NOVEMBERI DRÁMAKÖRKÉP

She Was Pretty

Csatorna: MBC

Műfaja: romantikus vígjáték
Részek száma: 16
Szereplők: Hwang Jung Eum (Secret, Endless Love, Kill Me Heal Me), Park Seo Joon (I Summon You, Gold!, A Witch's Love, Kill Me Heal Me), Go Joon Hee (Crazy for You, Chuno, Queen of Ambition), Choi Shi Won (Oh My Lady!, Poseidon, King of Dramas)

A történet:

Kim Hye Jin szép volt és gazdag. Aztán felnőtt, és ezen állapotok szépen elmúltak – a családi kiadó csődbe ment, rajta pedig kijött apja összes előnytelen külső tulajdonsága. Ráadásul normális állást sem sikerül találnia. Nem csoda, ha olyan mélyre süllyed az önbizalma, hogy nincs mersze találkozni a tengerentúlról visszatérő gyerekkori  szerelmével sem, így a magas, vonzó, jó családból való barátnőjét kéri meg, hogy helyettesítse a randin. A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Hye Jin ugyanannál a szerkesztőségnél kezd el gyakornokként dolgozni, ahol a srácot főnöknek nevezik ki. Ha akarja az állást, kénytelen eljátszani, hogy ő egy másik Kim Hye Jin…

Ez a vígjáték lassan a befordul a célegyenesbe, de azért még helyet szorítottam neki a körképben. Nyugodtan kijelenthető az eddig lement részek alapján, hogy annyi az eredeti ötlet a történetben, mint amennyi víz van a Marson. A romantikus komédiák központi kérdése, mármint hogy kivel jön össze a főszereplő, már az elején sem okoz fejtörést. Talán pont ez lehet az oka, hogy az ember mindenfajta vígjátékhoz nem illő találgatást, szorongást mellőzhet sorozatnézés közben, nyugodtan hátradőlve élvezheti a poénokat (szerencsére akadnak bőven), nevethet és restelkedhet a főhősnő szerencsétlenkedésein, meg a bogaras mellékszereplőkön, bosszankodhat, amin bosszankodni kell, és szinte észrevétlenül telik el az epizódonkénti kb. 1 óra.

Bubblegum

Csatorna: tvN

Műfaja: romantikus vígjáték
Részek száma: 16
Szereplők: Lee Dong Wook (My Girl, Scent of a Woman, Wild Romance, Hotel King), Jung Ryeo Won (My Name is Kim Sam Soon, History of a Salaryman, King of Dramas), Lee Jong Hyuk (Powerful Opponents, Chuno, A Gentleman's Dignity, Dating Agency: Cyrano), Park Hee Bon (Doctor Stranger, Fated to Love You, Producer)

A történet:

Két gyerekkori jóbarát áll a történet középpontjában. A lány, Kim Haeng Ah korán árvaságra jutott, és Park Ri Hwan családja nevelte. A kicsit lomposan öltözködő, fiatal nő a jelenben rádiós szerkesztőként dolgozik, és túl van egy szakításon, amely eléggé megviselte. Park Ri Hwan keleti orvoslással foglalkozik, önzetlen és gondoskodó, pozitív személyiség. Mivel az anyját titokban aggasztja a bennsőséges kapcsolata Haeng Ah-val, összehoz neki egy vakrandit egy fogorvosnővel, aki egy jómódú család kissé különc leánya.

Egyelőre csak két rész ment le a sorozatból, ezért nehéz bármit is jósolni vele kapcsolatban. A történet hangulata egyelőre elég egyedinek, realisztikusnak hat, és a két főszereplő mellett a mellékszereplők is érdekes, nem sablonos, kidolgozott karaktereknek ígérkeznek. Szerencsére egyelőre semmi hasonlóság nincs a közelmúltban vetített, hasonló témájú, a The Time We Were Not in Love című dorama-feldolgozással. Meglátjuk.

D-Day

Csatorna: JTBC

Műfaja: orvosi, katasztrófa
Részek száma: 20
Szereplők: Kim Young Kwang (Love Rain, Good Doctor, Plus Nine Boys, Pinocchio), Jung So Min (Playful Kiss, Can We Get Married?, Big Man), Ha Suk Jin (Hello Miss!, Shark)

A történet:

Szöult váratlanul hatalmas földrengés rázza meg. Olyan erős, hogy toronyházak dőlnek romba, hidak omolnak le, elmegy az áramellátás, és ezrek kényszerülnek sebesülten, tető nélkül a szabad ég alá. Ilyen körülmények között küzd egy magánkórház orvoscsapata és ápoló személyzete az emberéletekért, ugyanakkor pedig az intézmény jellemtelen, haszonhajhász vezetése ellen.

Két dolog fölött kell szemet hunynunk, ha maradéktalanul akarjuk élvezni ezt a sorozatot. Az egyik a racionalitás. Mert azt igen nehezen tudom elhinni, hogy olyan szomszédok mellett, mint Japán és Kína, ahol igen gyakoriak a földrengések, Dél-Koreának nincs semmilyen hathatós előrejelző rendszere, valamint katasztrófavédelmi protokollja, (hogy a nemzetközi segítségről ne is beszéljünk) és egy fejlett ország gyakorlatilag egy hét alatt sem tud úrrá lenni a sorozatban tapasztalható káoszon. A másik a kórházas sorozatokban már megszokott klisé, a ármánykodó, aljas intézményi vezetés, amelyik nem a gyógyítást, hanem a profitszerzést tekinti léte értelmének. De ha ezektől a bosszantó tényezőktől eltekintünk, izgalmas, eseménydús történetbe merülhetünk bele, amely üdítő színfolt az idei év felhozatalában, és valamennyire hozza az orvosi vonal mellett az amerikai katasztrófafilmekben megszokott feszültséget is.

The Village: Achiara's Secret

Csatorna: SBS

Műfaja: thriller, misztikus
Részek száma: 16
Szereplők: Moon Geun Young (Painter of the Wind, Marry Me Mary!, Jung-Yi Godess of Fire), Yook Sung Jae (Who Are You: School 2015), On Joo Wan (Surplus Princess, The Time We Were Not in Love), Shin Eun Kyung (Bad Couple, Scandal: A Shocking and Wrongful Incident, Oh My Ghostess)

A történet:

Han So Yoon szinte egész életét Kanadában töltötte a nagymamája szárnyai alatt, miután a szüleit és testvérét elveszítette egy autóbalesetben. A nagyi halála után tér vissza Koreába, egész pontosan egy kisváros, Achiara középiskolájába, angoltanárnak. Achiara eléggé fel van bolydulva, mivel a hírek szerint egy sorozatgyilkos garázdálkodik a környéken, aki esős szerdákon csap le női áldozataira. A különös, borzongató légkör csak fokozódik, amikor pár nappal az érkezése után a tanárnő lesz az, aki újabb holttestet fedez fel az erdő avarjában…

Még egy olyan tévés műfaj, amit már régóta hiányoltam a doramakínálatból. Azt ugyan kétlem, hogy Twin Peaks-i fordulatokat várhatunk ettől a sorozattól, de az első 3 rész után az a benyomásom, hogy Achiara minden lakójának vaj van a füle mögött, és a találgatás még sokáig el fog tartani. Vajon mi köze lehet a rajztanárnő eltűnéséhez a féltékeny feleségnek, a gazdag férjnek, a szellemlátó kislánynak és fogyatékos kis haverjának, a rókaképű patikusnőnek és szeretőjének, a lázadó kamaszlánynak, az ujjai között diókat görgető fekete dzsekisnek, a nőnek öltöző perverznek és legfőképp, a titokzatos levélírónak, aki Achiarába csalta Han So Yoon-t?

Reagálok...

Ma kaptam egy érdekes (névtelen) hozzászólást. Olyan helyre küldték, ami kevésbé van szem előtt, ezért szentelek neki egy egész bejegyzést. Meg azért is, mert mást is érdekelhet, hogy mi rá a válaszom.

Így szól:
"Igazán gratulálok, hogy volt merszed elkezdeni az oldal írását. Igazán figyelem felkeltő, amit csinálsz, csak éppen példát nem követendő. Nem tudom, hogy miért kezdet ennek az oldalnak az írását, mikor világszerte elismert és bálványozott világ klasszikusokat is leszólsz. Azt értem és tisztába vagyok vele, hogy leírod a saját véleményedet, de ez mellé a kiadó által közzétett ismertetőt is kirakhatnád, - mit a többi ismertetős blog - mert rengeteg ember olvassa az oldalad és a te véleményed hatással lehet rájuk is. Vagyis a legtöbb ember biztos nem fogja megnézni azokat a sorozatokat, amit te lepontoztál. Ezzel egyenlőnek mondható, hogy manipulálod őket.
Biztos sok munka van az oldallal, - ezt én is tudom, mert nekem is van hasonló - sok erőfeszítést és szabadidőt igényel, de inkább haladj lassabban és pontosan, mint gyorsan és semmit nem érően"

Kedves Névtelen hozzászóló!
Kérdéseidre és felvetéseidre a következőt szeretném válaszolni.
Azért "volt merszem" az egészbe belekezdeni, mert azokon a fórumokon, ahol olvasgatni szoktam, nem jellemző, hogy az emberek kifejtenék a véleményüket a sorozatokról. Most leginkább magyar nyelvű oldalakról beszélek, mert a külföldi oldalakon nagyobb hagyománya van a tartalmi elemzésnek. Én szívesen olvasok ilyen oldalakat akkor is, ha az ott kifejtett vélemények nem egyeznek az enyémmel. És biztosan tudom, hogy vannak, akik hasonlóképpen állnak hozzá ehhez a kérdéshez. Ezért - és nekik - írom a saját blogomat.
Kialakításakor nem az lebegett a szemem előtt, hogy olyan legyek, mint "a többi ismertetős blog". Nekem nincs kedvem száraz, objektív leírásokat készíteni. Azt meghagyom a lexikonoknak.
Mikor és mivel szóltam le "világklasszikusokat"? (Bár azt hiszem, más fogalmaink vannak arról, hogy ez a szó mit is jelent valójában.) Attól, hogy valami "világszerte elismert és bálványozott", (ezek is vitatható jelzők) nem kötelez arra, hogy tapsoljak neki, miközben nem tetszett vagy elaludtam rajta.
A manipulációról annyit, hogy ha egy felnőtt embernek van kialakult véleményalkotási képessége, akkor egy blogon fellelt pontozás nem tudja befolyásolni. Az ismertetőim szerintem inkább csak azoknak nyújtanak támpontot, akik az enyémhez hasonló ízléssel rendelkeznek. Ők lehetnek azok, akik ez alapján mérlegelnek.
Végül pedig azt, hogy a blogom "példát nem követendő", köszönöm, bóknak vettem. :) Nem is szeretném, ha másképp lenne.
Üdvözlettel:
Jackimi

SOROZATHÍR

Hát ki mással, mint Lee Dong Wook-kal?
A tvN kábelcsatorna fogja műsorára tűzni a Bubblegum (Rágógumi) munkacímmel futó romantikus vígjátéksorozatot, amelyben keleti gyógyászattal foglalkozó orvost fog alakítani. Partnere az általam nagyon kedvelt Jung Ryeo Won (My Name is Kim Sam Soon, History of the Salaryman, King of Dramas). Az a kevés, amit tudni lehet a történetről, emlékeztet a rosszul sikerült The Time We Were Not in Love című remake-hez, annyiban legalábbis, hogy régi jó barátokat alakítanak majd, akik kapcsolatba bonyolódnak egymással. De remélem, hogy ebben ki is merül a hasonlóság a két sorozat között...
A Bubblegum előzetes tervek szerint október 26-án kerül műsorba.

SOROZATISMERTETŐ - Oh My Ghostess

dél-koreai sorozat

készült: 2015

műfaj: romantikus, fantasy

részek száma: 16

Szereplők:

Park Bo Young (The King and I, Star's Lover),

Jo Jung Suk (The King 2 Hearts, Lee Soon Shin is the Best),

Kim Seul Gi  (Flower Boy Next Door, Surplus Princess, Discovery of Love),

Im Joo Hwan (Tamra the Island, What's Up?, Ugly Alert, Shine or Go Crazy)

Azon már nem is csodálkozom, hogy 2015 egyik számomra kedves sorozatát megint csak kábeltévé szervírozta. Az, hogy már eleve várakozással néztem elébe, 3 főszereplőnek is köszönhető, mert mindháromnak szerettem a korábbi munkáit. A negyedik, Park Bo Young eddig ismeretlen volt előttem, nem véletlenül, hiszen javarészt mozifilmekben brillírozott az utóbbi években. Szerencsére az ő játékában sem kellett csalódnom.
Az Oh My Ghostess tulajdonképp vígjátéknak mondható - ha eltekintünk attól a ténytől, hogy egy fiatal nő kísértete az egyik főszereplő, aki nem természetes halállal távozott az élők sorából. Ebből a szempontból sok a hasonlóság az Arang and the Magistrate-tel. Nem mintha össze akarnám hasonlítani a két sorozatot, erre nincs is szükség, mert szerencsére abszolút nem egy mai környezetbe helyezett koppintásról van szó.
De haladjunk csak sorrendben. Az említett szellem-hölgy, Soon Ae (Kim Seul Gi) már 3 éve időz az élők világában, mert teljesítenie kell utolsó feladatát: szűz kísértetként találnia kell egy megfelelő életerővel rendelkező férfiembert, akivel "pótolhatja" azt, ami ifjú életéből kimaradt. Ehhez persze anyagtalan és láthatatlan lényként emberi (női) testre van szüksége. Így történik, hogy megszállja a csendes, félénk Na Bong Sunt (Park Bo young), aki szakácssegédként dolgozik egy olasz étteremben. Bong Sun testében aztán rögvest kiveti a hálóját az étterem tulajdonosára (Jo Jung Suk). Kissé sietős a dolga, ugyanis ha nem történik meg idejében az aktus, a 3. év leteltével nem tud békében távozni, ehelyett gonosz szellemmé változik.
Természetesen az étterem személyzete elég értetlenül szembesül a hirtelen megváltozott, nagyszájú, élénk Bong Sun-nal. Bár néhányan talán sejtették korábban, hogy a leányzó titokban gyengéd érzelmeket táplál a főnök iránt, ilyen nyílt "támadást" még egy kevésbé visszahúzódó személyiségtől sem várt volna senki. A főnök, Kang Sun Woo pedig - aki nem győz menekülni a kéjvágytól fűtött nőszemély elől - elkönyveli, hogy a lány bipoláris viselkedését depresszió okozza, és ragaszkodik az alapos orvosi kivizsgáláshoz. Ezek a mozzanatok számtalan vicces és nevettető (olykor már-már bosszantó) jelenethez vezetnek, amitől az elején a sorozat abszolút vígjátéknak tűnik.

Időközben kiderül, hogy korántsem olyan egyszerű a képlet, amilyennek induláskor látszott. Az emberi világ erkölcsi törvényeitől kicsit elszokott szellemlányunknak tudomásul kell vennie, hogy nem helyes csak úgy, engedély nélkül kölcsönvenni mások testét holmi öncélú bujálkodáshoz. Ráadásul amikor Bong Sun képében meglátogatja családtagját - kis étkezdét üzemeltető apját és fiútestvérét - lassan kezdenek előtörni a múlt emlékei, és Soon Ae rájön, hogy a halálának körülményei nem teljesen egyértelműek.

Én személy szerint nagyon vártam azt a pillanatot, amikor a két lány - az élő és a holt - elkezd végre kommunikálni és közös nevezőre jutni a céljaikat illetően. Sajnos Bong Sun egyénisége olyan mértékben el van nyomva a kezdetekkor, és oly kevés a közös jelenete a konyhafőnökkel, hogy az emberben óhatatlanul az a képzet támad, hogy Sun Woo kibontakozó érdeklődése valójában a szellemlánynak és nem a gazdatestként szolgáló Bong Sun-nak szól.
Szerencsére mielőtt túlságosan belebonyolódnánk ebbe a képtelen szerelmi háromszögbe, az események fordulatot vesznek és ez egyben lökést is ad Soon Ae-nek, hogy a saját halála körülményeinek kiderítésére koncentráljon. Így az alkotók "kislisszolnak" a saját maguknak állított csapdából (véleményem szerint nem a legfrappánsabb módon, de legalább nem telik el túl sok idő felesleges gyötrődéssel és tipródással, mint sok más sorozatnál tapasztalható).

Anélkül, hogy bármit elárulnék a végkifejletről, ki kell jelentenem, hogy főgonoszunktól néha tényleg a frász kerülgetett. Nagyon jó ötlet volt olyan színészt választani a szerepre, aki a lehető legártatlanabb arckifejezéssel úgy tud nézni, hogy a vér is megfagy az ember ereiben. Persze a többi szereplő alakításáról is dicshimnuszokat lehet zengeni. Jó munkát végzett a casting, erőltetéstől mentes, természetes játékot láthatunk még a mellék-karakterektől is.

A befejezésről csak annyit, volt egy-két momentum, ami miatt forgattam a szemem (miért kell minden sorozat végén külföldre utazni és kihagyni egy-két évet?) és olyan is, amit egyszerűen rossz ötletnek tartottam (Sung Jae túlélte? És amnéziás?.....), de összességében ez egy olyan történet, amin nem unatkoztam, és amit ajánlanék olyanoknak is, akik még újoncok a koreai sorozatok világában.
Tetszési indexem: 8/10.

INTERJÚ Yevával

Visszatértem egy interjúval, ezúttal Yevát (a d-addicts oldalán Yeva0814) faggatom a fordítási szokásairól. A beszélgetésnek az is aktualitást ad, hogy éppen a napokban készült el a History of the Salaryman című sorozat fordításával.

Jackimi: Mikor és hogyan találkoztál először a dél-koreai sorozatokkal?
 

Yeva: 2008-ban, mikor a magyar tv közvetíttette A palota ékköve című történelmi sorozatot, ami végtelenül tetszett és egy csapásra a szívembe zártam. Ezután kezdtem az interneten keresgélni és így találtam rá a fórumokra... :)

J: Mit gondolsz, miért van ekkora sikerük a hazájukon kívül, többek között nálunk is?

Y: Nagyon őszinte leszek, erre a kérdésre nem tudok „tudományos” megfogalmazást, de a koreai nemzet már 1972-től közel áll a szívemhez. Ugyanis egyik nővérem koreai férfihez ment feleségül, akivel Moszkvában ismerkedett meg. :)
Addig úgymond, nem szimpatizáltam az ázsiai származású emberekkel, és meg voltam döbbenve, mikor a nővérem közölte a családdal, hogy kihez megy férjhez…
Nem teketóriázott, kész tények elé állította az egész családot. A szüleink nem csak megdöbbentek, de szinte lebénultak... :)
Abban az időben – meg hát világnézetemre való tekintettel, ami az Édesanyáméval egyezett -  nem tudtam elképzelni, hogy Isten akarata lenne, hogy egy magyar lány, férjhez menjen egy koreai férfihez…
Mivel a családunk Kárpátalján élt abban az időben, ők meg Mariupolban telepedtek le, csak később ismertem meg őt személyesen…
De miután megismertem, egyszeriben megváltozott a véleményem a koreaiakról. :)

Olyan végtelenül kedves, családcentrikus, jószívű, hűséges, segítőkész, önzetlen embert, amilyen ő volt, még a magyarok között sem ismerek igazán sokat...
Azért írom múlt időben, mert sajnos balesetben elhunyt, amit a nővérem nagyon sokáig nem bírt feldolgozni… :(

Tehát ezek a sorozatok eleinte mindig rá emlékeztettek…  és az unokahúgomra, az apja vonásait örökölte… meg az ő gyerekeire, akik szintén a nagyapjukra hasonlítanak… :)

A koreaiak kultúrája, mentalitása, erkölcsi, viselkedési etikája, tisztelettudó magatartása annyira különbözik az európaitól és a nyugatitól, hogy én ezeket sokkal magasabbra értékelem. Nálam ezért van ilyen sikerük a sorozataiknak. :)

Mindegyik sorozat, amit láttam – bár korántsem láttam annyit, mint más, és nagyon megszelektálom, miket nézek – volt valami különös üzenete számomra, volt úgymond eszmei mondanivalója, ami örökérvényű tanítás marad számomra. :)

J: Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél feliratokat fordítani?

Y: Mikor sokat kellett várni egy-egy sorozat fordításánál a következő rész magyar feliratára, nagyon türelmetlen voltam és keresgélni kezdtem, nem tudnék-e találni feliratot olyan nyelven, amit szinte második anyanyelvként ismerek, és így találtam rá a RuTracker-re, és onnan kezdve nyert ügyem volt…:)

Néztem oroszul, de mivel Ja Du lányom – akit szintén „megfertőződött” a sorozatoktól -, nem tud gyorsan olvasni oroszul, így neki is lefordítottam a hiányzó részeket… :)

2011 őszén Erzsi, a doramaforevertől megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem fordítani…

Igent mondtam. Tehát tulajdonképpen Erzsinek köszönhetem, hogy megindult a fordítói „pályafutásom”, ha szabad így mondani. :)

De rájöttem, hogy a „közös munka” nem nekem való, így inkább önállósodtam… 

J: Az ismeretségi körödben tudnak-e erről a hobbidról, és ha igen, mit szólnak hozzá? 

Y: Igen tudnak róla. Csodálkoznak, tiszteletben tartják. :)

Sőt a munkatársaim – úgy vettem észre – mintha kicsit hitetlenkedve fogadták...

Nem igazán nézték volna ki belőlem, hogy koromra és foglalkozásomra való tekintettel, egyáltalán képes vagyok kezelni a számítógépet… :)

De mikor megmutattam nekik a számítógépen a fórumot, úgy vettem észre kicsit „nőttem a szemükben”… holott ilyen ambícióim nincsenek.

Néhányan el is csábultak és nézik a sorozatokat. :)

J: Mi alapján választod ki a fordítandó sorozatot? 

Y: Nincs különösebb szempontom. :)

Megnézem egy sorozat egy-két részét, és ha tetszik, lefordítom. Viszont soha nem nézem meg előre az egész sorozat, mert attól tartok, akkor nem fordítanám olyan lelkesen és gyorsan. De így, mivel engem is nagyon érdekelnek a további fejlemények, ahogyan nézem, úgy fordítom. Egyébként így a sorozat topicjában is, jókat tudok beszélgetni azokkal, akik a fordítással párhuzamosan nézik, és velük együtt „kombinálni”, találgatni, hogy mi lesz ebből… :)

Több sorozatot fordítottam úgy, hogy a lányom, vagy mások kerestek fel priviben, és kértek, hogy fordítsam le…

És pár olyat is, amit más csak elkezdett, de végül dobott…

J: Elárulnád, hogy milyen módszerrel dolgozol? Mennyi időbe telik számodra, mire elkészülsz egy epizóddal? 

Y: Az Aegisub programot használom, és nagyon szeretem, mert mindenre maximálisan ki tudom használni…

Remekül lehet korrigálni vele az időzítést, ha az eredi, illetve az, amiből fordítok rossz. :)

Mivel az oroszt szinte anyanyelvi szintem használom, nem igazán van szükségem szótárra. Ennek ellenére igénybe szoktam venni az orosz szleng szótárt; vagy ha politikai vagy orvosi kifejezéseket, betegséget kell fordítanom, akkor igénybe veszem az internetes „barátom", a google segítségét. :)

Egy-egy epizód elkészülésének ideje nagyon változó. Ez mindig az adott felirattól függ, amivel dolgozom. Volt olyan sorozat, aminek fordításával naponta elkészültem egy résszel.

De olyan remek, hibátlan, értelmes, egymást összefüggően követő feliratsorokkal - még eggyel -, azóta sem találkoztam. :)

És volt olyan, hogy minden sort külön időzítettem, és még a lényeget is ki kellett „hámoznom a sorok közül”…

J: Van-e olyan személy a környezetedben, akivel átnézeted a felirataidat, mielőtt publikálod? 

Y: Itt van az én drága Ja Dum, aki mikor ráért, segített ebben, de az utóbbi időben nagyon magamra voltam hagyatva. 

J: Kipróbáltad-e már, és ha még nem, szeretnél-e valaha társsal vagy csapatban fordítani? 

Y: Úgy gondom erre a kérdésre, egy korábbi válaszban már benne van a felelet. :)  Nem szeretnék.

Véleményem szerint minden embernek van egy alapstílusa, szóhasználata, modora. Szerintem egy sorozaton belül nem igazán jó azt „keverni”.

Egyébként én személyesen, a feliratokon rögtön észre szoktam venni, ha egy sorozatot többen fordítanak…Legyen az magyar, vagy orosz nyelvű. :)

J: Mikor szoktál időt szakítani a fordításra? Vannak-e erre meghatározott napjaid vagy napszakjaid? 

Y: Nincsenek. Mikor van időm, akkor fordítok. És sajnos mióta dolgozom, egyre kevesebb van belőle. 2011-ben, mikor elkezdtem fordítani, épülőben voltam egy tartós betegségből… tehát időmilliomos voltam…

De  2013-ban Isten kegyelméből annyira rendbe jött az egészségem, hogy dolgozni kezdtem…(az én koromban…) :)

Így lényegesen kevesebb lett az időm.

J: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért? 

Y: Ha őszintén belegondolok, erre nem tudok határozott választ adni. Mindegyik fordításomhoz fűz valami felejthetetlen dolog, valami szép emlék. Mindet nagyon szeretem…

Mindegyiknek van egy „leg”-je”. :)

Leghosszabb, legjobb orosz szövegből fordított, legnehezebb, legrosszabb időzítés, legtöbb szöveg… stb.

És ha még negatívum is az a „leg”, örömmel tölt el, hogy végül abból is sikerült egy aránylag élvezhető feliratot kreálni. Legalább is reménykedem benne, hogy így van… :)

J: Ért-e már kellemetlen élmény a fordítási munkáid kapcsán? 

Y: Nem tudom, konkrétan mire gondolsz; bántottak-e meg a nézők, vagy „beszóltak-e”, vagy illettek-e negatív kritikákkal, kekeckedtek-e…?

Ilyen nem volt. A sorozatrajongók mindig nagyon kedvesek, megértőek és szeretetteljesek voltak…:)

Vagy pedig voltak-e kellemetlen élményeim a feliratokkal, a sorozattal kapcsolatosan, amivel dolgoztam...

Ilyen előfordult…

Ha netán arra gondolsz, hogy kellemetlenül érintett-e, hogy a fordításaim kint vannak az „online” megosztón, azt sem veszem rossz néven. Én azért fordítok, hogy másoknak örömöt szerezzek vele. Tehát ha vannak, akik - valamilyen oknál fogva - nem nézhetik saját gépükre letöltve, én annak csak örülök, ha van lehetőségük megnézni online.

Az anyagiak engem soha nem motiváltak. Az sem érdekel, ki mivel és hogyan keresi a pénzét.

Ezt mindenkinek saját lelkiismeretére, becsületére bízom. :)

J: Mennyire érzed fontosnak a nézői visszajelzéseket, mennyire érdekel a fordításaid fogadtatása? 

Y: Természetesen érdekel és fontos számomra. Gondolom, ezzel mindegyik fordító így van.

A visszajelzések egyértelműen ösztönzőek, bátorítóak, erőt, kitartást adók tudnak lenni.

Szerintem. :) 

J: Melyek azok a dél-koreai sorozatok, amelyek örökre meghatározóak lesznek az életedben? 

Y: A palota ékköve - az egyetlen sorozat eddig, amit többször is megnéztem már. Ez mindenképpen a legmeghatározóbb… :)

De a East of Eden is örökérvényű tanítás számomra az igazi, önfeláldozó, önzetlen szeretetről…

A Dae Mul a becsületről, a tisztességről, az igazságosságról, az adott szó megtartásáról…

Hadd ne soroljam tovább…

Így is olyan hosszú lettem, hogy talán nem is lesz, aki a végére ér… 

J: Nézel-e másfajta sorozatokat is a dél-koreai doramákon kívül? 

Y: Régebben nézem, de jó néhány éve már nem. :) 

J: Ha most előre tekintesz az időben, mit mondasz, 5 év múlva is fogsz még sorozatokat fordítani? 

Y: Erre csak annyit tudok válaszolni: én minden napom azzal kezdem, megköszönöm Istennek, hogy új napra ébresztett. Nem tudom, mi lesz 5 év múlva. :)

Most a History of the Salaryman volt az utolsó projektem. Itt abbahagyom, mert a munka melletti fordítás – amit egyébként nagyon szeretek – minden egyéb dolgom rovására ment; a személyes kapcsolatokat nem tudom úgy ápolni, ahogyan kell; nem tudom elvégezni a szolgálataim, amiket Isten bízott rám… stb.

Tehát most búcsúzom, de ezzel még nem mondtam azt, hogy soha többé nem fogok fordítani. Az még sok mindentől függ…

Mindenkinek kívánok további kellemes, élvezetes, hasznos doramázást. :)

Szeretettel:

yeva

J: Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre!