INTERJÚ Yevával

Visszatértem egy interjúval, ezúttal Yevát (a d-addicts oldalán Yeva0814) faggatom a fordítási szokásairól. A beszélgetésnek az is aktualitást ad, hogy éppen a napokban készült el a History of the Salaryman című sorozat fordításával.

Jackimi: Mikor és hogyan találkoztál először a dél-koreai sorozatokkal?
 

Yeva: 2008-ban, mikor a magyar tv közvetíttette A palota ékköve című történelmi sorozatot, ami végtelenül tetszett és egy csapásra a szívembe zártam. Ezután kezdtem az interneten keresgélni és így találtam rá a fórumokra... :)

J: Mit gondolsz, miért van ekkora sikerük a hazájukon kívül, többek között nálunk is?

Y: Nagyon őszinte leszek, erre a kérdésre nem tudok „tudományos” megfogalmazást, de a koreai nemzet már 1972-től közel áll a szívemhez. Ugyanis egyik nővérem koreai férfihez ment feleségül, akivel Moszkvában ismerkedett meg. :)
Addig úgymond, nem szimpatizáltam az ázsiai származású emberekkel, és meg voltam döbbenve, mikor a nővérem közölte a családdal, hogy kihez megy férjhez…
Nem teketóriázott, kész tények elé állította az egész családot. A szüleink nem csak megdöbbentek, de szinte lebénultak... :)
Abban az időben – meg hát világnézetemre való tekintettel, ami az Édesanyáméval egyezett -  nem tudtam elképzelni, hogy Isten akarata lenne, hogy egy magyar lány, férjhez menjen egy koreai férfihez…
Mivel a családunk Kárpátalján élt abban az időben, ők meg Mariupolban telepedtek le, csak később ismertem meg őt személyesen…
De miután megismertem, egyszeriben megváltozott a véleményem a koreaiakról. :)

Olyan végtelenül kedves, családcentrikus, jószívű, hűséges, segítőkész, önzetlen embert, amilyen ő volt, még a magyarok között sem ismerek igazán sokat...
Azért írom múlt időben, mert sajnos balesetben elhunyt, amit a nővérem nagyon sokáig nem bírt feldolgozni… :(

Tehát ezek a sorozatok eleinte mindig rá emlékeztettek…  és az unokahúgomra, az apja vonásait örökölte… meg az ő gyerekeire, akik szintén a nagyapjukra hasonlítanak… :)

A koreaiak kultúrája, mentalitása, erkölcsi, viselkedési etikája, tisztelettudó magatartása annyira különbözik az európaitól és a nyugatitól, hogy én ezeket sokkal magasabbra értékelem. Nálam ezért van ilyen sikerük a sorozataiknak. :)

Mindegyik sorozat, amit láttam – bár korántsem láttam annyit, mint más, és nagyon megszelektálom, miket nézek – volt valami különös üzenete számomra, volt úgymond eszmei mondanivalója, ami örökérvényű tanítás marad számomra. :)

J: Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél feliratokat fordítani?

Y: Mikor sokat kellett várni egy-egy sorozat fordításánál a következő rész magyar feliratára, nagyon türelmetlen voltam és keresgélni kezdtem, nem tudnék-e találni feliratot olyan nyelven, amit szinte második anyanyelvként ismerek, és így találtam rá a RuTracker-re, és onnan kezdve nyert ügyem volt…:)

Néztem oroszul, de mivel Ja Du lányom – akit szintén „megfertőződött” a sorozatoktól -, nem tud gyorsan olvasni oroszul, így neki is lefordítottam a hiányzó részeket… :)

2011 őszén Erzsi, a doramaforevertől megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem fordítani…

Igent mondtam. Tehát tulajdonképpen Erzsinek köszönhetem, hogy megindult a fordítói „pályafutásom”, ha szabad így mondani. :)

De rájöttem, hogy a „közös munka” nem nekem való, így inkább önállósodtam… 

J: Az ismeretségi körödben tudnak-e erről a hobbidról, és ha igen, mit szólnak hozzá? 

Y: Igen tudnak róla. Csodálkoznak, tiszteletben tartják. :)

Sőt a munkatársaim – úgy vettem észre – mintha kicsit hitetlenkedve fogadták...

Nem igazán nézték volna ki belőlem, hogy koromra és foglalkozásomra való tekintettel, egyáltalán képes vagyok kezelni a számítógépet… :)

De mikor megmutattam nekik a számítógépen a fórumot, úgy vettem észre kicsit „nőttem a szemükben”… holott ilyen ambícióim nincsenek.

Néhányan el is csábultak és nézik a sorozatokat. :)

J: Mi alapján választod ki a fordítandó sorozatot? 

Y: Nincs különösebb szempontom. :)

Megnézem egy sorozat egy-két részét, és ha tetszik, lefordítom. Viszont soha nem nézem meg előre az egész sorozat, mert attól tartok, akkor nem fordítanám olyan lelkesen és gyorsan. De így, mivel engem is nagyon érdekelnek a további fejlemények, ahogyan nézem, úgy fordítom. Egyébként így a sorozat topicjában is, jókat tudok beszélgetni azokkal, akik a fordítással párhuzamosan nézik, és velük együtt „kombinálni”, találgatni, hogy mi lesz ebből… :)

Több sorozatot fordítottam úgy, hogy a lányom, vagy mások kerestek fel priviben, és kértek, hogy fordítsam le…

És pár olyat is, amit más csak elkezdett, de végül dobott…

J: Elárulnád, hogy milyen módszerrel dolgozol? Mennyi időbe telik számodra, mire elkészülsz egy epizóddal? 

Y: Az Aegisub programot használom, és nagyon szeretem, mert mindenre maximálisan ki tudom használni…

Remekül lehet korrigálni vele az időzítést, ha az eredi, illetve az, amiből fordítok rossz. :)

Mivel az oroszt szinte anyanyelvi szintem használom, nem igazán van szükségem szótárra. Ennek ellenére igénybe szoktam venni az orosz szleng szótárt; vagy ha politikai vagy orvosi kifejezéseket, betegséget kell fordítanom, akkor igénybe veszem az internetes „barátom", a google segítségét. :)

Egy-egy epizód elkészülésének ideje nagyon változó. Ez mindig az adott felirattól függ, amivel dolgozom. Volt olyan sorozat, aminek fordításával naponta elkészültem egy résszel.

De olyan remek, hibátlan, értelmes, egymást összefüggően követő feliratsorokkal - még eggyel -, azóta sem találkoztam. :)

És volt olyan, hogy minden sort külön időzítettem, és még a lényeget is ki kellett „hámoznom a sorok közül”…

J: Van-e olyan személy a környezetedben, akivel átnézeted a felirataidat, mielőtt publikálod? 

Y: Itt van az én drága Ja Dum, aki mikor ráért, segített ebben, de az utóbbi időben nagyon magamra voltam hagyatva. 

J: Kipróbáltad-e már, és ha még nem, szeretnél-e valaha társsal vagy csapatban fordítani? 

Y: Úgy gondom erre a kérdésre, egy korábbi válaszban már benne van a felelet. :)  Nem szeretnék.

Véleményem szerint minden embernek van egy alapstílusa, szóhasználata, modora. Szerintem egy sorozaton belül nem igazán jó azt „keverni”.

Egyébként én személyesen, a feliratokon rögtön észre szoktam venni, ha egy sorozatot többen fordítanak…Legyen az magyar, vagy orosz nyelvű. :)

J: Mikor szoktál időt szakítani a fordításra? Vannak-e erre meghatározott napjaid vagy napszakjaid? 

Y: Nincsenek. Mikor van időm, akkor fordítok. És sajnos mióta dolgozom, egyre kevesebb van belőle. 2011-ben, mikor elkezdtem fordítani, épülőben voltam egy tartós betegségből… tehát időmilliomos voltam…

De  2013-ban Isten kegyelméből annyira rendbe jött az egészségem, hogy dolgozni kezdtem…(az én koromban…) :)

Így lényegesen kevesebb lett az időm.

J: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért? 

Y: Ha őszintén belegondolok, erre nem tudok határozott választ adni. Mindegyik fordításomhoz fűz valami felejthetetlen dolog, valami szép emlék. Mindet nagyon szeretem…

Mindegyiknek van egy „leg”-je”. :)

Leghosszabb, legjobb orosz szövegből fordított, legnehezebb, legrosszabb időzítés, legtöbb szöveg… stb.

És ha még negatívum is az a „leg”, örömmel tölt el, hogy végül abból is sikerült egy aránylag élvezhető feliratot kreálni. Legalább is reménykedem benne, hogy így van… :)

J: Ért-e már kellemetlen élmény a fordítási munkáid kapcsán? 

Y: Nem tudom, konkrétan mire gondolsz; bántottak-e meg a nézők, vagy „beszóltak-e”, vagy illettek-e negatív kritikákkal, kekeckedtek-e…?

Ilyen nem volt. A sorozatrajongók mindig nagyon kedvesek, megértőek és szeretetteljesek voltak…:)

Vagy pedig voltak-e kellemetlen élményeim a feliratokkal, a sorozattal kapcsolatosan, amivel dolgoztam...

Ilyen előfordult…

Ha netán arra gondolsz, hogy kellemetlenül érintett-e, hogy a fordításaim kint vannak az „online” megosztón, azt sem veszem rossz néven. Én azért fordítok, hogy másoknak örömöt szerezzek vele. Tehát ha vannak, akik - valamilyen oknál fogva - nem nézhetik saját gépükre letöltve, én annak csak örülök, ha van lehetőségük megnézni online.

Az anyagiak engem soha nem motiváltak. Az sem érdekel, ki mivel és hogyan keresi a pénzét.

Ezt mindenkinek saját lelkiismeretére, becsületére bízom. :)

J: Mennyire érzed fontosnak a nézői visszajelzéseket, mennyire érdekel a fordításaid fogadtatása? 

Y: Természetesen érdekel és fontos számomra. Gondolom, ezzel mindegyik fordító így van.

A visszajelzések egyértelműen ösztönzőek, bátorítóak, erőt, kitartást adók tudnak lenni.

Szerintem. :) 

J: Melyek azok a dél-koreai sorozatok, amelyek örökre meghatározóak lesznek az életedben? 

Y: A palota ékköve - az egyetlen sorozat eddig, amit többször is megnéztem már. Ez mindenképpen a legmeghatározóbb… :)

De a East of Eden is örökérvényű tanítás számomra az igazi, önfeláldozó, önzetlen szeretetről…

A Dae Mul a becsületről, a tisztességről, az igazságosságról, az adott szó megtartásáról…

Hadd ne soroljam tovább…

Így is olyan hosszú lettem, hogy talán nem is lesz, aki a végére ér… 

J: Nézel-e másfajta sorozatokat is a dél-koreai doramákon kívül? 

Y: Régebben nézem, de jó néhány éve már nem. :) 

J: Ha most előre tekintesz az időben, mit mondasz, 5 év múlva is fogsz még sorozatokat fordítani? 

Y: Erre csak annyit tudok válaszolni: én minden napom azzal kezdem, megköszönöm Istennek, hogy új napra ébresztett. Nem tudom, mi lesz 5 év múlva. :)

Most a History of the Salaryman volt az utolsó projektem. Itt abbahagyom, mert a munka melletti fordítás – amit egyébként nagyon szeretek – minden egyéb dolgom rovására ment; a személyes kapcsolatokat nem tudom úgy ápolni, ahogyan kell; nem tudom elvégezni a szolgálataim, amiket Isten bízott rám… stb.

Tehát most búcsúzom, de ezzel még nem mondtam azt, hogy soha többé nem fogok fordítani. Az még sok mindentől függ…

Mindenkinek kívánok további kellemes, élvezetes, hasznos doramázást. :)

Szeretettel:

yeva

J: Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre!