2011. november 26., szombat

SOROZATISMERTETŐ - Spring Waltz (Tavaszi keringő)


koreai sorozat
Készült: 2006
Részek száma: 20
Műfaj: romantikus
Szereplők:  
Seo Do Young (Invincible Lee Pyung Kang, Thorn Birds)
Han Hyo Joo (Iljimae, Shining Inheritance, Dong Yi)
Daniel Henney (My Name is Kim Sam Soon)
Lee So Yeon (Super Rookie, Dong Yi)
Geum Bo Ra (A palota ékköve, Bad Family, Creating Destiny)
Jung Dong Hwan (How to Meet a Perfect Neighbor, Scent of a Woman, The Princess' Man)




Egy havas téli napon – minő véletlen - négy fiatal koreai (két lány és két fiú) útjai találkoznak össze Ausztriában. Hogy miként? Eun Young (Han Hyo Joo) vakációra utazik az osztrák fővárosba, és a repülőn ismerkedik össze egy másik lánnyal, Lee Nával (Lee So Yeon), aki a zongoraművésszé vált gyerekkori szerelmét jött meglátogatni. A zongorista menedzsere, a koreai-amerikai származású Philip (Daniel Henney), akit a fogadására küldtek ki a repülőtérre, összetéveszti egymással a két lányt és Eun Young-ot próbálja magával vinni. Mivel egyikük sem érti igazán a másik nyelvét, szép kis jelenetet rendeznek a repülőtéren. Végül a félreértés rendeződik, és Eun Young békésen elvegyülhet a bécsi vásári forgatagban. Később újra összefutnak, ekkor Philip engesztelésül megajándékozza egy salzburgi koncertjeggyel.


A Salzburgba tartó vonaton Eun Young egy másik koreai fiatalemberrel (Seo Do Young) kerül egy kupéba. Ez a fickó azonban sokkal kevésbé barátságos, mint Philip, főleg akkor mutatja ki a foga fehérjét, amikor a lány poggyászából véletlenül a ruhájára csöpög a pirospaprika-szósz. Salzburgba érve elválnak útjaik, ám csak egy rövid időre – mivel kiderül, hogy a mogorva alak nem más, mint az a zongoraművész, akihez Lee Na érkezett, illetve akinek a koncertjére Eun Young jegyet kapott.


 
A koncerten elhangzik egy dallam (magyarul Ó, te drága Klementina címen ismert), amely a múltba, a gyerekkorába repíti vissza Eun Young-ot és minket nézőket is, majdnem 2 teljes epizód erejéig. Egy kis szigetre kerülünk a távoli Koreában, ahol nagy sárga repcemezők és zöld dombok tükröződnek a tengeröböl vizében. Itt töltötte édes-bús fiatalkorát Eun Young és itt fonódott össze a sorsa egy Soo Ho nevű, vadóc természetű fiúval. Egy tragikus esemény mindkettejük gondtalan gyerekkorát beárnyékolja. A fiú haszontalan, szerencsejátékos apja ellopja a pénzt, amit Eun Young anyja a lány életmentő műtétjére gyűjtögetett, a saját fiát is cserbenhagyja, és eltűnik a szigetről. Az anya utánamegy Szöulba visszaszerezni a pénzt, majd a két gyerek is utánuk szökik, hogy felkutassa őket, de a városi utcákon való bolyongás közben a kislány rosszul lesz, és végül a gyerekek a kórházban kötnek ki. Itt kezelnek ugyanebben az időben egy asszonyt, aki öngyilkosságot kísérelt meg a fia halála után. A zavart elméjű nő véletlenül észreveszi Soo Ho-t és összetéveszti a saját gyermekével. Valóban, a két gyerek között megtévesztő a hasonlóság. A nő férje diplomata. Ráveszi a fiút, hogy ha velük tart Kanadába, finanszírozni fogja a beteg Eun Young életének megmentéséhez szükséges műtétet. A fiú belemegy és az újdonsült szülők az elhalt gyermek személyi okmányaival kijuttatják az országból. Hogy ne akarjon többé visszatérni Koreába, azt hazudják neki, hogy Eun Young meghalt. Telnek az évek, és Soo Ho a néhai Jae Ha nyomdokaiba lépve zongorista lesz…


A fentiek az első 3 epizód eseményeit foglalják össze. Ebből is nyilvánvalóvá válik, hogy vérbeli szappanoperával állunk szemben, izgalmas, bár nagyon is valószerűtlen fordulatokkal, gyerekkori szerelemmel, múltbéli titkokkal és kellő mennyiségű drámai eseménnyel fűszerezve. A szerelmi szál a szokásos forgatókönyv szerint alakul: adott egy igen mogorva, rossz természetű, gazdag fiatalember és vidám, jószívű lány, riválisnak pedig a szívét-lelkét kitenni kész jófiú és a birtoklási vágytól fűtött hárpia. Koreai sorozat lévén, ilyen felállásnál már a kezdet kezdetén megjósolható a végkifejlet, ezen a téren semmi újat ne várjunk a történettől. Ami igazán emlékezetessé tette, az inkább a zene volt és a helyszínválasztás: a hóborította Salzburgban és a festői Cheongsando szigeten játszódó epizódok éles ellentétben álltak a Szöul szegényebb negyedeiben forgatott részekkel. Ami még egyedi ízt adott, az a rikító, tavaszi színekre fektetett szándékos hangsúly. Minden jelenetbe belecsempészték a vad pink, repcesárga és neonzöld különböző árnyalatait, kardigán, lámpaernyő, teherautó, éretlen búzamező, virágzó bokor, hídkorlát stb. formájában. De amennyire érdekesnek találtam ezt a színekkel való játékot, annyira zavart a nyelvi kavalkád, amit a sorozatban alkalmaztak. Jae Ha Philiphez németül beszélt, míg Philip hol németül, hol angolul, hol tört koreaisággal válaszolt, de Lee Na is olykor keverte az angolt és a koreait, ha a menedzserhez szólt. Fogalmam sincs, mire volt ez jó, de szívesen lemondtam volna róla.
Tetszési indexem: 6/10.

2011. november 20., vasárnap

Lee Dong Wook új sorozatban

November 17-i hír a dramabeans oldalán, hogy Lee Dong Wook új sorozatra szerződött. A Wild Romance (Vad Románc) című komédiát 16 részesre tervezik, egy baseballjátékos (ez lenne Wookie) és egy női dzsúdós közötti nem épp felhőtlenül induló kapcsolatról. A testőrré előlépő sportolónő szerepében Lee Shi Young lesz látható, akit a Playful Kiss, a The Birth of the Rich és legutóbb a Poseidon című sorozatban láthattak a rajongók.
A premier januárban lesz. Mit mondjak? Alig várom!

2011. november 19., szombat

SOROZATISMERTETŐ - The Man Who Can't Get Married (A férfi, aki nem tud megnősülni)

Koreai sorozat
Alternatív cím: He Who Can't Marry
Készült: 2009
Részek száma: 16
Műfaj: romantikus vígjáték
Szereplők:
Ji Jin Hee (A palota ékköve, Spotlight, Dong Yi)
Uhm Jung Hwa (Get Karl! Oh Soo Jung)
Kim So Eun (Boys Over Flowers, A Thousand Kisses)
Yoo Ah In (Strongest Chil Woo, Sungkyungkwan Scandal)
Yang Jung Ah (The King and I, Romance Town)

Ezt a sorozatot bevallottan az amerikai 'Lesz ez még így se’ ihlette. Ez a tény önmagában nem lelkesített túlságosan, két okból sem. Az egyik, hogy jobban szeretem az eredeti történeteket, mint a feldolgozásokat. A másik az, hogy a koreai sorozatokban (főleg a vígjátékokban) se szeri, se száma a fóbiás - vagy inkább mondjuk úgy, pszichésen kevésbé egészséges – férfi főszereplőknek. (Csak hogy párat soroljak, Kim Joo Won a Secret Gardenből klausztrofóbiás, a Protect the Boss főszereplője agorafóbiás, A Who Are You? főhőse kissé antiszociális és tisztaságmániában szenved). Persze nyilván az utóbbi jelenség egy komédiában nagyon szórakoztató tud lenni, ha jól van „körítve”. Mégis, egy idő után az ember önkéntelenül eltűnődik, vajon akad-e még olyan fóbia és mánia a szakkönyvekben, amit ezek a sorozatok nem merítettek ki kellőképpen.


Namármost, a The Man Who Can't Get Married építészmérnök főhőse, Jae Hee (Ji Jin Hee) zseniális elme, emellett viszont felettébb magánakvaló fickó, számos mániával és kényszerbetegséggel, ami őt nem zavarja, de mindenki mást igen (ezekkel a tulajdonságokkal egy másik sorozathősre, Adrian Monkra is emlékeztetett). 40 éves kora ellenére egy percig sem gondolkodik családalapításon, boldogan éldegél steril és rendezett otthonában, esténként nem randira jár, hanem komolyzenét hallgat teljes hangerővel vagy régi épületek makettjeit rakja össze precíz elmélyültséggel.


Alig néhány ember van, aki képes elviselni a hóbortjait. Ilyen a két munkatársa az építészirodában, a szintén 40 felé közeledő szingli menedzsernő (Yang Yung Ah) és a fiatal segédje, Hyun Kyu (Yoo Ah In), illetve az édesanyja, aki töretlenül reménykedik, hogy fia egyszer majd csak rászánja magát a nősülésre. 
 
Ahogyan az lenni szokott, a sors gondoskodik róla, hogy mérnökünk nyugalma ne legyen hosszú életű. Először is beköltözik a szomszédba egy fiatal lány, Yu Jin (Kim So Eun) a kutyájával, Sangguval. A kisasszony barátságos és jószívű, mégis, Jae Hee számára csak a legbosszantóbb tulajdonsága szúr szemet: az, hogy mindenbe beleüti az orrát. Yu Jin kísérletei, amelyek arra irányulnak, hogy jószomszédi kapcsolatot alakítson ki Jae Hee-vel, természetesen sorra zátonyra futnak. A férfi csak akkor jön rá, hogy az ilyen minden-lében-kanál szomszéd is jó valamire, amikor hirtelen rosszul lesz, és a leányzó hívja ki neki a mentőt, sőt még a kórházba is bekíséri.



Itt akad össze a mérnök agglegényéletének másik megrontójával, Mun Jung doktornővel (Uhm Jung Hwa), aki csinos is, szingli is, és folyton szemrehányásokat kap a környezetétől, amiért még mindig nem sikerült férjhez mennie, holott már maga is közeledik a negyvenhez. Kettejük kapcsolata kínosan indul, Jae Hee aranyerének köszönhetően, de a folytatás sem kevésbé meghökkentő, abszurd és ugyanakkor szórakoztató. Főként, amikor a két özvegy szülő, a doktornő apja és a mérnök úr édesanyja is úgy dönt, „segítenek” egyedülálló gyermekeinek összejönni.


Bár a történet, mint említettem, a Lesz ez még így se c. filmen alapul, az alkotóknak sikerült annyira egyéni hangvételűvé és különbözővé tenniük, hogy ne kelljen folyton összehasonlítgatnom vele. A kacagtató helyzetek, karakterek és beszólások miatt én sokkal jobban élveztem, mint a filmváltozatot, még akkor is, ha voltak epizódok, amelyeknél kicsit mintha mellékvágányra siklottak volna az események. Az összes főszereplő dicséretet érdemel, még a Sanggu-t alakító csivava is élő, eleven részese volt a komédiának!


De a legnagyobb elismerés mégis Ji Jin Hee-t illeti, aki zseniálisan hozta a bogaras, sokszor idegesítő, az emberi kapcsolatokban eligazodni képtelen férfiút. Arckifejezésében, tétova mozdulataiban, hanghordozásában is volt valami szeretetreméltó, amivel egyedi színt hozott a filmvilág flúgos figurái közé.
Egyszóval, annak, aki elfogadja őt ilyennek, és rászánja az idejét, a The Man Who Can't Get Married című sorozat felhőtlen szórakozást fog nyújtani. Én legalábbis nem untam egy percig sem. 
Tetszési indexem: 7/10.
A letöltésről és a magyar feliratról információk itt.

2011. november 12., szombat

SOROZATISMERTETŐ - Marrying a Millionaire (Hozzámenni egy milliomoshoz)


koreai sorozat
Készült: 2005-2006
Részek száma: 16
Műfaj: romantikus
Szereplők:  
Kim Hyun Joo (In-Soon is Pretty, Boys Over Flowers, Partner)
Go Soo (My Fair Lady, Green Rose, Will it Snow For Christmas?)
Yoon Sang Hyun (Take Care of the Young Lady, Secret Garden, Can't Lose)
Son Tae Young (Freeze, Iljimae)






A koreai sorozatkészítők kedvenc Grimm-meséje valószínűleg a Hamupipőke. Meg sem tudom már számolni, hány romantikus dorama merít belőle vagy tesz rá utalásokat. A Marrying a Millionaire pedig ezen a képzeletbeli listán előkelő helyet foglal el.
Persze azért hozzáteszem, az alkotók csavartak egyet az alaptörténeten, mégpedig alaposan, és ettől az egész történet mindjárt egyedibb ízt kapott.
Yoo Jin Ha (Yoon Sang Hyun) az egyik tévétársaság gyártásvezetője. Azt a feladatot kapja, hogy hozza össze az amerikai „Joe Millionaire” című valóságshow koreai megfelelőjét. Az alapszitu: adva vagyon egy gazdag, jóképű fickó, akinek a kegyeiért nyolc csinos ifjú hölgy verseng, a helyszín pedig nem más, mint egy romantikus vidéki kastély Franciaországban.


Igen ám, de Jin Hának az a brilliáns ötlete támad, hogy nagyobb nézettséget hoz a show, ha változtatnak kicsit az eredeti koncepción. Elhatározza, hogy Milliomos Joe szerepére felkutat egy jó színészi képességekkel megáldott, teljesen hétköznapi életet élő, lapos bukszájú fickót, akiről mindenki tudni fogja, hogy valójában átlagember, egyedül a kezére pályázó hölgyemények lesznek abban a hiszemben, hogy ő a herceg fehér paripán. Hogy mi ebben a pláne? Miután Milliomos Joe kiválasztotta jövendőbelijét, a kamerák előtt jelenti be a szeretett nőnek, hogy igazából egy fillér sincs a bankszámláján. Vajon hogy dönt akkor a leányzó? Elfogadja a gyűrűjét vagy inkább a fejéhez vágja? Ebből lesz csak aztán a rekordot döntögető nézőszám! 



Jin Ha hamar rá is akad a megfelelő jelöltre Kim Young Hoon (Go Soo) személyében. Young Hoon keményen dolgozik a megélhetésért, mindenféle létező munkát elvállal. Az egyik mellékállása épp arról szól, hogy szórakozóhelyeken sármos, gazdag aranyifjúnak álcázva magát, minél több unatkozó nőt kell rávennie a pénzköltésre. Itt szúrja ki magának először a gyártásvezető, majd nem sokkal később a meggyőzőerejét latba vetve ráveszi, hogy vállalja a milliomos szerepét a show-ban. Még a népszerű színésznőt, Jung Soo Mint is felbéreli, hogy legyen, aki a srácot a kifogástalan úri modorra okítja.
És a modern Hamupipőke hogy kerül bele a képbe? Arra is rögtön rátérek. 


Eun Young (Kim Hyun Yoo) egy húszas éveiben járó, árva lány, aki a mostohaanyjával és -nővérével él együtt. Banki alkalmazottként szinte egyedül az ő fizetéséből tengődik a három nő. Miután a mostohatestvére sikeresen bekerül a show-ba, teljesen véletlenül úgy alakul, hogy Eun Young-ot is kiválasztják a részvételre. A lány csak azért egyezik bele a dologba, mert így ingyen kijuthat Franciaországba. Teljesen tisztában van vele, hogy nem versenyezhet a többi lánnyal, és meg van győződve arról, hogy az első körben kiesik. Ám a dolog másként alakul. A nyilvános találkozása az ál-milliomossal mindkét fél számára megdöbbenést okoz. Hogy miért?
Mert Eun Young nagyon is jól, és nagyon is régről ismeri Young Hoon-t. Ő volt ugyanis az általános iskolai szerelme…
Miután a producer számára nyilvánvalóvá válik a malőr, egy kegyes hazugsággal ráveszi Eun Young-ot, hogy tartsa meg magának a kis titkát. Young Hoon tovább játssza a milliomos szerepét, és közben természetesen a másik 7 lány is mindent elkövet, hogy felkeltse a jól szituált vőlegényjelölt figyelmét.


 A történet első fele nekem kifejezetten tetszett, gördülékeny volt és szórakoztató, a show helyszínéül szolgáló ódon kastélyban, az őszi színekben pompázó vidéki tájakon, valamint a párizsi utcákon forgatott jelenetek pedig olyan közel hozták Franciaországot, mint egy útifilm. Reménykedtem is benne, hogy végig élvezhetjük ezt az európai hangulatot, és csak a sorozat utolsó részeiben kerülünk vissza Szöulba. De sajnos túl sokat akartam. Azt kell mondjam, hogy a forgatócsoport dél-koreai fővárosba való visszatérésével együtt a történet is veszített a frissességéből, habár a két főszereplő közös jelenetei továbbra is eredetiek és szívmelengetőek maradtak.


A Go Soo által alakított Young Hoon például az egyik legszimpatikusabb főhős, akivel eddig találkoztam; kicsit lassú, de végtelenül jószívű, őszinte, szorgalmas és hűséges srác. Vele ellentétben Eun Young már kicsit jobban hasonlít a megszokott “szegény lányokra” – nem divatos, nem szépségkirálynő, nincs különösebb tehetsége semmihez, ellenben temperamentumos és konok. Tipikusan az a lassú felfogású hősnő, akitől mi nézők néha a falra mászunk, mert nem hajlandó észrevenni azt, aki ott van előtte és a lelkét kitenné érte.

A sorozat második felében sajnos kicsit lelassulnak, és a várt sablon szerint alakulnak a dolgok: kialakul az elmaradhatatlan szerelmi négyszög, és a vele járó huzavona. Jó koreai szappanopera-szokás szerint a főhősök képtelenek leülni és megbeszélni a problémákat, ehelyett különböző mondvacsinált okok miatt ostoba mártírkodásra adják a fejüket.


Bár ez a része nem tetszett a dolognak, azért egyáltalán nem bántam meg, hogy végignéztem. Milliomos-jelöltünk és modern Hamupipőkénk kettőse gyakran csalt mosolyt az arcomra, a közös jeleneteik olyan kedvesek, meghatóak és természetesek voltak, hogy egy percig sem gondoltam arra, hogy továbbtekerjem, vagy végleg abbahagyjam a történetet. Összességében tehát a Marrying a Millionaire a maga műfajában egy minden igényt kielégítő, kellemes kis sorozat volt, vagyis 6/10 a tetszési indexem.
Magyar feliratról még nincs tudomásom. 


2011. november 4., péntek

SOROZATISMERTETŐ - Snow Queen (Hókirálynő)


Koreai sorozat
Készült: 2006-2007
Részek száma:16
Műfaj: romantikus dráma
Szereplők:  
Hyun Bin (My Name is Kim Sam Soon, Secret Garden)
Sung Yu Ri (Hong Gil Dong, Romance Town)
Im Ju Hwan (Tamra, What's Up?)
Yoo In Young (Loveholic)
Chun Ho Jin (Smile You, Midas)



A koreai sorozatok alkotói előszeretettel használnak motívumként híres irodalmi műveket, de közülük is különös vonzalmat táplálnak a gyermekmesék iránt. A Snow Queen (Hókirálynő) Hans Cristian Andersen klasszikus meséje, két fiatalról, Kay-ról és Gerdáról, valamint a szeretet erejéről szól (amikor Kay-t a hideg szívű Hókirálynő magával ragadja, távoli, havas országának jégpalotájába, Gerda felkerekedik, vállalva a hosszú, veszélyes utat, hogy kiszabadítsa a fiút.)


A kezdő képsorok hatalmas, hófedte hegyek közé repítenek, ahol egy magányos alak előbb kutyaszánon, aztán gyalogszerrel szeli az érintetlen fehér fennsíkot. A kísérő zene szépséges és szívbe markoló. Aztán Hyun Bin hangján halljuk a Hókirálynő meséjének interpretációját. Ez az indítás elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy kíváncsivá tegye az embert, vajon Andersen fantáziája fog-e mai környezetben megelevenedni.
Bár a mesének egy modern korba helyezett adaptációja is eredményezhet nagyon érdekes történetet, ebben a sorozatban a szerelmi háromszögként is értelmezhető kapcsolat Kay, Gerda és a Hókirálynő között nem fedezhető fel ilyen egyértelműen.
Az első epizód teljes egészében visszaemlékezés. Főhősünk, Tae Woong (Hyun Bin) matematikusi vénával megáldott tizenéves, aki az új iskolába bekerülve tudásával kenterbe ver mindenkit, még az addig zseniálisnak tartott, gazdag Kim Jeong Kyu nevű diákot is. Kettejük kezdeti rivalizálása aztán egy kínos incidens után óvatos léptekben barátsággá alakul. Közösen készülnek fel egy nemzetközi matematikaversenyre is. Mindezzel párhuzamosan Tae Woong egy másik érdekes barátságot is köt, amikor kimenekít a nagyobb diákok karmaiból egy nála több évvel fiatalabb kislányt. Ez a gyerek furcsa kis jószág, undok, fent hordja az orrát, de Tae Woong mégis megérzi benne azt a magányosságot, ami őt is elválasztja a többi társától. Kap a kislánytól egy csipogót, és megbeszélik, hogy találkozni fognak a vidámpark bejárata előtt, ám a találkozóra már nem kerül sor. 


Tragikus dolog történik. Amikor Tae Woong megnyeri a matematikaversenyt, Jeong Kyu nem bírja elviselni a kudarcot, hogy megint második lett, és a két barát összeszólalkozik. A veszekedést követően pedig a gazdag fiú egy autó elé veti magát, majd a kórházban belehal a sérüléseibe.

Eltelik 15 év. Tae Woong-ból nem lett nagy nevű matematikus. Bujkál a múlt elől, a tragédia felett érzett bűntudat teljesen tönkretette az életét; otthagyta az iskolát, és az őt egyedül nevelő édesanyját, egy kis boxklub manzárdszobájában éldegél, álnevet vett fel és egyetlen célja, hogy sportoló legyen. Egy nap a barátját látogatja meg épp a kórházban, amikor szemtanúja lesz egy botrányos jelenetnek. Egy fiatal nőbeteg öngyilkossággal fenyegetőzve kiabálja a folyosó közepén, hogy nem akar több kezelést. Tae Woong közbeavatkozik és lecsillapítja az őrjöngő fiatal lányt, mert még mindig a barátja halála lebeg a szeme előtt.


Úgy adódik, hogy Tae Woong-nak röviddel később újfent szorult helyzetből kell kimentenie a lányt. Kiderül, hogy Kim Bo Ra (Sung Yu Ri) egy gazdag vállalkozó egyetlen gyermeke, és azért szorul olyan gyakran kórházi kezelésre, mert gyógyíthatatlan autoimmun betegségben szenved. Ez a kór fizikai terhelést követően izomgyengeséget okoz, illetve az egyéb betegségekre való fokozott hajlamot, ezért rendszeres felügyeletre és gyógyszeres kezelésre van szükség, hogy szinten tarthassák. Hiába kap meg bármit, a lány sorsa tehát valójában szánalomra méltó, főleg, amikor fény derül arra, hogy az anyja elhagyta, s az apjával való viszonya sem felhőtlen. Miután Tae Woong többször segítséget nyújt Bo Rának, a gazdag vállalkozó is felismeri a tehetséget és a becsületességet a fiúban, ezért állást ad neki: fuvaroznia kell a lányát az iskolába. Bár Bo Ra rettenetesen undok, gőgös és rideg az új sofőrjével – igazi Hókirálynő – Tae Woong türelmesen és megértően bánik vele, mert megérzi, hogy ez a viselkedés a betegség és a magány okozta válaszreakció. A közösség érzése pedig, ahogy az lenni szokott, idővel összehangolja a két fiatal gondolatait…

 
Innentől kezdve csak az olvassa, aki nem bánja a történet végkimenetelére való utalásokat.
Természetesen, mivel koreai sorozatról van szó, a klisék ebből a szériából sem hiányozhatnak, és emiatt egy kicsit vegyes érzéseim vannak a Snow Queen-nel kapcsolatban. Szabályos szerelmi négyszög formálódik például az edzőterem tulajdonosának lányával (Yoo In Young) és a Kim Bo Ra számára kiszemelt, jól szituált orvos vőlegény (Im Ju Hwan) bevonásával. Az volt az egyetlen üdítő változatosság, hogy egyik másodhegedűs sem vált bosszúálló angyallá a történet folyamán. 


Egy másik jellegzetes elem a mélyen szántó bűntudat, ami Tae Woong-ban munkál. Az nyilvánvaló a néző számára, hogy Kim Bo Ra azonos azzal a kislánnyal, akivel annak idején rövid időre összekapcsolódott a sorsuk, ám az már nem annyira, hogy az öngyilkos barát valójában a lány bátyja volt. Amikor ez a tény napvilágra kerül, természetesen semmilyen módon nem küzdhető le a tragikum felett érzett lelkifurdalás, és végül oda vezet, hogy a szerelmeseknek el kell válniuk.


Kim Bo Ra ritka, nehezen kimondható nevű betegsége sejteni engedi a történet végkimenetelét, de sajnos itt is képbe került az a motívum, ami több hasonló jellegű sorozat megtekintése után nekem személy szerint már csalódást okozott – a váratlanul diagnosztizált, és a lehető legrosszabb fajtából való rákbetegség. Ami miatt persze a mi megközelíthetetlen Hókirálynőnkből hirtelen önfeláldozó szent lesz, és csupa kíméletből elhagyja azt, akit szeret. Igen örülnék, ha egyszer már valami hihetőbb fordulattal rukkolnának elő a sorozatkészítők!

A színészi játék összességében nem adott okot a panaszra, noha kiemelkedő alakításra nem emlékszem. Kim Bo Ra alakja nehezen megkedvelhető kategória volt, még akkor is, ha tudom, hogy a kiállhatatlansága a belső törékenységet és a lehangoló gyerekkor lelki sebeit hivatott takargatni. Ezt az ellentmondásos személyiséget Sung Yu Ri az elvárható szinten hozta. Sokan szidják a szerény teljesítményét, de szerintem nem volt annyira rossz, hogy élvezhetetlenné tegye a sorozatot – talán azért nem, mert Hyun Bin sem ebben alakította eddigi élete legjobbját (de lehet, hogy csak a My Name is Kim Sam Soon után érződött kicsit szenvtelenebbnek). A karakter, akit megszemélyesített, egy szimpatikus, őszinte, becsületes fiatalember, de jó embereknek azzal a bosszantó tulajdonságával, hogy mindig túlzásba viszik a lelkiismeret kérdését. 
Összegezve, a történet szomorú, de semmiképp sem depresszív hangulatú. Jól megállja a helyét a melodrámák között, de semmi olyan újdonsággal nem szolgál, ami a műfajban kiemelkedővé tenné. Annyit mindenesetre megtudtam belőle, hogy a Hókirálynő Lappföldön lakik!
Tetszési indexem: 6/10.
Magyar feliratról egyelőre nem tudok.