Koreai sorozat
Alternatív cím: Spy Myung Wol
Készült: 2011
Részek száma: 18
Műfaj: romantikus vígjáték
Szereplők: Han Ye Seul (Fantasy Couple, Will It Snow For Christmas?)Eric (Phoenix, Que Sera Sera, Strongest Chil Woo)
Lee Jin Wook (Smile Again, Powerful Opponents)
Jang Hee Jin
Ez az a sorozat, amire azt lehet mondani, hogy tele volt kiaknázatlan lehetőségekkel. Itt vannak például a jobb sorsra érdemes főszereplő színészek. Nem is igazán tudni, hol siklott pontosan mellékvágányra a történet, de biztos, hogy még valahol az első pár epizód után, és sajnos utána már nem tudott visszatérni az eredeti nyomvonalra. A forgatás sem volt botrányoktól mentes, mivel a főszereplő színésznő rövid időre elhagyta a gárdát, de azt hiszem, ez a gyenge lábakon álló történeten már nem sokat rombolt.
A történet úgy kezdődik, hogy Myung Wol (Han Ye Seul), az észak-koreai kémnő társával, Choi Ryu-val (Lee Jin Wook) küldetésre indul, előbb Szingapúrba, majd Dél-Koreába. A cél, hogy az egyik legnagyobb Hallyu sztárt, Kang Woo-t (Eric) „megszerezze” a hazája számára. A küldetés titkos és bizalmas, a stratégia pedig egyszerű: el kell csábítania a színészt, majd elérni, hogy vegye feleségül, innentől kezdve már mi sem egyszerűbb, mint rávenni, hogy átlépje az északi határt.
Ez lenne a terv, ami lássuk be, önmagában sem nagy profizmusra valló titkoszolgálati módszer – de fogadjuk el, hogy az észak-koreaiaktól csak ennyire telik. Bár a sorozat ezzel az abszurd küldetéstörténettel indít, a nyitó epizódok elég könnyed hangvételűek és viccesek ahhoz, hogy az ember szemet hunyjon felette. Myung Wol személyisége egy spionhoz képest túl naív, óvatlan és kíváncsi, és a vígjátéki hatást még csak fokozza a támogatására beszervezett – valamint a fedősztoriban apját és anyját játszó – két másik idősödő titkosügynök.
Természetesen, ahogy a koreai romkomoktól megszokható, a kémnő rövidesen belehabarodik az amúgy arrogáns, tapló és rajongóktól elkényeztetett „művész úrba”. Ezt már csak azért is fájdalmas látni, mert közben ott áll mellette a kissé merev, mosolytalan, de talpraesett Choi elvtárs, aki minden pillanatban kész az ügyefogyott főhősnő segítségére sietni, mivel régóta titkos vonzalmat táplál iránta. Choi Ryu-nak mindemellett egy másik, homály övezte küldetése is van, amelyről csak fokozatosan hull le a lepel: bizonyos „ősi fóliánsok” után nyomoz, így kerül kontaktusba azzal a tehetős emberrel, aki Kang Woo karrierjét támogatta, és aki nyilvánvalóan a fő „rosszfiú” ebben a történetben.
Egy jól megírt forgatókönyv számos elemmel operálhatott volna – én például azt is el tudtam volna képzelni az elején, hogy Kang Woo valójában maga is kém, aki hosszú évek alatt profi módon beépült a szórakoztatóiparba. Sajnos a sorozat nem tudott élni a lehetőségeivel, ugyanazok a klisék ismétlődtek újra meg újra: miközben Myung Wol egyre inkább belegabalyodik a kémek számára megengedhetetlen érzelmi pókhálóba, Kang Woo hol magához édesgeti, hol durvábbnál durvább módszerekkel taszítja el. Ezt egy idő után nagyon fárasztó figyelni. Én még a 10. rész tájékán sem láttam úgy, hogy a romantikus szál, amelynek a két főhős között a dráma szabályai szerint bimbóznia kellett volna, hihető és tolerálható módon alakul. Emiatt, és mert Kang Woo karakterét Eric minden színészi erőfeszítése ellenére sem nem sikerült a szívembe zárnom, el is vesztettem az érdeklődésemet kettejük kapcsolata iránt. Talán ezek után nem csoda, hogy számomra Choi Ryu volt az igazi „cool guy”, és nagyobbrészt a karakter sorsa iránti kíváncsiságomnak köszönhető, hogy végig tudtam nézni a sorozatot.
A tényleges konfliktus – vagyis Myung Wol valódi kiléte és a „nagy küldetés” elég sokáig váratott magára, és sajnos meghozta az egyáltalán nem vígjátéki gyötrődést és huzavonát is, ami szintén tipikus kelléke a koreai romatikus sorozatoknak.
A befejezés olyannyira nyilvánvaló volt, hogy már nem is tudott sokat hozzátenni a csalódáshoz. Egy megrendezett halálos baleset, majd időbeli ugrás és ásó-kapa-nagyharang – nos, ennél azért bizonyára valami egyedibb és tartalmasabb is telt volna a forgatókönyvírótól.
Egy dolog miatt nem bánom, hogy esélyt adtam a sorozat egyszeri megnézésének, és ez Lee Jin Wook személye. Örülök, hogy felfedeztem a színészt, biztos, hogy más filmjeire is kíváncsi leszek a jövőben.
Tetszési indexem: 5/10.
Nézd, nekem tetszett a sorozat! Szerintem nem maradtak benne oly tömegesen kiaknázatlan lehetőségek. Az tény, hogy az utolsó epizód kicsit vontatottra sikerült és hogy a befejezése olyan lett, amilyen, de maga a sorozat remek volt. Izgalmas és vicces. A színészek közül kiemelném a két lány (a kémnő és az örökösnő) játékát - sokkal jobbak voltak, mint a fiúk. A sorozat zenéje pedig igazán kitűnő.
VálaszTörlés