2011. október 22., szombat

SOROZATISMERTETŐ - How To Meet A Perfect Neighbor (Hogyan ismerjük meg a tökéletes szomszédot)

How To Meet A Perfect Neighbor
Készült: 2007
Részek száma: 20
Műfaj: vígjáték, krimi, romantikus
Szereplők: Kim Seung Woo (Hotelier, IRIS, Athena)
                 Bae Doo Na (God of Study, Gloria)
                 Park Shi Hoo (Iljimae, Prosecutor Princess, The Princess' Man)
                 Min Ji Hye (Personal Preference, Protect the Boss)
                 Son Hyun Joo (Tazza, Swallow the Sun)
                 Kim Sung Ryung (Iljimae, Ja Myung Go)
                 Kim Roe Ha (Iljimae, Swallow the Sun, The Princess' Man)
  
Ez a sorozat még egy ritka gyöngyszem a koreai doramák tengerében. Nincsenek benne túlrajongott A-listás színészek, mégis, rendelkezik valami egészen egyedi légkörrel, ami megfogott és nem eresztett 20 részen keresztül. Nevettem, csodálkoztam, meghatódtam, hajamat téptem, bosszankodtam és reménykedtem, miközben néztem – és nem untam egy percig sem. Ha egy mondatban kell összefoglalnom, mit gondolok róla, akkor az így hangzik: „Ez egy meglepetésekkel teli, megjósolhatatlan végkimenetelű történet, amiben megvan minden, ami a szórakoztatáshoz kell: egy csipet vígjáték, egy csipet dráma, egy csipet lélekrajz, egy csipet krimi, egy csipet románc.”
Be kell vallanom, lehet, hogy soha nem nézem meg, ha nem játszik benne Park Shi Hoo. Pedig utólag visszatekintve nem is az általa alakított figura tette igazából vonzóvá a sorozatot. Sőt. Ha egy másik színész kapta volna ezt a bizonyos szerepet, nehéz lett volna egyáltalán elfogadnom a karakterét. És mint kiderült, nemcsak én álltam hozzá így, hanem a legtöbb (női) néző is, mert ha nincs a PSH-tényező, a történetbe valószínűleg nem kerül bele az a ritka fordulat, amellyel az alkotók „Drámaföld” legalapvetőbb szabályát rúgták fel. Ez az egyik nagy meglepetése a sorozatnak - de nem az egyetlen.


A ’How to meet a Perfect Neighbor’ a türelmes nézőknek való. Azoknak, akik szeretik, ha a REJTÉLY lassan bontakozik ki a szemük előtt és úgy rakhatják össze darabonként, mint egy puzzle-t. Nem árt az sem, ha értékelik a vegyes műfajú, komplex, többszereplős sztorikat, plusz az elgondolkodtató karaktereket, mert azokból bőven akad.
A történet lassan indul be. Az első két epizód nehezen követhetőnek és unalmasnak is tűnhet, valójában azonban sok fontos célzást ejtenek el itt, és ezeknek később komoly jelentősége lesz.
Rögtön indításként egy titokzatos bűntény közepébe csöppenünk. Szöulban megtámadnak egy fiatal nőt, de hogy milyen szándékkal, az nem derül ki, mert a nő menekülés közben beveri a fejét egy betonfalba és belehal a sérülésébe. Nemcsak mi, nézők, de a zsaruk is értetlenül állnak az eset előtt, mivel semmilyen erőszakos cselekedetre utaló nyomot nem találnak. 
Mielőtt azonban további részletekbe merülhetnénk, helyszínváltás következik, és máris Kambodzsa egzotikus földjén találjuk magunkat, ahová a főszereplők – egy a húszas évei végén járó lány, Yoon Hee, illetve a nővére érkeznek. Utóbbi azért, mert a szomszédságukban lakó Baek Soo Chan, egy kissé már túlkoros playboy, szintén ide utazott vakációra, ő pedig gyengéd érzelmeket táplál a nőcsábász iránt. A szünidei kikapcsolódás helyett azonban szereplőinknek több nem kívánatos eseménnyel is szembe kell nézniük. A playboynak a gyerekkori barátjával, Duk Gillel, akit korábban átvert. Duk Gilnek azzal, hogy a külföldről való menyasszonyszerzés mennyi bonyodalommal jár. Yoon Hee nővérének azzal, hogy rajongása tárgya valaki mással turbékol, és végül magának Yoon Hee-nek is, a nővére hisztériás rohamaival.


Mindeközben felbukkan a nyaralás helyszínén egy másik koreai is. Ez a gazdag, fiatal nő, Go Hye Mi gyanúsan kerüli a feltűnést, és miután Soo Chan, a playboy megmenti az életét egy közlekedési baleset során, titokzatos módon eltűnik a kórházból.
Lassan végetér a zűrzavaros vakáció, és mindenki hazaindul Koreába. A fent nevezett személyek sorsának fonala azonban ismét összekuszálódik, amikor valamilyen úton-módon mind ugyanabban az utcában kötnek ki, egymás szomszédaiként. És ráadásul ez pont az az környék, ahova a történet elején felvázolt emberölési ügy nyomai vezetnek...

És most hadd térjek ki a szereplőkre, mert nélkülük igazából nem is működhetne olyan jól a történet.

A legnagyobb felfedezés számomra a sorozatban Bae Doo Na. Szenzációs színésznő, tökéletes választás a szerepre! Az a fajta, akit első látásra nem tartunk szépnek, mégis, amikor játszik, minden érzés átsugárzik az arcán, és ettől hirtelen elbűvölővé válik. Még nem láttam más alakítást tőle, és nem tudom, ha ezután látom, nem fog-e mindig Yoon Hee eszembe jutni róla, de itt ő volt az a szereplő, akivel leginkább együtt tudtam érezni.
Yoon Hee nem tipikus drámahősnő: vagány, kissé slampos leányzó, esetlenül bájos, mint Eliza Doolittle a My Fair Lady-ből. Néha nemcsak a szája jár el, de az ökle is. Ugyanakkor érzékeny, és nagy szíve van. Egy sikeres épitkezési vállalat elnökének a titkárnőjeként dolgozik. A kambodzsai vakációról visszatérve megtudja, hogy az elnök válságos állapotban kórházba került, így az Amerikából hazaszólított örököse veszi át a helyét. Az új főnök, Yoo Joon Suk (Park Shi Hoo) ifjú és jóképű, ugyanakkor rettenetesen nehéz elviselni a természetét. Eleinte Yoon Hee-vel is éppolyan ridegen viselkedik, mint a cég többi alkalmazottjával, a lányt azonban nem félemlíti meg a távolságtartó viselkedés. Fesztelenül viselkedik vele, sőt még ki is meri nevetni, amikor hibát követ el. Ez a szokatlan, csupa élet, csupa szív természet lassan felolvasztja a főnök jégpáncélját. A kettejük között formálódó bensőséges kapcsolatot persze többen gyanakodva figyelik, legfőképp Go Hye Mi – akiről kiderül, hogy Yoo Joon Suk „előkelő” menyasszonya.

 
A Kambodzsában súlyos titkot hátrahagyó fiatal nő Yoon Hee gyökeres ellentéte. Angyalarccal álcázott, önző, hideg és számító személyiség, aki csak az érzelmek színlelésében jó, átélésükben már nem. Hye Mi az útjában álló embereket könyörtelenül söpri el, és emellett érthetetlen és visszataszító szívóssággal csimpaszkodik rá a szülei által kiválasztott gazdag férjjelöltre, Joon Suk-ra.(Észrevettem, hogy Min Ji Hye-t mindig megtalálják a hasonló szerepek, gondolok itt legfőképp a Personal Preference című sorozatra).


A Kim Seung Woo által alakított Baek Soo Chan szintén összetett figura. Látszólag könnyelmű és felszínes, „foglalkozásából” adódóan valódi szakértője a női szíveknek.
Yoon Hee nem tesz lakatot a szájára, ha valami nem tetszik neki, ezért kezdetben Baek Soo Channal sem felhőtlen a viszonya. Már Kambodzsában kinyilvánítja róla lesújtó véleményét, mert elcsavarta a nővére fejét, majd az élcelődés akkor is folytatódik, amikor visszatérnek Koreába. A szoknyavadász először bosszút forral, azt tervezi, hogy elcsábítja, majd lapátra teszi a lányt, ám Yoon Hee hamar átlát a szitán, így a dologból nem lesz semmi. Mivel az egyik botránya következtében kirúgják az állásából és váratlanul földönfutóvá lesz, a playboy úgy dönt, átértékeli az életét és megpróbál hasznos módon visszailleszkedni a társadalomba. Miután több időt tölt el Yoon Hee-vel, kölcsönös megbecsülés alakul ki közöttük, majd pedig szoros barátság. Mr. Playboyt lehetetlen nem megszeretni – azt kell mondjam, a történetben ő az ÁSZ, akire Yoon Hee az élete legnehezebb pillanataiban támaszkodhat, aki a bölcsességével és az élettapasztalatával barát és őrangyal is egyben. Sőt, még több ennél.

A dolog pikantériáját fokozza, amikor képbe kerül a „herceg” – igaz, nem a fehér lovas, sárkányölő fajta, mint a mesékben. Joon Suk egy rideg, szeretetlen közegben felnőtt, sérült lelkialkatú, felnőttestbe zárt önző gyerek. Az egyik legszánalmasabb, leghatározatlanabb drámahős, akit valaha láttam! Az élet problémáival szemben három reakciót ismer: a szótlan, frusztrált nézést, a könnyhullatást és a gyáva menekülést. Valahol persze magyarázatra lelünk, hogy miért ilyen. Miután az első szerelme elhagyta, alkoholproblémái támadtak, ezért már senkiben sem mer bízni, és az ingatagsága minduntalan a felszínre kerül, amikor a kényszerházasság ellen próbál lázadni. De még ezzel együtt is nehéz végignézni, ahogy sorra elköveti az összes létező hibát, amit egy férfi az általa állítólag annyira szeretett lénnyel szemben elkövethet. Nem is tudom, hányszor sóhajtottam fel a történet folyamán: „Jaj, Joon Suk, hogy lehetsz ilyen lekvár! Állj már a sarkadra és légy férfi!”  


 Talán fentiekből érthetővé válik, miért ez volt az első olyan koreai sorozat, amelynél nem azon drukkoltam, kivel jöjjön össze a végén a női főszereplő, inkább reménykedtem, hogy nem jön össze senkivel sem. Megvallom, amennyire élveztem figyelni Yoon Hee és Soo Chan pajkos, testvéries viszonyát, éppannyira nem láttam lehetségesnek, hogy egy férfi-nő kapcsolat ugyanilyen jól működjön közöttük. Joon Suk tehetetlensége is bosszantott, az egyik pillanatban szerettem volna jól nyakon vágni, hogy térjen végre észhez, a következő pillanatban viszont önkéntelenül megsajnáltam. (Ebben nagyon sokat segített, hogy PSH alakította, aki legalább olyan szépen tud szenvedni, mint mosolyogni.)

Érdekes módon mintha az alkotók is bizonytalanok lettek volna a végkimenetellel kapcsolatban, vagy legalábbis nekünk, nézőknek fenn akarták tartani mindhárom megoldás lehetőségét. Hogy végül hősnőnknek milyen sors jut osztályrészül, az természetesen titok, de a találgatás mindenképp hozzájárul az egyéb adódó izgalmakhoz (gyilkosság, nyomozás, zsarolás, szeretők és eltitkolt csemeték). Annyit elárulhatok, hogy a szálak egy fordulatos utolsó részben lesznek elvarrva.

A sorozat remekül operál az érdekes karakterekkel, akik annyira sokfélék, mint maga az emberiség – kicsinyesek, önzőek, gyávák, nemeslelkűek, buzgók, lusták, nagyravágyóak vagy kishitűek. Megannyi "tökéletes" szomszéd! A mellékszálak is tetszettek, mint a fiát egyedül nevelő Duk Gil története, vagy Yoon Hee háromszor elvált nővéréé, a két lökött nyomozó, a kiskölykök vetélkedése, a vállalati pletykák és a szomszédasszonyok versengése Soo Chan kegyeiért. Ez a sok-sok apró mozzanat még életszerűbbé tette a meseszövést. Találó volt a nézőre való kikacsintás is a 20. rész végén: "És te most milyen ember vagy a körülötted élők számára?"

Utoljára még annyit hadd jegyezzek meg érdekességképp, hogy több olyan színészt is felfedeztem a sorozatban, akikkel PSH később újra közös filmben szerepelt.  
Kim Roe Ha-val (a nyomozóval) az Iljimae és a The Princess Man című kosztümös dráma forgatásán dolgoztak ismét együtt, míg Jung Dong Hwan (itt Hye Mi apja) a TPM-ben Munjong királyt, Kim Sung Ryung (Yoon Hee nővére) pedig az Iljimae-ben Shi Hoo anyját alakította.


Tetszési indexem: 8/10.

2011. október 15., szombat

THE PRINCESS’ MAN – Legenda és valóság

Magamat is megleptem azzal, hogy 3 nappal a sorozat utolsó részének vetítése után, ezt a gyöngyszemet a sageuk (koreai történelmi dráma) örökranglistám elejére helyeztem. Bár a kezdetekkor is sejtettem, hogy szeretni fogom, köszönhetően a főszereplők – Park Si Hoo, Moon Chae Won, Song Jong Ho, valamint a forgatókönyvíró, illetve a stáb korábbi munkáinak, mégis voltak fenntartásaim. A „Csoszun-korabeli Rómeó és Júlia történet”, ahogyan aposztrofálták, nem keltett túl sok illúziót a befejezést illetően.
Nos, mindazok, akik az elejétől a végéig követték a vetítéssel egyidőben, biztos, hogy kellő mennyiségű drámát kaptak a nyakukba. Ami viszont a forgatókönyvírók tehetségét dícséri, az az, hogy a történet megtalálta az egyensúlyt az izgalmak, tragédiák, és a szép, felemelő pillanatok között. És bírt azzal az erővel – legalábbis nálam – amivel csak a legemlékezetesebb sorozatok dicsekedhetnek: hogy még napokkal a befejezés után is felidézem magamban ezeket a pillanatokat, és gondolatban újra játszom, majd folytatom a szereplők életútját.
A neten fellelhető információanyag kiterjed mind a történelmi tényekre, mind pedig a nép ajkán fennmaradt legendákra, és elmondható, hogy az alkotók egyenlő arányban merítettek belőlük a sorozat elkészítésekor. Lássuk, először is, mi az a valós történelmi keret, amelybe a történetet helyezték:
Ehhez először is vissza kell utaznunk az időben hat évszázadot, Csoszun ötödik királyának uralkodása idejére. Ő a Nagy Sajong király legidősebb fia volt és Mujong néven került a trónra 1450-ben. Még csak 6 éves volt, amikor elődje létrehozta a „Kiválóságok Termét”, amelyet a király által személyesen kiválasztott tudósok alkottak. Ez volt az a korszak, amelyet a történészek a koreai kultúra aranykorának neveztek – nem véletlenül, hiszen a Kiválóságok Terme bölcseinek köszönhető többek között a hangul – az egyszerűsített fonetikus írásmód, amely a kínai írásjelek szerepét vette át és több-kevesebb változtatással a mai napig használatos Koreában.


Történelmi tény, hogy Sajong király fia, Mujong (akit a sorozatban is láthatunk, hisz ő Kyung Hye Hercegnő és az ifjú Hong Wi apja) gyenge fizikummal rendelkezett, és a valóságban mindössze 2 évig, 1450-52-ig uralkodott. A feljegyzések szerint 17 ifjabb fiútestvérrel dicsekedett, és nyilván ezek közül jónéhány ácsingózott a hatalomért. Mivel tisztában volt vele, hogy uralma gyengül, a király a Kiválóságok Termének méltóságait gyűjtötte örököse, Hong Wi Koronaherceg köré támogatásként.
1452-ben Hong Wi-t Danjong király néven trónra emelték. Ekkor csupán 11 éves volt. 1455-ig uralkodott, 1457-ben pedig fiatalon elhunyt – saját nagybátyja tette el láb alól.
Nővére, Kyung Hye mindössze 5 évvel volt idősebb nála, 16 éves korában ment férjhez Jeong Jong-hoz, a feljegyzések szerint valóban született egy kisfiuk. Később Jeong Jong-ot is utolérte a vég; bűnösnek találtatott a király elleni összeesküvésben és kivégezték, a hercegnőt pedig száműzték a fővárosból.
Sooyang Nagyherceg Mujong király 3 évvel fiatalabb öccse volt, és nagyon ambíciózus politikus. A király támogatója, a Második (Jobb) Államtanácsos, Kim Jong Seo iránt a valóságban is különös gyűlöletet táplált. Olyannyira, hogy 1453-ban kitervelt egy puccsot, amelynek fedőtörténeteként árulással vádolta meg az államtanács tagjait. Kim Jong Seo-t a Fő Államtanácsossal, Hwangbo In-nal, valamint egyéb tanácstagokkal egyetemben családostól kivégeztette.
Ezt követően Sooyang saját magát nevezte ki Fő Államtanácsosnak, és az ifjú Danjong királyt bábként mozgatva maga vette kézbe az állam irányítását. 1455-ben aztán odáig jutott, hogy unokaöccsét lemondatta a trónról és száműzetésbe küldte, majd 1457-ben méreg általi halálra kényszerítette, csakúgy, mint két öccsét, Anpyong és Geumsung Nagyhercegeket, akik a fiatal királyt támogatták.
Ezután koronázták Csoszun 7. királyává Sejo néven és a trónon is maradt 1468-ban bekövetkezett haláláig.
A történelmi feljegyzések szerint Sooyang Nagyhercegnek egy lánya és négy fia született. A lány neve Yi Se-seon volt, és apja trónra kerülésekor Uisook hercegnő néven került bele a krónikákba.


Róla több változatban is fennmaradt az a mendemonda, amelynek motívumait aztán az írók beleszőttek a sorozatba. Az egyik változat szerint, amit megtaláltam a neten, a hercegnőt annyira elborzasztották az apja tettei, hogy folyton azért könyörgött, hogy fejezze be végre a kegyetlenkedést. A nagyherceget felbőszítette a lánya hozzáállása, annyira, hogy már a testi épségét sem lehetett garantálni, ezért a felesége segítségével végül a hercegnő kiszökött a palotából. A rege azt tartja, menekülése alatt véletlenül akadt össze Kim Jong Seo (feltételezett) unokájával, aki szintén Sooyang kegyetlenkedései ellen harcolt. Némelyik forrás egy bizonyos barlangot emleget, ahol a szerelmesek rejtőztek, és sokáig nem is tudták egymás valódi személyazonosságát. Csak miután kezdtek megbízni egymásban, és miután összeházasodtak, árulták el az igazi kilétüket. Sok évvel később Sooyang, vagyis akkor már Sejo király súlyosan megbetegedett, és mivel nem találtak gyógyírt a bajára, egy hegyvidéki templomba ment imádkozni a gyógyulásáért. Itt véletlenül találkozott a lányával, akinek már két fia volt, illetve annak férjével, akiről meg kellett tudnia, hogy ősellenségének leszármazottja. Sejo király ekkor már némi önbírálatot gyakorolt a tettei felett, a lányától is bocsánatot kért, és rá akarta venni, hogy térjen vissza a palotába, ám a szegényes, egyszerű körülmények között élő nő megtagadta a kérését. Nem sokkal később a király embereket menesztett a házba, hogy elvigye, ám addigra az egész családnak nyoma veszett.

2011. október 13., csütörtök

SOROZATISMERTETŐ - Kim Soo Ro

Koreai sorozat

Alternatív cím: The Iron King
Készült: 2010
Részek száma: 32
Műfaj: történelmi
Szereplők: 
Ji Sung
   Yoo Oh Sung 
    Seo Ji Hye   
                  Kang Byul                 
               


 A Kim Soo Ro című sorozat Korea egy korai történelmi korszakába, valamikor az i.sz. 2. századba, a Három Királyság korába repít vissza minket. Inkább mesés, mint hiteles keretbe ágyazva regéli el Kim Soo Ro-nak, a Vaskirálynak a történetét, születésétől attól a pontig, amikor 12 kisebb törzset egyesítve megalapította Geumgwan Gaya államát.
A történet kezdetén két ellenséges törzs harcol észak földjén, és a vesztésre álló törzsfő kétségbeesésében megparancsolja terhes feleségének, hogy meneküljön el a táborból. Az asszony kalandos módon egy rabszolgahajóra vetődik, majd a tengeren ad életet a gyermekének, ám hamarosan szem elől is veszíti, amikor a hajó megfeneklik Gaya partjai közelében. A nőt épségben veti partra a tenger, azt azonban nem tudja, hogy a gyermeke szintén életben maradt. A hajó maradványai között megtalált csecsemőt egy helybéli a gaya-i kovácsmester házába viszi, aki elhatározza, hogy saját, halva született fia helyett felneveli a lelencet.
Gaya városállama a virágzását a messze földön híres fegyvereknek és egyéb kovácsmunkáknak köszönheti. Az állam szentélyében egy hatalmas aranytojást őriznek, amelynek felirata azt jósolja, hogy a gayaiak következő királya északról fog származni. Miközben a csecsemő Kim Soo Ro még nem is sejti, hogy ő lesz a kulcsa a nemzet felemelkedésének, máris megkezdődnek a politikai csatározások a hatalom, valamint annak alapja, a gayai vaskohó birtoklása felett.
Így kezdődik az az eseménydús, kalandos mese, amely voltaképp azt meséli el, hogyan lesz egy fesztelen, nemtörődöm fiatalemberből felelőségteljes uralkodó. Az alkotók sok-sok jellegzetes szereplővel és helyszínnel, érdekes – bár néhol vitatható – cselekménnyel és száraz történelem helyett a legendák kalandos hangulatával fűszerezve vetítették elénk ezt a távoli korszakot. Több ellenfél is keresztezi a főhős útját. Először is meg kell említeni saját édesanyját (aki a történet nagyobbik felében nem is tud arról, hogy a fia életben maradt) illetve saját féltestvérét, aki féltékenységtől vezetve számos alkalommal ellene fordul. Továbbá ott van a legnagyobb gayai törzs vezetője, Shin Gwi-Ghan, aki a trónra pályázik, és ennek érdekében minden útjába állót eltapos – illetve talán a legveszélyesebb mind közül, a főhős egykori barátja, Tal-Hae, ak a történet folyamán többször is pártot cserél és árulóvá válik.


Hadd emeljem ki a film látványvilágát. Nem tudom, hogy a díszletek és a jelmezek mennyire voltak hitelesek, de tény, hogy pazar felhozatalt lehetett látni selyemruhákból, hajdíszekből és ékszerekből. A jól megkomponált zenei betétek tovább fokozták az igényes sorozatról alkotott benyomásokat.


Ha panaszt kell emelnem valami ellen, az a romantikus szál. Tudom, hogy a történetvezetés nem erre összpontosított, mégis kidolgozatlannak tűnt, főképp, ami Kim Soo Ro és Hwang-Ok hercegnő kapcsolatát illeti. A másik gyenge pontnak a befejező részt éreztem – jó szokás szerint a felesleges részleteket elnyújtották, a döntő csatával pedig méltatlanul bántak: a bevezető után egy rövid narrációval rendezték le.
Ettől eltekintve egy kiegyensúlyozott tempójú, érdekes, remek kikapcsolódást ígérő sorozat volt ez, amely a szórakozáson túl újabb adalékkal szolgált a koreai történelem megismeréséhez is. 
Tetszési indexem: 7/10.
Letöltési információk: itt.

2011. október 11., kedd

TRÓNOK HARCA – 1. évad – a sorozat rövid összegzése


Végignéztem, és sajnos meg kellett állapítanom, hogy az első benyomások helytállóak voltak. Valahogy, valamiért az alkotóknak nem sikerült megtalálniuk azt a hangulatot, amit én a könyv lelkének tartottam. Belátom, ez egy nagy költségvetésű sorozat, tehát be kell váltania a hozzá fűzött reményeket (nézőszámot). De hogy ebből az okból miért kellett a filmet a könyvben fellelhető összes (amúgy szükséges) közönségesség gyűjtőhelyévé tenni, az érthetetlen. A sok trágárság, szex és véres jelenet szinte átvette a vezérfonalat a történet egésze felett. Talán az alkotók attól tartottak, a Trónok Harca önmagában nem elég érdekes ahhoz, hogy elérje az elvárt nézettségi rátát? Pedig állítom, hogy az.
Ha pozitívumot kell keresnem, a képi megvalósítás tetszett leginkább. Vagyis jobbára csak az. A színészi alakításra sem lehet panaszom, az már egyéni problémám, hogy némelyik színészt nem tartottam jó választásnak a szerepére (Robert királyt, Catelyn Starkot, Lysa Starkot, Renlyt, és még sorolhatnám). 900 nyomtatott oldalt nyilván nehéz 8, egyenként 55 perc körüli részbe zanzásítani, ez teljesen nyilvánvaló, de meg lehetne oldani, hogy a nézőnek ne legyen hiányérzete. Nekem volt, és továbbra is azt tartom, hogy aki nem ismeri a könyvet, nehezen fog kiigazodni a szereplőkön és a történeten. Arról nem is beszélve, hogy a sok korhatáros jelenet azt az időt rövidítette meg, amit az információ átadására fordíthattak volna.
Azt hiszem, könyvpárti maradok.