rá emlékeztettek…  és az unokahúgomra, az apja vonásait örökölte… meg az ő gyerekeire, akik szintén a nagyapjukra hasonlítanak… :)

A koreaiak kultúrája, mentalitása, erkölcsi, viselkedési etikája, tisztelettudó magatartása annyira különbözik az európaitól és a nyugatitól, hogy én ezeket sokkal magasabbra értékelem. Nálam ezért van ilyen sikerük a sorozataiknak. :)

Mindegyik sorozat, amit láttam – bár korántsem láttam annyit, mint más, és nagyon megszelektálom, miket nézek – volt valami különös üzenete számomra, volt úgymond eszmei mondanivalója, ami örökérvényű tanítás marad számomra. :)

J: Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél feliratokat fordítani?

Y: Mikor sokat kellett várni egy-egy sorozat fordításánál a következő rész magyar feliratára, nagyon türelmetlen voltam és keresgélni kezdtem, nem tudnék-e találni feliratot olyan nyelven, amit szinte második anyanyelvként ismerek, és így találtam rá a RuTracker-re, és onnan kezdve nyert ügyem volt…:)

Néztem oroszul, de mivel Ja Du lányom – akit szintén „megfertőződött” a sorozatoktól -, nem tud gyorsan olvasni oroszul, így neki is lefordítottam a hiányzó részeket… :)

2011 őszén Erzsi, a doramaforevertől megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem fordítani…

Igent mondtam. Tehát tulajdonképpen Erzsinek köszönhetem, hogy megindult a fordítói „pályafutásom”, ha szabad így mondani. :)

De rájöttem, hogy a „közös munka” nem nekem való, így inkább önállósodtam… 

J: Az ismeretségi körödben tudnak-e erről a hobbidról, és ha igen, mit szólnak hozzá? 

Y: Igen tudnak róla. Csodálkoznak, tiszteletben tartják. :)

Sőt a munkatársaim – úgy vettem észre – mintha kicsit hitetlenkedve fogadták...

Nem igazán nézték volna ki belőlem, hogy koromra és foglalkozásomra való tekintettel, egyáltalán képes vagyok kezelni a számítógépet… :)

De mikor megmutattam nekik a számítógépen a fórumot, úgy vettem észre kicsit „nőttem a szemükben”… holott ilyen ambícióim nincsenek.

Néhányan el is csábultak és nézik a sorozatokat. :)

J: Mi alapján választod ki a fordítandó sorozatot? 

Y: Nincs különösebb szempontom. :)

Megnézem egy sorozat egy-két részét, és ha tetszik, lefordítom. Viszont soha nem nézem meg előre az egész sorozat, mert attól tartok, akkor nem fordítanám olyan lelkesen és gyorsan. De így, mivel engem is nagyon érdekelnek a további fejlemények, ahogyan nézem, úgy fordítom. Egyébként így a sorozat topicjában is, jókat tudok beszélgetni azokkal, akik a fordítással párhuzamosan nézik, és velük együtt „kombinálni”, találgatni, hogy mi lesz ebből… :)

Több sorozatot fordítottam úgy, hogy a lányom, vagy mások kerestek fel priviben, és kértek, hogy fordítsam le…

És pár olyat is, amit más csak elkezdett, de végül dobott…

J: Elárulnád, hogy milyen módszerrel dolgozol? Mennyi időbe telik számodra, mire elkészülsz egy epizóddal? 

Y: Az Aegisub programot használom, és nagyon szeretem, mert mindenre maximálisan ki tudom használni…

Remekül lehet korrigálni vele az időzítést, ha az eredi, illetve az, amiből fordítok rossz. :)

Mivel az oroszt szinte anyanyelvi szintem használom, nem igazán van szükségem szótárra. Ennek ellenére igénybe szoktam venni az orosz szleng szótárt; vagy ha politikai vagy orvosi kifejezéseket, betegséget kell fordítanom, akkor igénybe veszem az internetes „barátom", a google segítségét. :)

Egy-egy epizód elkészülésének ideje nagyon változó. Ez mindig az adott felirattól függ, amivel dolgozom. Volt olyan sorozat, aminek fordításával naponta elkészültem egy résszel.

De olyan remek, hibátlan, értelmes, egymást összefüggően követő feliratsorokkal - még eggyel -, azóta sem találkoztam. :)

És volt olyan, hogy minden sort külön időzítettem, és még a lényeget is ki kellett „hámoznom a sorok közül”…

J: Van-e olyan személy a környezetedben, akivel átnézeted a felirataidat, mielőtt publikálod? 

Y: Itt van az én drága Ja Dum, aki mikor ráért, segített ebben, de az utóbbi időben nagyon magamra voltam hagyatva. 

J: Kipróbáltad-e már, és ha még nem, szeretnél-e valaha társsal vagy csapatban fordítani? 

Y: Úgy gondom erre a kérdésre, egy korábbi válaszban már benne van a felelet. :)  Nem szeretnék.

Véleményem szerint minden embernek van egy alapstílusa, szóhasználata, modora. Szerintem egy sorozaton belül nem igazán jó azt „keverni”.

Egyébként én személyesen, a feliratokon rögtön észre szoktam venni, ha egy sorozatot többen fordítanak…Legyen az magyar, vagy orosz nyelvű. :)

J: Mikor szoktál időt szakítani a fordításra? Vannak-e erre meghatározott napjaid vagy napszakjaid? 

Y: Nincsenek. Mikor van időm, akkor fordítok. És sajnos mióta dolgozom, egyre kevesebb van belőle. 2011-ben, mikor elkezdtem fordítani, épülőben voltam egy tartós betegségből… tehát időmilliomos voltam…

De  2013-ban Isten kegyelméből annyira rendbe jött az egészségem, hogy dolgozni kezdtem…(az én koromban…) :)

Így lényegesen kevesebb lett az időm.

J: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért? 

Y: Ha őszintén belegondolok, erre nem tudok határozott választ adni. Mindegyik fordításomhoz fűz valami felejthetetlen dolog, valami szép emlék. Mindet nagyon szeretem…

Mindegyiknek van egy „leg”-je”. :)

Leghosszabb, legjobb orosz szövegből fordított, legnehezebb, legrosszabb időzítés, legtöbb szöveg… stb.

És ha még negatívum is az a „leg”, örömmel tölt el, hogy végül abból is sikerült egy aránylag élvezhető feliratot kreálni. Legalább is reménykedem benne, hogy így van… :)

J: Ért-e már kellemetlen élmény a fordítási munkáid kapcsán? 

Y: Nem tudom, konkrétan mire gondolsz; bántottak-e meg a nézők, vagy „beszóltak-e”, vagy illettek-e negatív kritikákkal, kekeckedtek-e…?

Ilyen nem volt. A sorozatrajongók mindig nagyon kedvesek, megértőek és szeretetteljesek voltak…:)

Vagy pedig voltak-e kellemetlen élményeim a feliratokkal, a sorozattal kapcsolatosan, amivel dolgoztam...

Ilyen előfordult…

Ha netán arra gondolsz, hogy kellemetlenül érintett-e, hogy a fordításaim kint vannak az „online” megosztón, azt sem veszem rossz néven. Én azért fordítok, hogy másoknak örömöt szerezzek vele. Tehát ha vannak, akik - valamilyen oknál fogva - nem nézhetik saját gépükre letöltve, én annak csak örülök, ha van lehetőségük megnézni online.

Az anyagiak engem soha nem motiváltak. Az sem érdekel, ki mivel és hogyan keresi a pénzét.

Ezt mindenkinek saját lelkiismeretére, becsületére bízom. :)

J: Mennyire érzed fontosnak a nézői visszajelzéseket, mennyire érdekel a fordításaid fogadtatása? 

Y: Természetesen érdekel és fontos számomra. Gondolom, ezzel mindegyik fordító így van.

A visszajelzések egyértelműen ösztönzőek, bátorítóak, erőt, kitartást adók tudnak lenni.

Szerintem. :) 

J: Melyek azok a dél-koreai sorozatok, amelyek örökre meghatározóak lesznek az életedben? 

Y: A palota ékköve - az egyetlen sorozat eddig, amit többször is megnéztem már. Ez mindenképpen a legmeghatározóbb… :)

De a East of Eden is örökérvényű tanítás számomra az igazi, önfeláldozó, önzetlen szeretetről…

A Dae Mul a becsületről, a tisztességről, az igazságosságról, az adott szó megtartásáról…

Hadd ne soroljam tovább…

Így is olyan hosszú lettem, hogy talán nem is lesz, aki a végére ér… 

J: Nézel-e másfajta sorozatokat is a dél-koreai doramákon kívül? 

Y: Régebben nézem, de jó néhány éve már nem. :) 

J: Ha most előre tekintesz az időben, mit mondasz, 5 év múlva is fogsz még sorozatokat fordítani? 

Y: Erre csak annyit tudok válaszolni: én minden napom azzal kezdem, megköszönöm Istennek, hogy új napra ébresztett. Nem tudom, mi lesz 5 év múlva. :)

Most a History of the Salaryman volt az utolsó projektem. Itt abbahagyom, mert a munka melletti fordítás – amit egyébként nagyon szeretek – minden egyéb dolgom rovására ment; a személyes kapcsolatokat nem tudom úgy ápolni, ahogyan kell; nem tudom elvégezni a szolgálataim, amiket Isten bízott rám… stb.

Tehát most búcsúzom, de ezzel még nem mondtam azt, hogy soha többé nem fogok fordítani. Az még sok mindentől függ…

Mindenkinek kívánok további kellemes, élvezetes, hasznos doramázást. :)

Szeretettel:

yeva

J: Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

JÚNIUSI DRÁMAKÖRKÉP

High Society

Csatorna: SBS

Műfaja: családi, romantikus
Részek száma: ?
Szereplők: UEE (You're Beautiful, Ojakgyo Brothers, Golden Rainbow), Sung Joon (Lie to Me, Gu Family Book, Hyde, Jekyll, Me), Park Hyung Shik (Nine: Nine Times Time Travel, Heirs), Im Ji Yeon

A történet:

Yoon Ha egy gazdag család legkisebb gyermeke, azonban nem sok szeretetet kap sem a szüleitől, sem a testvéreitől. Talán csak a bátyja kivétel ezalól. Nem csoda hát, ha a lány legszívesebben letagadná őket, legtöbb idejét tőlük távol tölti, és "rangrejtve" egy szupermarketben dolgozik részmunkaidősként. A legjobb barátnője, Ji Yi egyben a kolléganője is, de még előtte is titkolja a hátterét. A szupermarket egyik magas beosztásban lévő menedzsere, Choi Joon Ki pont Yoon Ha ellentétje. Szerény körülmények közül jött, és az a célja, hogy a gazdag körökbe kerüljön, ennek egyik eszközét egy előnyös házasságban látja, valamint ez a valódi mozgatórugója a barátságának is a szupermarketlánc tulajdonosainak kisebbik fiával, Yoo Chang Soo-val. E négy fiatal kapcsolata alkotja a sorozat gerincét.

Az első 6 rész után én még mindig sokat vakargatom a fejem, hogy vajon mi a jó ég fog ebből az egészből kisülni. Furcsa a történet, több szempontból is, például az elég gyorsan kialakuló 2 párkapcsolatot tekintve. Mint a legtöbb nézőnek, nekem is inkább a második páros - Chang Soo és Ji Yi - tűnik egyelőre érdekesebbnek, bár kétségtelenül ők követik a "hagyományos", romantikus komédiák standard felállását. Joon Ki alakja nekem túlságosan az árnyékban van, nem tudok azonosulni sem az indítékaival, sem a cselekedeteivel, és a Yoon Hával közös jeleneteikben egy szemernyi romantika sem érződik. Félve írom le - egyelőre.

I Remember You

Csatorna: KBS2

Műfaja: thriller, romantikus
Részek száma: 16
Szereplők: Seo In Gook (Answer Me 1997, Master's Sun, King of High School), Jang Na Ra (School 2013, Fated to Love You, Mr. Back), Lee Chun Hee (Smile, You, Gloria, Dating Agency Cyrano)

A történet:

És megint egy sorozatgyilkosságról szóló sztori. Egy lelkes nyomozónő és egy volt FBI-os bűnügyi szakértő szövetkezik, hogy kiderítse a titokzatos rém kilétét. Persze mindkettejük múltjában titok lappang, nem kizárt, hogy valamilyen módon kapcsolatban áll a sorsuk a gyilkoséval...

Szeretem, amikor a humor és a hátborzongató dolgok egyenértékűek egy történetben. Az első két rész alapján az I Remember You-ra ez a jellemző. Seo In Gook és Jang Na Ra kettőse tetszik, jól kiegészítik egymást, és a rejtély is kellőképp meg van alapozva - remélem, ezzel a sorozatgyilkossal nem járunk úgy, mint a Sensory Couple főgonoszával.

Mask

Csatorna: SBS

Műfaja: romantikus, melodráma
Részek száma: 20
Szereplők: Soo Ae (Love Letter, Queen of Ambition), Joo Ji Hoon (Goong, The Devil, Five Fingers), Yun Jung Hoon (Snow White, Vampire Prosecutor, I Summon You, Gold!), Yoo In Young (Empress Ki, You Who Came From the Stars, The Three Musketeers)
 

A történet:
A Secret Love alkotói visszatértek, hogy újabb zaftos melodrámával örvendeztessenek meg bennünket. Ebben a történetben egy fiatal nő, Ji Sook a különös módon elhunyt gazdag alteregója, Seo Eun Ha bőrében találja magát, méghozzá az agyafúrt, ambíciózus jogász, Min Suk Hoon sötét tervének asszisztálójaként. A szándékairól (velünk együtt) mit sem sejtő lányt a saját életével és a családja tetemes adósságaival zsarolva veszi rá, hogy vegye át Eun Ha szerepét és menjen feleségül a sógorához, Choi Min Woo-hoz...

Hát először is, tudom, hogy ez már a sokadik olyan sorozat, amely a szerepcserét helyezi a középpontba, de ha belegondolunk, hálás téma sok kiaknázható lehetőséggel. Ami érdekes, itt a főhősnő nem nagyon akar úgy táncolni, ahogy a főgonosz fütyül. Mintha kifejezetten csak a nevet vette volna át, és minden másban teljesen hű akarna maradni önmagához, megfogadva a néhai Eun Ha hátrahagyott üzenetét: "Ha maszkot viselsz, nem lehetsz boldog". Ráadásul kapunk egy abszolút karizmatikus rosszfiút és egy első blikkre totál bekattant, másodikra viszont szimpatikus és odafigyelő főhőst, akinek nem lehet nem szurkolni, hogy végre valami kis jó is érje az életben.

MÁJUSI DRÁMAKÖRKÉP

Ex-Girlfriend Club

Csatorna: tvN

Műfaja: romantikus vígjáték
Részek száma: ?
Szereplők: Song Ji Hyo (Goong, Emergency Couple), Byun Yo Han (Misaeng), Lee Yoon Ji (The King 2 Hearts, The Great Seer, Wang's Family) 

 

A történet:

A férfi főhősünk, Bang Myung Soo egy sikeres webképregény-író. Története, amelyhez a saját múltjából merít ihletet, és helyes kis állatfigurákkal kelt életre, rövid idő alatt óriási népszerűségre tesz szert. Persze vannak olyanok is, akiknek nem tetszik, történetesen a három exbarátnőjének, mert a velük való kapcsolatát kínos részletességgel tárgyalja ki benne. Amikor Kim Soo Jin, egy csőd szélén álló produkciós cég alkalmazottja felkérést kap, hogy filmadaptációt készítsen a történetből, kapásból elvállalja a feladatot. Egészen addig tart a lelkesedése, amíg rá nem jön az író személyére – ugyanis ő maga is az exbarátnők táborát gyarapítja.

Azt gondoltam a felvezetőből, hogy ez a sorozat biztosan tetszeni fog, és a netes vélemények is ezt látszottak erősíteni. De az első négy rész nem váltott ki belőlem zajos elragadtatást. Kétségtelenül vannak benne szórakoztató jelenetek, de az a gond, hogy az alkotók az összes vicsorgós, üvöltözős, hajtépéses jelenetet annak szánták, és ezekből sok van benne, az én ízlésemnek legalábbis.

Masked Prosecutor

Csatorna: KBS2

Műfaja: akció, krimi
Részek száma: 16
Szereplők: Joo Sang Wook (Queen Seon Deok, Cunning Single Lady, The Birth of a Beauty), Kim Sun Ah (My Name is Kim Sam Soon, City Hall, Scent of a Woman)

A történet:

Zorro, Batman, Superman után itt az újabb „kétéltű” szuperhős, a maszkos ügyész, aki nappal unalmas hivatali tortúrák résztvevője, éjszaka azonban álarcot – jelen esetben wrestling-jelmezt – ragad, és megbünteti azokat, akikkel törvényes úton nem lehet dűlőre jutni.

Az első részből nekem úgy tűnik, a „büntetés” jelen esetben a pépesre püfölés szinonímája. Sajnos egyelőre a folytatást nem feliratozták angolul, és ennyi alapján még nehéz megítélni, jó lesz-e ez a sorozat. A bevezető nem épp feszített tempójú, a felnőtt főszereplőkből keveset kapunk, lévén, hogy szinte az egész visszatekintés a múltba. Erről jut eszembe; miért nincs végre két olyan főhős, akiknek nincs közös előélete, hanem csak úgy összehozza őket a véletlen egy szép, derűs délelőttön? 

Producer

Csatorna: KBS2

Műfaja: dráma, vígjáték
Részek száma: 12
Szereplők: Cha Tae Hyun (Flowers for My Life, Jeon Woo Chi), Kim Soo Hyun (Dream High, The Moon that Embraces the Sun, You Who Came from the Stars), Gong Hyo Jin (Thank You, Pasta, Master's Sun, It's Okay It's Love), IU (Lee Soon Shin is the Best, Pretty Man)

A történet:

A koreai szórakoztatóipar kulisszái közé, egészen pontosan a KBS Varieté szekciójába enged bepillantást a 4 főszereplőn keresztül. Seung Chan egy zöldfülű producergyakornok, aki frissen csöppent ebbe a belterjes világba. Vele ellentétben Ye Jin és Joon Mo már veteránok a szakmában, ráadásul közös fedél alatt is laknak – persze szigorúan baráti alapon. Cindy pedig egy népszerű popénekesnő, akit tévés szereplésre kérnek fel.

Ez a dorama kicsit formabontó stílusban, valóságshow-szerűen vezet be minket a műsorkészítés háttérmunkálatai közé. Sokszor mozgó kézikamerával, futtában készült mini-interjúkon keresztül mutatja be a szereplőket. Ami nyugaton már megszokott, az valószínűleg a dél-koreaiaknak még szokatlan, ez a viszonylag alacsony nézettségi mutatókon is tetten érhető. Nekem a stílussal nincsenek komoly gondjaim, és a szereplőkkel sem. Ami miatt elég nehezen küzdöttem át magam az eddigi 4 részen, annak egyik oka az lehet, hogy nem nézek koreai vetélkedőket és show-műsorokat, így a meta hivatkozásokat és poénokat sem tudom a helyükön értékelni. A másik ok, hogy az epizódonkénti átlag 80 percet kissé soknak tartom, a végére mindig kicsit elfárasztanak a számomra érdektelen párbeszédek és jelenetek.   

Orange Marmalade

Csatorna: KBS2

Műfaja: iskolai, fantasy, romantikus
Részek száma: 12
Szereplők: Yeo Jin Goo (Iljimae, The Moon that Embraces the Sun, I Miss You), Seol Hyun (My Daughter Seo Young, Ugly Alert)

A történet:

Olyan világban játszódik, ahol a vámpírok közöttünk élnek, mint valami eltűrt, de rejtőzködni kénytelen kisebbség. Több szabályhoz is tartaniuk kell magukat annak érdekében, hogy békében élhessenek az emberekkel; az egyik legalapvetőbb, hogy nem ihatnak humán vért. Baek Ma Ri is úgy él a családjával, mint átlagpolgár, mindenki előtt titkolva a valódi mivoltát. Csakhogy amikor a fiatal lány új iskolába kerül, óhatatlanul románcba keveredik egy halandó fiúval.

Ez egy webképregény-adaptáció, vámpíros-iskolás-zenés-romantikus sorozat. Ahhoz képest, hogy a műfajából kifolyólag sem épp én vagyok a célközönség, és vérszopókról szóló sztorit utoljára az Interjú a vámpírral idejében élveztem, egész könnyedén végignéztem az első 3 részt. Igaz, a harmadikat már kicsit felhúzott szemöldökkel, mert úgy tűnik, néhány kifejtésre szoruló történetszálat túl egyszerűen elintéztek. Majd kiderül, hogy ennek van-e logikus magyarázata az elkövetkezendőkben.

Warm and Cozy

Csatorna: MBC

Műfaja: romantikus vígjáték
Részek száma: 16

Szereplők: Yoo Yun Suk (Gu Family Book, Answer Me 1994), Kang So Ra (Ugly Alert, Doctor Stranger, Misaeng), Kim Sung Oh (Secret Garden, The Night Watchman)

A történet:

Jung Joo egy átlagos, irodista lány, aki arról álmodik, hogy kávéházat nyit a festői Jeju szigetén. Végre összegyűlik a pénz, el is küldi a megbízottját, hogy gondoskodjon az adásvételről… csak a helyszínen derül ki, hogy nem egy szép fekvésű ingatlan, hanem egy használhatatlan romhalmaz tulajdonosa lett. Ráadásul a szomszéd étterem gazdája és séfje, Baek Gun Woo nem más, mint a tinédzserkori ismerőse, akibe reménytelen mód bele volt zúgva. Gun Woo mindenben Jung Joo ellentéte: gazdag, hányaveti, és kizárólag azért nyitotta az éttermét, hogy egy nőnek imponáljon vele. Egy félreértés eredményeként, és mert a családja megvonja tőle anyagi támogatását, Gun Woo élethosszig tartó bérleti joggal átadja Jung Joo-nak az éttermet.

Sokan panaszkodnak arra, hogy ez a sorozat stílusában egyáltalán nem illeszkedik a Hong írópáros korábbi munkáihoz. Ezzel azért vitába szállnék, mert a szokásos klisék itt is jelentkeznek: a gazdag, tapló pasi – szegény lány párost jóravaló másodpasi és utálatos női rivális egészíti ki szerelmi négyszöggé. Félreértések is vannak, meg kényszerű egy fedél alatt lakás, sőt egy lehetséges születési titok is ott lebeg a levegőben – bár ne legyen igazam! Ennek ellenére Jeju csodás természeti környezete és a történet napfényes hangulata engedékenységre bír, én kifejezetten élveztem az eddig lement részeket.

Who Are You - School 2015

Csatorna: KBS2

Műfaja: iskolai, dráma, romantikus
Részek száma: 16

Szereplők: Kim So Hyun (King of Baking, Kim Tak Gu, The Moon that Embraces the Sun, Rooftop Prince, The Strange Housekeeper), Nam Joo Hyuk (Surplus Princess), Yook Sung Jae (The Heirs, Plus Nine Boys), Lee Pil Mo (Kim Soo Ro, Emergency Couple, Pinocchio)

A történet:

Egy árva ikerpár gyerekkorában elszakad egymástól. Eun Byul-t egy tehetős hölgy örökbe fogadja, Eun Bi a szeretetotthonban marad és éli az árvák kirekesztett életét, kiszolgáltatva az iskolai bántalmazásoknak. Bár tartják a kapcsolatot, csak középiskolás korukban kerülnek újra közelebb egymáshoz fizikailag, amikor Eun Byul osztálya kirándulásra megy abba a városba, ahol Eun Bi él. Egy baljós, titokzatos eseményekkel teli éjszakát követően Eun Byul eltűnik, és kétségbeesett édesanyja csak napokkal később talál rá a helyi kórházban. Az emlékezetkiesésben szenvedő lány a saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, mi történt vele az eltűnése után. A gyógyulási folyamat része, hogy vissza kell valahogy illeszkednie az otthonába, az iskolai közösségbe, a mindennapokba. Csakhogy a lassan visszaszivárgó emlékképek egy teljesen másfajta életről árulkodnak…

Mostanában újra a doramakészítők érdeklődésének középpontjába került a középiskolai bántalmazások témaköre. Először az Angry Mom boncolgatta a témát és nőtte ki magát megrázó történetté, most pedig a School 2015 is ehhez a témához nyúlt, bár másféle hangvétellel, de ugyanolyan elgondolkodtató módon. Jelentős különbség a School-sorozat előző részével, a School 2013-mal szemben, hogy itt ráadásul bejön a képbe egy – vagy inkább kettő – rejtély, amely bonyolítja az iskolai abúzus kérdését. Bár az ikrekkel/hasonmásokkal és felcserélt személyiségekkel operáló alaptéma egyáltalán nem számít újnak, ez a sorozat feszült, izgalmas tempót, valamint sok találgatást és fejtörést is kínál a nézőnek. A fiatal szereplők pedig igen tehetségesek. A jelenlegi kínálatból talán a School 2015 az, amelynek leginkább várom a folytatásait.