Alternatív cím: Hot Blooded Priest
Készült: 2019
Részek száma: 40
Műfaj: akció vígjáték
Szereplők:
Kim Nam Gil (Queen Seon Deok, Song of the Bandits, Island)
Kim Sung Kyun (Reply 1988, Moon Lovers, Weak Hero Class 1)
Lee Ha Nee (The Rebel, One the Woman, Knight Flower)
Ko Jun (Dr. Champ, Dae Mul, Oh My Baby)
Keum Sae Rok (Youth of May, Soundtrack 2, Iron Family)
A napokban döbbentem rá, hogy 2 éve írtam utoljára bejegyzést a blogba, és csaknem 6 éve nem írtam egyetlen sorozatismertetőt sem. Ezalatt az idő alatt szerintem eléggé megváltoztak a sorozatnézési szokások úgy általában, tekintve, hogy már nem olyan egyszerű a megtekintés az interneten, a terjesztést átvették a különböző stream szolgáltatók, mint pl. Netflix és Disney. A régebbi sorozatokhoz való hozzáférés szinte lehetetlenné vált, hacsak nem tűzi a műsorára valamelyik előbb említett platform.
És persze megváltozott a koreai doramák nézőközönségének összetétele is ezalatt a pár év alatt. A blogon tapasztalható aktivitások számának a változásából az világlik ki, hogy a fiatalabbakat már nem annyira érdeklik az ilyen tartalmak.
Ezt az ismertetőt sem abban a reményben írom, hogy sokan fogják olvasni, inkább csak egy olyan hirtelen felindulásból elkövetett bejegyzés lesz. Képekkel továbbra sem fogom illusztrálni, mert a copyright rendőrség azonnal a nyakamon teremne.
A történet címszereplője, a lobbanékony természetű, fiatal
katolikus pap, Kim Ha Il, aki Michael néven keresztelkedett, nem szokványos
egyházi személy. A világi konfliktusokat nem szép szóval, hanem fizikai
ráhatással szokása megoldani. Lépten-nyomon bajba kerül amiatt, hogy nem tud
megálljt parancsolni az öklének, ha igazságtalansággal találkozik. A legutolsó ilyen
megmozdulása miatt Szöul egyik egyházkerületébe küldik, ahol már vár rá szeretett
régi mentora, Lee atya, talán az egyetlen személy a világon, aki hatni tud rá.
Kim atya meg is ígéri, hogy meghúzza magát, ám ez a fogadalom nem tart sokáig – nem sokkal az érkezése után Lee atya titokzatos módon eltűnik, majd csak a holtteste kerül elő. A nyomok arra utalnak, hogy öngyilkosságot követett el, ez azonban több okból sem elképzelhető. Egyrészt egy katolikus egyházi személy részéről az öngyilkosság megbocsáthatatlan bűn, másrészről aki csak ismerte, mindenki tudja, hogy az idős pap nem hajlamos ilyesmit elkövetni. És mintha ez még nem lenne elég, a sajtó további rágalmakat aggat a szegény elhunytra: a sajtóban elterjed, hogy sikkasztott az egyház kasszájából, ráadásul a gyülekezetébe tartozó nőt is molesztált.
A gyásztól lesújtott és az igazságtalanságtól jogosan felháborodott Kim atya természetesen nem hagyja annyiban dolgot. Sejti, sőt biztos benne, hogy a dolog mögött a kerületet a markában tartó maffiózók keze van, akik szemet vetettek az egyház birtokaira. Mivel akárhová fordul az igazságszolgáltatás berkein belül – rendőrséghez, ügyészséghez – mindenhol falakba ütközik, elhatározza, hogy saját maga jár utána a dolgoknak. Kezdetben egyszemélyes harca teljes kudarcra van ítélve – a szálak a felsőbb körökbe, korrupt tisztségviselőkhöz és politikusokhoz vezetnek. Makacsságával (és a jobbra-balra osztogatott pofonoknak köszönhetően) azonban eléri, hogy az öngyilkossá nyilvánított atya aktája újra terítékre kerüljön – egyenesen a Pápához fordul segítségért!
A rendőrség a Vatikán ráhatására kénytelen újravizsgálni az ügyet, így „Cunami atya” (ahogy az egyik szereplő elnevezi) társakat kap maga mellé – egy nem túl lelkes nyomozót és egy annál lendületesebb újoncot. Később pedig mások is csatlakoznak, mert így vagy úgy, de mindenkire hatást gyakorol a vehemens fiatal pap elszántsága és küzdőszelleme.
Személy szerint nekem az volt a bajom a sorozattal – bár egyébként imádtam -, hogy rosszul osztották be a bőven rendelkezésre álló időt (40 vagy más verzió szerint 20 részt), így az első fele kevésbé szórakoztató, inkább frusztráló látni a rengeteg korrupt, pénzéhes rosszfiút (és lányt), valamint Kim atya magányos, elkeseredett kísérleteit, hogy végre mozgásra bírja az igazságszolgáltatás kerekét. Belátom, hogy nem lett volna hiteles a jellemfejlődés, ha minden szereplő azonnal csatlakozik pofonosztogató papunkhoz az igazság keresésében, de kicsit sokáig tartott, míg „összeállt” végre a nagy csapat.
És épp ez a csapat a fő pozitívuma az egész sorozatnak. A terjedelem lehetőséget ad arra, hogy mindenkinél elidőzzön egy kicsit a történet, megismerjük a hátterüket, a motivációikat, a rejtett, és adott szituációban igen hasznosnak bizonyuló erősségeiket, valamint – sokszor komikus formában előadott – gyengeségeiket. A jellegzetes koreai humor nem biztos, hogy mindenkinek bejön (néha gyerekes, néha altáji), szokni kell, és az elején talán kevésbé is van jelen. De cserébe kapunk egy olyan történetet, amely egyáltalán nem sablonos, vicces, emlékezetes, szeretni való karakterekkel, akikkel együtt drukkolunk, hogy a főgonoszok megkapják a jól megérdemelt büntetésüket. És a végén még a negatív szereplők között is akad néhány, akit megsajnálunk.
A szereplők:
Címszereplőnk, a küzdősportokban feltűnően jeleskedő, modern pap egy összetett személyiség. Kim atya (Kim Nam Gil) – amint sejteni lehet – nem élt mindig szent életet, valaha a Nemzetbiztonsági Szolgálat embere volt és terroristákra vadászott. A múltjában van egy sötét titok (nem árulom el, hogy mi az, a sorozat úgyis elég hamar lerántja róla a leplet), ám végül ez a tragikus esemény vezeti a papi pályára. Az indulatkezelési problémáit valószínűleg még a régi időkből hozta magával. Gyakran türelmetlen, kotnyeles, gúnyos, nyers a modora, de igazságszerető, és akikben megbízik, azokhoz lojális, önfeláldozó – vagyis lássuk be, kissé hőszindrómás. Van egy játékos, laza oldala, sőt, egy érzékeny is, amit persze gondosan titkol. Az álruhás küldetésekre nem rest titkosügynök-szerelést, farkaskutya-álarcot vagy parókát és miniszoknyát ölteni. Mindezen megnyilvánulásait nem lenne olyan élvezet figyelni, ha nem Kim Nam Gil játszaná, akiről eddig is tudtam, hogy sokoldalú színész, de itt már nem kellett tovább győzködni a zsenialitásáról, főleg, amikor kiderült számomra, hogy az összes akciójelenetet kaszkadőr nélkül forgatta.
Koo Dae Yeong, a kelletlen, kissé gyáva zsaru (Kim Sung Kyun) az elején elég gyakran kihozott a sodromból. Annak ellenére, hogy korábban megölték a társát, simán becsicskul a gonoszoknak, és a többi rendőr példáját követve ott akadályozza Kim atya erőfeszítéseit, ahol csak tudja. Szerencsére főhősünk karizmája rá is hatni kezd egy idő után, és amikor már szívvel-lélekkel végzi a hivatását, mi, a nézőnk is meg tudunk bocsátani a kezdeti hezitálás miatt.
Park ügyész (Lee Ha Nee) egy másik nagyon ellentmondásos szereplő. Talán az ő jellemfejlődése tart a legtovább, olyannyira, hogy már kezdtem elveszíteni a türelmemet és végképp leírni őt, mire végre eldöntötte, hogy elfordul a minden hájjal megkent, szemétláda főnökétől, és a jó oldalra áll. Ez sem megy persze egyszerűen, mert a rosszak pénzzel kitömött bonbonos dobozokkal és sportkocsival próbálják fenntartani a hűségét, de csak akkor jut végső döntésre, amikor orgyilkossal próbálják eltenni láb alól. Ő egyébként a természetét tekintve Kim atya női megfelelője, ravasz, nagyszájú, harcias, de jó látni, hogy néha harcot vív a saját jó mélyre temetett lelkiismeretével. Minden páros jelenete a főszereplővel tartogat valami szórakoztatót, még akkor is, amikor csak szópárbajt vívnak, rendkívüli mértékben működik a színészek között a kémia.
A vagány újonc, Seung Ah (Keum Sae Rok) Kim atya abszolút, első számú rajongója, a kezdet kezdetétől a kedvencem az egész sorozatban. Tűzrőlpattant, lelkes, őszinte, ami a szívén, az a száján. Éles kontrasztot alkot a csomó ellustult, mihaszna nyomozóval a rendőrörsön. Ha tettekről van szó, mindig ott áll az első sorban, ráadásul jól verekszik.
A mellékszereplők közül még jónéhány van, akik aktívan részt vesznek az események alakításában, még ha olykor komikus formában is. Sarah nővér és Marco atya, vagyis főhősünk templomi „kollégái” olyan ártatlannak tűnnek, mint a ma született bárányok, de mindkettőjükről kiderül, hogy meglepő képességeket rejtegetnek. Meg kell még említeni a kis éjjel-nappaliban dolgozó, túlsúlyos Yohant, valamint a Thai vendégmunkás Ssongsak-ot, akik a történet folyamán szintén a Cunami Csapat hasznos tagjaivá válnak.
De mellettük, ahogy említettem, a rosszfiúk csapatát is színesítik egészen érdekes karakterek. Főként a vidéki bandavezérből a korrupt főügyész első emberévé előlépett Hwang Cheol Bum (Go Jun) kiemelhető a maga csiszolatlan sármjával, valamint a főként mulatságos pillanatokról gondoskodó, kleopátra-frizurás Jang Ryong, aki a sorozat első felében kéjes örömmel abuzálja szegény Ssongsak-ot mindenféle kimondhatatlan koreai nyelvtörőkkel.
A többi rosszfiúra nem szentelnék egy sornál többet, mert számomra túl egydimenziósnak tűntek, és csak az érdekelt, hogy mikor találkozik végre az alfelük Cunami atya jól irányzott rúgásaival. Szerencsére ez is megtörténik ilyen vagy olyan formában, és annyit még elárulok, előbukkan egy olyan fickó is, akinek ennél sokkal kegyetlenebb sorsot kíván minden jó érzésű néző.
Összefoglalva, ez egy olyan sorozat, amely kissé lassan indul, de a végéről visszatekintve megér minden rá fordított percet, és biztos, hogy az ember szívesen előveszi majd újra meg újra, ha ilyen típusú – viszonylag könnyed – szórakozásra vágyik.
(Hála a népszerűségnek, a sorozat 2024-ben folytatást kapott, de a második széria megtekintését csak a legelvetemültebb rajongóknak ajánlom, mert a "humor" már nekem is sok volt benne.)
