Egy nagyon nehéz év vége felé közeledünk, de ez nem jelenti azt, hogy idén nem találhattunk számunkra kedves koreai doramákat. Melyik sorozatokat tartottátok idén a legjobbnak a felhozatalból? A válaszadás nincs egy sorozatra korlátozva, így akár az összes kedvencetekre szavazhattok.
A voksokat 2021. január 10-ig lehet leadni, utána eredményhirdetés.
Alice
A történet:
A nem is olyan távoli jövőben a titokzatos Alice nevű szervezet lehetőséget nyújt a kiváltságosaknak, hogy visszautazzanak a múltjukba. A szervezet egyik tagja, Yoon Tae Yi a társával azt a feladatot kapja, hogy a 90-es évekbe visszaugorva megszerezzen egy különleges könyvet, amely az időutazás titkát rejti magában. Miután sikerrel járnak, Tae Yi a születendő gyermeke kedvéért úgy dönt, nem tér vissza a saját idejébe, hanem a múltban kezd új életet. Sok évvel később rejtélyes módon meggyilkolják, és a fia rendőrnek áll, hogy kiderítse a halála körülményeit.
Az első részek igazán ígéretesek, imitt-amott felfedezhető benne a hasonló témájú klasszikusok, a Terminátor vagy a Vissza a jövőbe hatása. Sajnos a kezdeti lendület után lelassul az események folyása, és jelen pillanatban, a felén jócskán túljutva még mindig ott tartunk, hogy semmit sem tudunk az Alice tevékenységét aláaknázó sötét erőkről, de sajnos még az időutazás mechanizmusáról sem. A legnagyobb probléma szerintem, hogy a készítők a párhuzamos dimenziók kérdését is belekeverték a z időutazós történetbe, ahhoz pedig, hogy valaki ezt következetesen és érthetően tudja kezelni, nagy felkészültség, odafigyelés szükséges. Ami sajnos láthatólag itt hiányzik.
Azt már nem is említem, hogy a két (elvileg rokoni kapcsolatban levő) főszereplő közé csempészett fura, romantikus vibrálás nemcsak felesleges, de egyenesen kényelmetlen érzéseket kelthet a nézőben.
Do You Like Brahms?
A történet:
Chae Song Ah egy kedves, szorgalmas, csinos, mégis önbizalomhiánnyal küszködő, húszas évei vége felé járó lány. Viszonylag későn fordult régi álma, a klasszikus zene felé. Bár nem sok tehetséggel áldotta meg a sors, kitartóan küzd azért, hogy hegedűművész legyen. A családja nem támogatja, az ismerősei csodálkoznak rajta, a professzorai kihasználják az alázatosságát. Az évfolyamában ő az utolsó, de ez sem tántorítja el. A nyári gyakorlata alatt megismerkedik az ifjú zongorista tehetséggel, és kölcsönös rokonszenv alakul ki közöttük. Sajnos a fiúnak is megvannak a maga magánéleti problémái.
A sorozat leginkább azoknak nyerheti el a tetszését, akik izgalmak helyett szeretik a lassan építkező, nagy drámázásoktól mentes történeteket - és persze a klasszikus zenét. Habár utóbbiból a koncepciót tekintve nagyobb dózist is kaphatnánk. A karakterábrázolások találóak, a színészi játék is kifogástalan, de a női főszereplő bátortalansága egy idő után fárasztó, nekem legalábbis kedvem lenne néha megrázni a vállát, hogy szedje már kicsit össze magát és legyen több az önbecsülése.
Tale of the Nine Tailed
A történet:
Lee Yun (Lee Dong Wook) nem emberi lény, habár kiválóan álcázza magát modern szöuli városlakónak. Ő egy Gumiho, és szabadon jár-kel a túlvilág és az emberek között démonokra vadászva. Van egy féltestvére, Rang (Kim Bum), ő azonban sokkal kiszámíthatatlanabb és veszélyesebb, mert prédaként tekint a halandókra. A történet harmadik főszereplője (Jo Bo Ah) egy tv producer, aki egy gyermekkori trauma hatására hisz a természetfeletti lényekben, és szeretne többet is kinyomozni róluk.
A Goo Family Book óta ez az első sorozat, amiben újra a kedvenc Kilencfarkú Rókáim (Gumihok) szerepelnek! Ráadásul itt van Lee Dong Wook! Remek volt Penge-emberként is (bár a sorozat egy lyukas gumit sem ért), Kaszásként pedig a Goblinban maga volt a tökély. Kizárt dolog, hogy kihagyjak egy olyan doramát, amiben olyan színész szerepel, akinek ennyire jól áll a természetfeletti.
(Bocsánat, de néhány mondat erejéig kitört belőlem a gondosan rejtegetett fangirl.) A sorozatról egy rész után még nem lehet túl sok érdemlegeset kijelenteni, legyen elég annyi, hogy nem szolgál túl sok újdonsággal, talán kicsit kiszámítható is, de a műfaj követelményeinek megfelel, kellően mozgalmas, kellően látványos. Kíváncsian várom a folytatást.
